Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1859
I. A fényképészetről. I. Századunk, a természettudományok terén tett felfodözésekben oly gazdag korszak, legutóbb csaknem egykorúkig 1837—1838. évben, két ép oly bájoló, mint csodaszerii találmánynyal gazdagba a világot: egyik a villanyos távirás (telegraphia), másik a fényképészet (pkotographia). Természetére nézve mindkettő a természettanhoz tartozik, s bármely műveltségi osztályú embernek szüksége van azok ismeretére. A fényképészet a szó általános értelmében ismét két hasonkorulag felfödözött találmányra oszlik: a Da- guerrotypiára, mely a képeket éremlapokon és Talbotypiára, mely azokat papíron állítja elő. Mindkettő azon eszmén alapul, miszermt a Sötét kamra adta képeket állandósítani lehet, ha azok egy vegyileg elkészített lapra irányoztatnak, mely a fénysugarak vegyi működése által oly maradandó változatot szenved, hogy rajta a fény és árny fokozatai, tehát az ábrák is láthatólag feltűnnek. Miután Niepce már 1814, s Daguerre 1824 óta kísérleteket tőnek, mikép lehetne a sötét kamra képeit állandósitni, 1829:ben közös munkálatok végett összeállottak, de néhány év múlva ismét különváltak, mire azután Daguerre folytonos erőfeszítéseinek sikerült a hosszú s lankadatlan türelemmel fejtegetett föladatot azzal megoldani, hogy ö iblanyozott (Jód) finomul kisimított ezüst lapot tön a sötét kamrába, s azt a fény sikeres hatása után higany gőzben füröszté, mire az eddig teljesen láthatlan kép világosan elétünt. Arago Daguerre nehány sükerültebb képeit a francia tud. akadémia elé terjeszté, hol közcsodálkozást gerjésztének; mire azután Arago ajánlata következtében a képviselők kamrája juh. 15. 1639-ben Daguerrenek azon föltét alatt, hogy titkát felfödi, évenként 6000 franknyi dijt, az eközben meghalt Niepce fiának pedig 1000 franknyi évdijt szavazott meg. — Ekkép jutott azután az uj találmány Arago által kiadott leírással nyilvánosságra, s kis idő múlva más művészek sok oldalú törekvései következtében a tökély magasb fokára. A Dagguerrotypia nagyszerű sikerletei az angol Talbot-nak, ki hasonló kísérletekkel évek óta foglalkozók, s eléggé kedvező eredményekhez jutott, ösztönül szolgáltak, hogy művészi tapasztalatait s a papironi fényképek készitésébeni kísérleteit szinte nyilvánosságra hozná; mi azonban a nagyobb nehézségek s tökéletlen eredmények miatt elejénte csekély viszhangra talált, s csak később különféle javítások után vergődhetett mindinkább érvényre; legújabb időben pedig épen a Talbotypia térén történt oly jelentékeny haladás, hogy ez valószínűleg a Daguerroty- piát egészen háttérbe szorítandja. A nélkül, hogy e rövid értekezésben a fényképészetről kimerítő oktatást adni akarnánk, mi csak az eljárás rövid leírására fogunk szorítkozni, mennyiben az a tárgy ismeretére szükséges ; megjegyezvén, mikép e művészet megtanulása Írásbeli útmutatás után, még ha a legkimeritőbb volna is ez, tetemes nehézségekkel jár; azért kezdőknek mindenesetre azt kell ajánlanunk, hogy az ebbeli eljárást már jól begyakorlott művésznél tanulják meg. A legnagyobb pontosság és lehető legtisztább kezelés mellett kimerithetlen türelem és ernyedetlen kitartás szükséges itt, hogy a kísérletek gyakori sikertelensége.vissza ne riaszsza a kezdőt, s csak is az számithat biztos eredményre, ki magát huzamosb ideig kizárólag e doíognak szentelheti.. II. A fény vegyi hatása. — A fény vegyi hatása a természet mindhárom országának testeire kitérj eszke- dik. A halvanyr és könenylég közönséges hőmérséklet mellett homályban nem vegyülnek ; de mihelyt világot bocsátunk rájok, a vegyülés megtörténik és pedig napvilágnál halkabban, verőfényen hirtelen durranással. A viztöl elnyelt halvány lég csak a világ ráhatása következtében vonja magához lassanként a viz könenyét; a vízben tartott vilany veröfényen vörös viléleggé válik. 1*
