Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864

10 a Jezsuita atyák rendtartományi főnökét, hogy az ő költségére övéi közöl rendelne Egerbe egy alkalmas egyént, ki növendékeinek a keresztény erkölcs-tudományban, — Theologia Morum , Casuistica — oktatást adjon. A gondos főpásztor kívánsága teljesittetett, e célra ide küldetvén Székely Ferenc *) atya, ki e tisztet átvevén, lön Egerben a török idők utáni theologiai tanárok őse. Maga az intézetke pedig, mely elejénte a gymnasiummal egybekötve ugyanegy igazgatóság alatt annak koronáját képezé, lön csirája azon theologiai tanintézetnek, mely később Eger­ben fejlett s fölvirágzott. Ez évben a gymnasium osztályaiban megkezdetett rendesen az oktatás; de, mivel a vár fölmentésére királyi segély nem érkezett, annak a szerződés értelmében át kellvén adatnia, január 2-tól egyidőre zavarok álltak be. Február vége felé megérkezett maga Rákóczy, ünnepélyesen bevonúlt a városba, s azt és várát birtokába vevén, lakást vön a püspöki palotában. Mindez nem zavarta a Jezsuita atyákat; ők szokott buzgalommal folytatták a prédikálást a templomban, a tanítást az iskolákban. Husvét felé megjött a Rákóczyhoz küldött királyi követ, Szé­chényi Pál, kalocsai érsek, s kíséretével együtt a Jezsuita atyák rendházában vön szállást. Három hónapig tartóz­kodott itt, mialatt míg egy részt folyának az alkudozások, más részt a jeles főpap nagy mértékben épülésére szol­gált környezetének s a híveknek, kikkel együtt a Jezsuita atyák templomában buzgón látogatta a nyilvános isten­tiszteletet, rendesen hallgatta a sz. beszédeket, s nagyszombaton személyesen vezette a feltámadási sz. menetet, melynek tinnepélyesitésére Rákóczy átengedte saját zenekarát; s végre ő vele együtt távozott. Az iskolákban pedig folyt a munka. A Székely által vezetett — négy — theologiai tanulók szép eredménynyel fejezték be az évet, s jó vizsgát adván, fölszenteltettek és plébániákra rendeltettek; a gymnasiumi ifjúság is elvégezte vizsgálatait, rende­sen befejezte az évet s kikapta bizonyítványait. Ez alatt azonban vészterhes felhők vonultak a Jézustársulata egri rendháza fölé. Ugyan is Rákóczy pártja 1705-ki septemberben a szécsényi gyűlésen elhatározta, hogy a Jezsuiták az országból számüzettessenek, maga pedig a pártvezér fegyveres nép kíséretében, a következő évi husvét táján ismét Egerbe jött. Dacára mindennek 1706 elején megnyíltak az iskolák s folyt az oktatás; de tetemesen csökkent az itjuság száma, s végre a vizsgáknak szokottnál előbb kelle végeztetniök, a királyi hadak közeledte miatt, mely okból az itt parancsnokló Bercsényi rendelé, hogy a város kiiirittessék. September 17-én tehát vonult kifelé Eger lakossága s a Jezsuita atyák is, kettőt kivéve, kik helyben maradának. Azonban Rabutin tábornok a kir. had vezére, Szolnok felől Egernek tartva, s ennek már közvetlen szom­szédságába érkezve, jónak látta Makiártól Kassa felé vonulni hadseregével, mit hallván Eger népe visszatért tűzhe­lyéhez, folytatá rendes foglalkozásait, s különösen könnyebbült kebellel végzé a bő szüretet is. A Jezsuita atyák is, visszahiván eltávozott társaikat, előkésziilének a közelgő iskolaév megnyitásához. Ezalatt azonban megjelent rendházokban egy küldöttség élén Usz Ferencz, Rákóczy-párti biztos, a számüzetési rendeletet közölvén velők, mely csak azon esetben nem fogna végrehajtatni, ha az atyák nyíltan s határozottan Rákóczy pártjára állanak, mire őket ezennel fölhívja. E fölhívásra a rendházfönök III. Pál pápa bullájának előmutatásával felelt, melyben szigorúan tilalmaztatik a Jézustársulatabelieknek az ilyes szövetkezésben bármi módon résztvenni, miről a küldöttség tudo­mást véve távozott. Elkövetkezvén az iskolaév, minthogy a Rákóczypártiak semmi akadályozó lépést nem tőnek, sz. Leopold napján megnyittattak az iskolák s együdeig békében folyt a tanítás ; de ime megjelennek ismét Rá­kóczy küldöttei, Franyó Mihály és Usz Ferenc, a szövetkezettek szigorú rendeletével , melyben meghagyatik, hogy az atyák vagy hódoljanak s csatlakozzanak, vagy távozzanak ; kik újra kinyilatkoztaták, hogy az elsőt nem telje­síthetik; a másik ellen pedig óvást tesznek. Azonban haszontalan volt minden tiltakozás, valamint sükertelen minden közbenjárás; híjába kérte újra és újra Telekessy püspök, hogy e buzgó munkások, kik által Isten 20 év alatt Egerre oly sok lelki áldást árasztott, kik templomban, iskolában és magán társalgás közben, az oltárnál, a szószéken és a gy óntatószékben, fiatalok és öregek, egészségesek és haldoklók körül oly sok jót s hasznost tőnek, oly sok üdvös oktatást, enyhitő vigasztalást osztának, itt békében meghagyassanak, — mind hasztalan! Jöttek a biztosok s febr. 2-án kezdetét vette a testület javainak összeírása. Az atyák az isteni tisztelethez tartozó értékesebb szereiket, miseruháikat, kelyheiket, szent­ségtartóikat átadták a püspöknek; a biztosok pedig csak hamar számbavették s lefoglalták minden ingó és ingatlan *) Qui ex voluntate et supplicatione III. D. Episcopi quatuor Clericos Episcopalis Seminarii in Theologia Morali instruxit. História doraus Agriensis S. J.

Next

/
Thumbnails
Contents