Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
8 nal elillant, de Tritheim számára egy lapot hagyott hátra, melyen magát következőkép nevező : „Magister Georgius Sabellicus, Faustus iunior, *) tons necromanti- corum, magus secundus, chiromanticus, agromanticus, pyromantieus, in hydra arte secundus.“ Mas alkalommal heidelbergi félistennek (Helmitheus Hedebergensis) nevezvén magát, azzal dicsekedett, hogy nincs oly óhajtás, melyet betölteni képes nem lenne stb. — Látszik ezekből, hogy Faust szerette a homályos kifejezéseket, egyrészt, hogy a titokszerüség ingerével hasson a kedélyekre, másrészt, hogy könnyebben tévútra vezethesse gyakori üldözőit. Egyébiránt nem lehet itt feladatom Faustnak mesés tetteit elszámlálni, melyeket részint Maulbrunnban, részint Wittenbergában, Erfurtban, Lipcsében, Auerbach pincéjében, Béesben, Prágában, szóval a legkülönbözőbb helyeken vitt véghez, s melyeket, hogy egyes Írókat ne említsek, a népkönyvek való tényékül sorolnak el: mint inkább kimutatnom, miképen keletkeztek e mondák, mikép és mi célból adja azokat a népkönyv, Göthe és Lenau; miként dolgozták fel ezek költészeti szempontból és a kor szükségleteihez mérten a meglevő anyagot. * * * A népköltészetben a Faust-monda, mint azt az egykorú irók összhangzó állításaiból kivehetjük nem mint monda, hanem mint történeti tény adatik elő. Azon, hogy egy Faust nevű egyén a XVI. században létezett, kit a nép egész Németországban bűvésznek tartott, nem is kételkedhetünk. Tény az is, hogy a tudományok több ágában, különösen pedig a büvészetben korát meghaladó ismeretekkel birt, melyeket vakmerősége, lélekjelenléte és nyegle büszkesége, hol csak lehetett, föl is használt. A nagy tömeg azonban , mindezeket természetfölötti dolgoknak tartván, mi természetesebb, mint hogy őt az ördöggel való szövetségről vádolta, s midőn már ily hírre kapott, sokat, miben része sem volt, neki tulajdonítottak. Mindazonáltal, *) A ,iunior' elnevezés sokakat azon téves nézetre vezetett, mintha Faust előtt egy hasonnevű bűvész már létezett volna. De ha igy áll vala, bizonyára el nem mulasztják a kortársak őket egymástól megkülönböztetni. A iunior elnevezés Engel K. és Heine K. véleményök szerint valószínűleg valamely vér-, vagy névrokontól való megkülönböztetésre szolgált. Düntzer H. pedig, a kővetkező címekkel (tons neeromanticorum, etc.) egy rangra szállítja le, és a megelőző „Sabellicus“-t tartja nyilván a latinizált családnévnek. — A kortársak és későbbi népmondák csak egy Faustot, a XVI. század ismeretes bűvészét ismerik. Igen sokan összezavarják Faustunkat a mainzi Fust János könyvnyomdászszal is. — Ki azonban a Faust-irodalomban csak némileg jártas, úgy fogja találni, hogy a bűvész dr. Faust János egészen más személy, mint az egy egész századdal előbb élt Fust János mainzi polgár, ki Gutenberg Jánossal, a könyvnyomdászat feltalálójával, lépvén szövetségre, ennek, főleg vagyonával volt segítségére Fust különben sem állt bűvész hirében, s ha a tudatlanság az új fölfedezést ördogségnek tartotta is, némely irók föntebbi nézete, minden történeti alapot nélkülöz. (L. Düntzer: Die Sage von Faust. Stuttg. 1816.) 1*
