Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1861
11 írttal pengő ezüst pénzben, mely összeget halálom után hagyatékomból tüstént kiszakasztatni rendelek, meg is bővítve, a haza s közjó szent oltárára tegyem le, avcgre és célra, hogy abból édes emlékezetű honomban Eger városában, a melynek ifjukori első neveltetésemet, s ez által mindenemet köszönöm, az ottani érseki lyceumban, avagy akármely más nevezet alatt ezután ott leendő iskolai tanintézetben a szegényebb sorsú, de a haza s köztársaság szolgálatára törekedő jó reménységü ifjak némi fölsegélésére és serkentésére ösztöndijakat alapítsak, és rendeljek, azon hő hazafiui óhajtással, hogy avagy csak egynémely magát a közjóra szánt ifjú példám s támogatásom utáni boldogulásának eszközlöje lehessek.“ — A kegyes alapitó ezen „Kovacsiana fundatio“ nevezet alatti alapítványának kezelésével „mindörökre az Eger városa időbeli magistratusát“ bízván meg, arról úgy intézkedett, hogy kamataiból négy elsö-s ugyanannyi másodévi bölcsészethallgató 40 s négy első és ugyanannyi m á s o dé v i j o g h a 11 gat ó öOfrtnyi ösztöndíjat nyerjen. Az ösztöndíj kiosztást azonbaa nem minden osztályban egyszerre, hanem csak fokonkint, kezdve a bölcsészet első évi hallgatóinál, s igy évenkint tovább, kívánván, s rendelvén életbe léptetni, a kiosztás első három évében fenmaradandott kamatokról, összesen 1320 frt 48 krajcárról pengő pénzben úgy rendelkezett, hogy ez összeg tökésittessék, s kamatja az egri leánykák iskolái számára és hasznára fordittassék. — Az általa alapított ösztöndíjakban részesittetendö ifjak tulajdonait s kellékeit pedig alapitó okmányának 8-ik pontjában igy határozta meg: „Mivelhogy ezen egész intézetemben csupán az ifjúságban a nemes vetélkedést gerjeszteni, a jó igyekezetei és tö- rekedést táplálni, és az előmenetelt segélni, egyszóval a köztársaság valódi javát kívánom előmozdítani, ezen ösztöndíjak kiosztásában a legelső és legszentebb törvénynek teszem az érdemekre való tekintetet, úgy hogy a kik ezekben részesülni kívánnak nem csak iskolai jó igyekezetökre s a hasznos tudományokbani előmenetelökre nézve vagy jeles vagy legalább első rendű bizonyítványokkal dicsekedhessenek, hanem a mi ennél mégszinte több, jó erkölcsi jellemökröl és a közéletben dicséretes szép viseletökről is ösmeretesek legyenek; azé részben több egymáshoz hasonlók között pedig a szegényebbek és a segedelemre inkább szorultak tétessenek elő. Ezen két főtürvénynek szoros megtartása után engedtethetik csak meg, hogy a magunkhoz tartozóknak a több egymáshoz hasonlók között némi elsőséget adjunk, oly renddel, hogy ily esetben édes véreim és rokonaim mai’adékai akár Egerben lakjanak, akár másutt, legyenek az elsők, ezekre az Eger városbeliek, vagy ezekkel rokonultak, ha másutt laknának is, következzenek.“ A müveit lelkű s a széptudományokkali buzgó foglalkozásban tisztesen megöszült Kovács sokáig tűnődők magában, miként lehetne azon tehetséggel, melyet Istentől vett, honának mennél többet használnia. Önmagán tapasztalván a szelíd tudományok s a valódi és alapos miveltség jótékony hatását, úgy vala meggyőződve, hogy sok jót eszközöl, ha hontiai kezeibe oly eszközöket szolgáltat, melyek legalkalmasabbak a közművelődés emelése s terjesztésére ; ilyeneknek tartá pedig méltán a válogatott jó könyveket; miért is arra határzá magát, hogy honát egy nyilvános könyvtárral gazdagítsa, melyet ö, hogy egyszersmind különben is valódi szükséget födözzön, igen bölcsen oly tájra és helyre kivánt helyezni, mely ilyes intézetekkel kevésbbé bővelkedik. Nem kételkedünk, hogy kinek szivéhez, mint fentebb láttuk, szülővárosa, Eger, oly igen közel állt, azt boldogitandotta e jótéteményével is, ha arról e tekintetben más kegyes jótevők, az Eszterházyak, Fuchsok sat. már előbb nem gondoskodtak volna. így azonban a föntebb érintett tekintet s Kovácsnak b. e. Tarkovics Gergely az eperjesi görög-katholikus székesegyház püspökéveli bensőbb baráti viszonya azon határozatot érlelék meg lelkében, hogy egy szép könyvtárral Eperjes városát ajándékozza meg. Tehát 1821-ben a nevezett városban egy 40,000 negyven ezer forin tnyi áldozattal egybe szerzett könyvtárt állított, s annak fentartására s gyarapítására később alapitványkép 20,000 húszezer forintot adományozott, a mindkettő fölötti örkedés és fölügyeléssel a nevezett főpapot és utódait, s az eperjesi görög kath. székeskáptalant bízván meg. Egy magánoktató-nevelöi szerény állás, de folyton tevékeny, munkás élet ily szép gyümölcsei természetszerűleg figyelmet gerjesztőnek szélesebb körben, megszerzők Kovácsunknak az érdemlett elismerést, s a nagyrabecsülés érzetét kelték föl az ezekről értesültek kebleiben ; de meghozók neki egyszersmind, bár nem kereső, a többrendbeli nyilvános kitüntetést is. Az első példa erre magáról a legmagasb trónról adatott. Ugyanis azidöben dicsőségesen uralkodó I. Ferenc császár s apostoli király ő fölsége tekintetbe véve, hogy Eger ezen érdemes fia, mint a magyar nyelv és irodalom tanára a legmagasb fejedelmi udvarnál 18 éven át szorgalmasan és állhatatosan fáradozott; valamint azon 2*
