Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1875

9

thetikai földolgozásoknak, melyekben a Faust-monda eleddig részesült. Nincs annak legkisebb részecskéje, mely a kommentátorok szorgalma és találékonysága által föl nem dolgoztatott volna. De nemcsak a német, hanem az angol, francia, olasz, és más népek irodalmában is visszhangra talált e munkásság; sőt nálunk magyaroknál is, minden valószínűség szerint, „Faust“ hatása alatt látott napvilágot Madách Imrének „Az ember tragoediája“ című eposzi drámája.

A mondottakból, egy részt Faustnak úgy szólván páratlan népszerűségét, más részt némelyek téves nézeteit is e műről, könnyen megmagyarázhatjuk magunknak. — Tudjuk, hogy alig van költemény, mely már természeténél fogva annyi alkalmat szolgáltatna a magyarázatokra, mint Faust. Az első rész: az életnek mély költői felfogása és szemléltetése által, a második: gondolat-gazdagsága és mystikus felfogása miatt, mi látszólag mindenesetre homályosnak tünteti föl; azonban mint minden mes- tei;mű, mégis csak egy alapeszmével bir, még pedig olyannal, mely szinte rögtön felismerhető. Az első részben ugyanis azon örök igazság van feltüntetve, mely már a bűnbe esés történetében oly élénken tárul elénk, mikép az ember a gonosznak, ördögnek, halálnak, vagy bárminek nevezzük is, esik áldozatul, ha a jót meg nem engedett, vétkes úton törekszik elérni; a második rész ellenben azon eszmét fejtegeti, melyet a költő a zárjelenetben maga mond ki, hogy csak a munkásság és küzdelem vezet célhoz. („Wer immer strebend sich bemüht, Den können wir erlösen.“) A munkásság és kitartás boldogítanak e szerint bennünket, ha lemondással kezdve földi pályánkat, megelégszünk a tudhatóval s elórhetővel és elvetjük a nem tudhatok és elérhetlenek után való féktelen vágyat.

Göthe e józan lemondási tanában sokan, mint pl. az angol Coleridge, vagy a német Hinne, misologikus, ember- s tudomány ellenes alapelvet vélnek föllelhetni. Ezen és hasonló vádak azonban mennyire alaptalanok, részben már a mondottakból következik. A ki mélyebben kutatta Faustot, nem fog ily ítéletet helyeselhetni; mert Faust korántsem Göthe tudomány ellenes nézeteinek, mint inkább nagyon is józan értelmének és ebből folyó lemondási tanának egy merészen ugyan, de művészien kivitt képben való megtestesítése, mely változatos alakjaival gyönyörködtet, de egyúttal arra tanít, hogy sok előttünk a titok, melyek megfejtése túl esik minden emberi számításon. A tudomány csupán relativ lehet, nem pedig absolut. De e viszonylagos tudomány is végtelen és reánk nézve végtelenül fontos és boldogító; mert a tiszta boldogság, az itt elérhetlen; erről le kell mondanunk.

Megismerkedvén az eddig mondottakban a költő céljával és a mű alapgondolatával, lássuk már most, mikép vitte azt Göthe keresztül, s mennyiben használta föl erre a meglevő mondákat, vagyis, mily viszonyban van Göthe Faustja, a népkönyvéhez.

Tragoediájának első részében Göthe az ismeretes mondát vette ugyan alapul, de azt a legszabadabb és önállóbb felfogással dolgozta fel; a meny3