Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1871

sugaraktól megóva, és a kitételi hely ne legyen kert, mert a virágok s egyéb növények illő részei az ozon- mérö adatait meghamisítják; hasonló okból kerülendő oly hely, hol szesz- vagy savkipárolgás történik; hal­vány, bltzeny s más effélék szintén távol legyenek. Azon időből, színesedés fokától, mélységétől, mely alatt a pa­pír kékül az ozomuérön, következtetünk az ozon meny- nyiségére. Az ozonmérö a színezet lajstromozására szol­gáló eszköz. Az ozonometer adatai pusztán összehasonli- tók, minthogy azok egy önkényszerü — 1-től 10-ig — léptéken fejezvék ki, ilyeneket Bürgi könyvkötő Basel- ben készített, Osann pedig a szinléptéket 9 részre osz­totta és a maximum- és minimumot igyekezett készülé­kén meghatározni. Gräger pedig «5 fokú léptéket készí­tett. Újabb időben a szinmutató egy papírlapból áll, mely a kémlö papíron jelentkezni szokott kékesszineket foko­zatos erősbüléssel származott rovatokban mutatja ki. Azon szin számával, mely az ozon kémlelésére használt papir- szelet színével leginkább megegyez, fejeztetik ki a kör­lég viszoidagos ozon-mennyisége. A kémpapir kék színe pedig származik az ozon élegitö hatása által a hamiblagra, mert Marignac és Schönbein szerint először iblagsavas haméleg származik, de ebből a lég szénsava által kis mennyiségű iblanv ki­válik; ha az ozon hatása tovább tart a hamiblag ismét élegtil és egy kevés iblanyt nyerünk, és végre iblanysa- vas haméleg és szénsavas haméleg keverékét. A ham­iblag felbontása az ozon által a veröfényen sebesebben történik, mint a nélkül. Mások szerint a papirszeletek kékülése a körlég élenyének, szénsavának és savtartalmú páráinak tulajdonítható ; de Schönbein kísérletei által kimutatá, hogy légsav párái sem kékitenek oly erősen, mint az ozon. De a kísérletet nehezíti az, hogy a hamib- lagban sokszor nyomai vannak az iblagsavas hamélegnek. Hajdan azon véleményt érvényesítették, hogy a vil­lanygép mellett kifejlett sajátos szag a villám közvetlen hatása által a szaglási idegekre származik, és igy azon szag a villamosság lényegéhez tartozik. Schönbein monda ki először, hogy ezen szag egy állaghoz s nem a villa­mossághoz tartozik. Schönbein maga az ozont eleinte uj elemnek tartá, mely az éleny vagy köneny összekö­tése által a légenyt képezi, mert azt hitte, hogy az ozon egyedül a légeny jelenlétében képződik. De Marignac, De la Kive, sőt Schönbein is tiszta vízből és kénsavból, melyekből a lég eltávolitatott, villamos vegybontás utján szintén ozont nyertek, és igy az előbbi nézet tarthatlan- sága bebizonyúlt; erre azon nézet jött előtérbe, hogy az ozon származtatásához éleny és viz szükséges. De ezen állás is tarthatlan maradt, mert Marignac száraz éleny- böl villám által ozont nyert, ekkor kapott lábra e nézet, melynélfogva az ozon az éleny módosulása. Mondám, az ozon ismert jellemző tulajdona a szag, mely oly erős, hogy a körlég, mely Vioooooo ozont tartalmaz, még ezen szagot tanúsítja; de a hideg sem semmiti meg, s azért hiszik, hogy oly állomány volna, mint az éleny; de 250° melegben szagát elveszti. Az ólom-kékeny ezüstélegek és a cselenyélecs vizegyei felélegekké változnak, e sze­rint kénsavas cseléleg oldatból minden cselenyt, mint feléleget választhatunk ki, a cselenysók is mint kémsze­rek használtatnak az ozonra, mert cselenysó oldatba áz­tatott papír az ozouositott légben azonnal kékül, de nagy befolyást gyakorol a mireny- és dárdanyra is. A tökéletlen savak ozon által tökélyesbíilnek p. kénecssavból ozon által kénsav, legecssavból légsav lesz; több fémkéneg ozonos légben élegül, sőt még a legne­mesebb fémek is p. ezüst éleggé változtatik át; de erő­sen hat a szerves testekre is p. fa-, szalma-, borszesz-, fehérnye- és vérre, sőt a vulkanisált kautsuk is rögtön szétromboltatik általa ; maga az indigó is ozon által el­halványul, némely olajok, mint p. a terpetin, keserű mandola olaj stb. azon tulajdonnal bírnak, miszerint a fény befolyása alatt a légből élenyt vesznek fel és azt ozonná változtatják a nélkül, hogy azzal vegyileg egye­sülnének, de ezen élenyt átbocsátják más testekre, mi ál­tal azok erősen éleuyitö testekké válnak; ezekről tanús­kodnak Schönbein, Kuhlmán, Phipsan kísérletei. Végre Schönbein némely gombákról, nevezetesen a Boletus luridus, Agaricus sanguineusról állítja, hogy azokban egy oly tulajdonságú színtelen állomány van, mely az ozon iránt úgy viseltetik, mint a guajak nedv t. i. megkékül, ugyanezen gombák kinyomott nedve pe­dig körlégnek tétetvén ki, ennek élenyét részben ozonná változtatják. A korábbi ozonnyomozók elméleteit mellőzve úgy találjuk, hogy az első lépés a valódi elméletre Marignac és de la Kivé által tétetett, kik igyekeztek megmutatni, hogy az ozon semmi más elemet nem tartalmaz, mint élenyt, s hogy a szerint ezen elem csak némileg meg­változott vagyis alakkülönbségü teste tehát az élenynek. 1852-ben Bequerel és Frémy által más lépés tétetett, kik is nemcsak Marignac és de la Kive következtetéseit erö- siték meg, hanem azt is megmutatták, hogy a villamos­ság hosszabban tartó behatása által az éleny egészen ozonná változtatható. De ez csak úgy történhetik meg, ha az ozon épen oly gyorsan nyeletik el, mint szülemlik; ha például a villanyszikrák valamely higany avagy ham­iblag felett fölállított élenyt tartalmazó csövön vezettet­nek keresztül. 1856 Dr. Andrews Tamás legnyo- mósabban megmutatá, hogy az ozon mindig egy és ugyan­azon állag, bármely eljárás által készíttessék is az s végre tökéletesen megcáfolá az érveket, melyek által Will i- amson és Baumert megmutatni törekvének, miszerint

Next

/
Thumbnails
Contents