Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875
10 nyiben annak alapeszméjét, feldolgozásában költői teremtő erővel idomította céljaihoz. Göthe Faustja ugyanis már nem a mondának korlátolt alakja többé, hanem az ember és emberi küzdelmek képviselőjévé magasodik, kiben megtestesítve szemléljük az emberi tudást meghaladó természetfólöttiek után való féktelen törekvés hiú és veszélyes voltát. Mesteri képekben látjuk keresztül víve itt, mikép a megnyugvást soha nem találó lázas küzdelemnek kifolyása a skepticismus is, melyet a költő Mephistofelesben, a mindent tagadó gonosz szellemben személyesített („Der Geist, der stetz verneint“). A kételylyel folytatólag fölébred az önzés is, mely oly észrevétlenül viszi át a csak imént való lelkesültséggel a végtelen után törekvőt a materialismus terére, mely a legfőbb jót már csak az érzékibe helyezi. Faust elveszti ugyan lélekerejét, mely sajátlagos életviszonyai közt is megmentheti vala, a nélkül azonban, hogy ennek következtében határozottan vétkessé, vagy épen gonoszszá válnék. Az élet-ótalom szine alatt leszen csak gyilkossá; menekülnie kell, s minthogy igy a szegény megcsalt Mar- gitot magára hagyni kényszerül, oka annak is, hogy a szégyent leküzdeni nem biró szerencsétlen leány gyermekét megfojtja és ennek folytán a vérpadon végzi életét. Mind ama jelenetek, melyekben csak Margit megjelen, a legkitűnőbbek közé tartoznak, mit valaha költészet felmutatott. — Nem akarunk itt, rövidség kedvéért, az egyes jelenetek részletes taglalásába bocsátkozni, melyek, mint mindmegannyi mesterművek váltják föl egymást; azért csak Faust monológjára, Wagnerrel párbeszédére, vagy a Margittal való találkozásra és dialógra utalunk. — Ez utóbbi fejezetben szövődik ugyanis Faust meséjébe a szerelem, mely az egész költeménynek oly mondhatlan bájt kölcsönöz, minőt még Shakespeare sem tudott egyik alakításába sem önteni. Margitot, minden egyszerűsége mellett, a szerelem tisztasága bűvös lénynyé teszi, kivel ellentétben, a ravasz és furfangos szerelmet képviselő Mártha, a legfinomabb vonásokkal van rajzolva. A költő pl. soha sem felejti Margit alantibb állását, miért is soha sem hagyja föllengzően vagy fönnen beszélni, s a leány minden szavában, igazán elbájoló, naiv, természetes és igaz hangokra fakad. — Igen szép a religióról Margittal folytatott párbeszéd is; de mindenekfölött felülmúlhatlan, az érzelmek mélysége és roppant hatása miatt, a székesegyházi jelenet. Avagy, hogy ne említsük a költő ama művészségét, melylyel az ártatlan sziiz ébredező szerelmét rajzolja, mely utóvégre is csábitója karjaiba dönti: csak arra legyen szabad utalnunk, mily nagy mértékben sikerült Göthének az olvasót meggyőznie arról, miszerint magas erkölcsi fenségét és lélektisztaságát mily mértékben őrizte meg a szerencsétlen leány még akkor is, midőn elbukva, anyját is önkénytelenűl sírba viszi , sőt őrült állapotában gyermeke gyilkosává lesz; mert még ily tettek után is rokonszenvez vele az olvasó. Ekkép látjuk az első részben művészi tökélylyel feltüntetve azon ellentétet, mely a művelt ember — ki magasabb képzettsége dacára is a
