Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1864
11 javaikat, s végrehajtván a számüzési rendeletet, őket távozni kényszerítették; kik is, nyilván teniplomjokban végezvén utolsó imájokat, számos zokogó hívek jelenlétében, maré. 11-én indulva el Egerből, Gallicia-, Silézia-, és Morvaországon át mentek rendtartományi fönöktik székhelyére, Becsbe, hová 1707-ki apr. 17. jutottak el. Az ekként elárvult gymnasiumot Telekessy püspök vette atyai gondviselésébe. Hogy az ifjúság oktatása fenakadást ne szenvedjen, kiszemelt saját fiatalabb papjai közöl egyéneket, kik a tanuló ifjakat oktassák, vezessék. De ezeknek sem lehete folyton békés csendben müködniök, s főleg 1710-ben, midőn a döghalál nagy mértékben dühöngött Egerben, s a királyi hadak is jövének, hogy Érsekújvár megvívása után Eger várát is kivegyék a Rákóczy- párt kezeiből, huzamosb ideig szünetelni kelle az oktatással, mely is háborítlanul csak akkor kezdett folyni, midőn a szövetkezettek mind tovább fölfelé Lengyelországnak nyomattak, a nélkül, hogy többé e tájakra visszatérhettek volna. Az 1711-ki május 1-jén Szathmárott létrejött békekötés lecsilapitá végre e vihart, mely sokakra nézve vészt hozott, sok romot hagyott maga után, *) s név szerint a Jézustársnlatabeliek mindinkább emelkedő egri rendházát és gymnasiumát is legalább egy évtizeddel hátra vetette. Midőn ezek majdnem négy évi távoliét után 1710-ki nov. 26-án, egyelőre ugyan csak ketten, visszatértek, hogy helyöket elfoglalják, természetesen pusztulást, kárt, romokat találtak valamint félben hagyott rendházok falai közt, úgy bitorlók által elfoglalt borsod- és szepesmegyei birtokaikon. Újra a kezdet nehézségeivel kelle küzdeniök. Szerencséjük vala, hogy Egerben szerető szivti atyát találtak Telekessy István püspökben, ki csakhamar kisegítette őket szorultságukból, átadván a házfőnöknek ezer forintot első szükségeik födözésére s zilált anyagi helyzetök rendezésére, s tett, a mit csak tehetett, hogy az iskolák mielőbb rendes kerékvágásba jőjenek. A rendházfönök is elkövetett mindent az ügyek rendbehozására, azon eredménynyel, hogy 1711-ki marc. 24-én valamint Pécsy Ferenc atya, a még vissza nem tért Székely helyett — más alkalmas helyiség hiányozván, a rendház ebédlőjében — két papnövendék s három papjelölt előtt megkezdé a theol. moralisbóli előadásokat, úgy kezdetet vőnek két egri megyei papnövendék ideiglenes segélye mellett, az alsóbb iskolákban is a leckék, egyelőre ugyan kevés tanuló jelenlétében; mert a legközelebb múlt évek soknemü zavarai igen elriasztották Egerből a vidéki ifjúságot, s éveknek kelle elfoly- niok, míg, a béke megszilárdulásával, az egri gymnasium biztossága iránti bizalom is visszatért. 1712-ben a felsőbb osztályokat két Jezsuita atya vette át, kiknek egyike a rhetorica és poesis, másika a syntaxis és grammatica tanon- cait oktatta; a principisták és parvisták vezetésére pedig rendtagok hiányában egy tanképes világi férfiú alkalmaz- maztatott, mely állapot megmaradt 1725-ig. Az iskola mindinkább szilárdult, 1717-ben növendékeinek száma már 200-ra emelkedett, s a következő három évben ezt jóval meghaladta. De hogy a Jezsuita atyák intézete Egerben igazán fölvirágozhassék, hely vala szükséges; hol nagyobb számú rendtagok nyerhessenek lakást; s hol a szaporodó ifjúság kényelmesen elférjen; tehát előtérben mint legfontosabb teendő állott a félben hagyott rendház mielőbbi kiépítése. Ezt tekintve, mihelyt a béke megszilárdúltnak látszott, a rendtartományi főnök 500 forintot küldött az egri rendházfőnek azon meghagyással, hogy mielőbb fogjon az építéshez; s a mint az 1713-ban megkezdetett, találkozott tüstént kegyes jóltevő, Berzsenyi Demeter, az egri káptalan olvasó-kanonokja, ki szintén 500 irtot adott át a házfőnöknek az építkezés előmozdítására. Ugyanez évben Telekessy István püspök is új és fényes jelét adta atyai jóakaratának a Jézustársulatabe- liek rendháza iránt, 2000 frtnyi — azon időben tetemes — áldozat által, melyet azon óhajtás kifejezése mellett adott a rendházfönök rendelkezése alá, hogy vagy a tervezett templom építésére, vagy azon gyógyszertárra fordit- tassék, melynek, a rendtartományi főnökség meghagyásából, Egerben szerveztetnie kelle, s melyre nézve előre ki volt mondva, hogy jövedelmei a templomi kellékek beszerzésére fognak fordittatni. Ez utóbbi történt. S ez volt egyszersmind utolsó nagyobbszerü nyilvánulása azon kegyes jóhajlandóságnak, melylyel Telekessy István püspök a Jézustársulatabeliek háza s tanintézete iránt minden körülményekben folyton viseltetett; tudniillik a korban és érdemekben egyiránt gazdag főpap, ki a legnehezebb körülményekben is fényesen bebizonyitotta, hogy juhainak ismerő s szerető pásztora, mint ki jó hire-neve, sőt püspöki állásának kockáztatásával őrködött az izlam hatalmából csak imént kiragadott, de újra nem kisebb veszély által fenyegetett nyája körül, s a Szentlélek által gondjaira bizott roncsolt akolnak nem csak maradványait tartotta fenn, hanem a mostoha idők s viszonyok dacára sokat épített is azon, s minden tekintetben lerakta a szilárd alapot, melyre tovább építeni lehessen, — a pásztorok Fejedelme által örök J) L. Schematismus Cleri A. Dioecesis Szathmarinensis ad Annum J. Christi 1864. 2*
