Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
11 gonosz áldozatává lesz — es a ki nem képzett, természetes, naiv közt fen- forog, ki a legziláltabb életviszonyok terhe alatt is megőrzi szívnemességét. — Egyébiránt a költemény több ily művészi ellentétet is tár elénk, melyek közül pl. azt, mely egyrészt Faust, másrészt Mephistofelesben van személyesítve, már említők. Nem kevésbbó jelentékeny a Faust és a fárad- hatlan kutató, Wagner közt fenforgó, kinek terhére vannak az ismeretek; mert minden újabb fölfedezés a tudomány terén, csak ennek elérhetlen végtelenségét szívlelteti meg vele. Megemlítjük végül Faust és a tanulók közti éles ellentétet, kik a durva örömben, mint ilyenben találnak élvezetet, mig amaz, még az érzékiekben is, a magasb értelemben vett emberiség nyilvánításait keresi. Bármi mélyen sülyedt is különben Göthe Faustja, annak lelke soha sem merült el ama durva alszerüségbe, melybe őt Mephisto mindinkább ragadni törekszik. Innét amaz erkölcsi megnyugvás, mely az olvasó ro- konszenvét számára mindvégig biztosítja és gátolja, hogy tőle elidegenedjék. Ugyanis Margittal való viszonyának tragikus vége, kivált pedig Me- phistónak az utolsó jelenetekben egész borzasztó valójában való szereplése, megrendítő hatással lehettek reá és szükségképen magába szállásra és a gonosz szellem elleni harcra készték őt. íme ez volt föladata a második résznek, melyről különben már föntebb is mondók, hogy messze mögötte áll az elsőnek, mint azt Göthe saját véleménye és szavai is bizonyítják: „Ich habe gar zu vielerlei Bauwerk angelegt, welches zu vollführen, doch am Ende Kraft und Vermögen fehlen.“ *) S e sorokban, maga Göthe mondotta ki művének legfőbb és alap- hibáját. Nem kevésbbé jelentékeny fogyatkozás továbbá még az, mikép a második rész, hogy úgy mondjuk, csak paraphrasisa uz elsőnek, ha mindjárt részben új alakok és jelenetek fordulnak is benne elő. Innét magyarázható meg terjedelmes volta, innét az abban előforduló ismétlések. Mig ugyanis az első rész, a legmüvészibb felfogással, úgyszólván a világ rajzát tárja elénk, melyben annak fő momentumai, pl. az élet pályái s az egyéni lélek küzdelmei oly plastikailag domborulnak ki, s a mellékesek csak kör- vonalozvák, a jelentéktelenek pedig épen háttérbe szorulnak: addig a második ép ezeket hozza előtérbe; de a symbolikus és mystikus felfogás ködébe lévén azok burkolva, a tiszta és világos szemléletet úgyszólván lehetetlenné teszik. Ez utóbb mondottak túlszigorúaknak, vagy a költő és műve iránt méltánytalanoknak látszhatnak ugyan, de ki ismeri Göthének nehéz álláspontját, az nem fog e váddal sújtani; mert előtte nem sokat fognak azok levonni a költő érdeméből. — Göthe kora ugyanis azt kívánta, hogy az *) Zeltner barátjához, 1831, jún. 1-én irt leveléből. 3*