Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875

Í2

ismert monda ne egyszerű mondának tüntettessék tol, hanem, hogy a mondának symbolikus jelentés adassák. — Hogy tehát a mondát korához alkalmazza a költő, kénytelen volt jelképileg bánni el vele. Elképzelhetjük e feladat nehézségeit. És dacára ezeknek, el kell mondanunk, hogy Göthe lángelméje annak külön irányait föllelte. A kor nem akart mesét, mely ténynek tartassák, hanem mesét, mely tényeket képviseljen. — Göthe ilyent adott.

*

* *

Lenau Faustja.

Göthén kívül még számos költő, köztük néhány elvitázhatlan tehetséggel, kisérlették meg a Faust-monda megfékezését. Közülök, mint magyarról, még a szerencsétlen Lenauról akarok itt különösen megemlékezni.

Göthe a modern idők legnagyobb költeményét, Lenau saját belélete küzdelmeinek hű rajzát adta Faustjában. *)

Minthogy Lenau költészete a legszorosabb összefüggésben van életviszonyaival, sőt a szóban levő egyenesen annak kifolyása és tükre: vessünk előbb egy futó pillantást ama szomorú életre, mely a téboly éjében aludt ki.

Strelenaui Niembsch Miklós, hazánkfia, ki költeményeit Lenau Miklós név alatt közié, 1802, aug. 13-án, a Temesvárhoz közel fekvő Csatár helységben született. Gyermek- és ifjúkorát Ijudán élte le, hová atyja, miután hivataláról leköszönt volt, telepedett. Később, atyja halála után, anyjával és ennek második férjével Tokajba vonult, s itt tanult 17 éves koráig, midőn bölcsészetet, majd jogot hallgatandó Bécsbe ment. Ez utóbbi tudománynyal azonban megbarátkozni sehogy sem bírván, később az orvosi szakra adta magát, s bár ez is kevés vigasztalót tartott fen számára, mégis oly erőfeszítéssel dolgozott, hogy különben is gyönge egészsége komolyan lön veszélyeztetve; miért is ennek helyreállítása végett, az osztrák havasokon keresett üdülést. Innét, hogy orvosi tanulmányait bevégezze, Heidel- bergbe utazott, Würtenbergen keresztül, hol Uhlanddal, Schwab Gusztáv- vel és Kernerrel ismerkedett meg, kiknek barátsága jótékony gyógyír gyanánt hatott lelkére, melyen, már ekkor, igen gyakran vett erőt a búskomorság. 1832-ben ellenállhatlan vágy szállotta meg az új-világot megtekinteni, hol az ős-természetben új életet vélt találhatni; de ezen reményében is csalatkozott; mert az idegen és szokatlan életviszonyokkal megbarátkozni nem tudván, már a következő évben visszahajózott Európába. Ez időtől, felváltva, Bécsben, Ischlben, majd Stuttgartban élt. Bécsben, egyik legjobb barátja neje iránt szenvedélyes szerelemre gyuladt; s midőn szerelme tárgyát vérző szívvel futná, búskomolysága mindnagyobb mérvet öltött. Mindinkább elboruló életegén még egy fénysugár lövelt fel, melyet azonban nemsokára teljes sötétség követett. Egy ép oly nemes, mint sze*) „F a u s t. Bin Gedicht von Nikolaus Lenau. Stuttgart und Augsburg. Cotta’- seher Verlag. 1858,“