Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858

\

emelkedtével tapasztaltatok, hogy ez a Vezuvból tör fel, hasonlón egy fenyőszálhoz ernyoalaku ágakkal tetőzetén, melyek majd fehérré, majd ismét barnává változtak.

Plinius nem állhata ellen a kíváncsiságnak, hajóra szállt, és hogy e jelenetet még közelebbről láthassa, bátran egyenes irányban a Vesuvnak tarta, s a tünemény minden részletét hüven lerajzolta.

A mint azonban közelebb ért, egyszerre hamveső lepte meg hajóját, horzsakővel- és más apróbb barnakőzet-darabokkal keverve. Partra szálniok már nem lehetett, a stabiaei kikötő felé tartottak tehát, és haladtukban láták miként lövel a hegy torkolatából ki az iszonyú íiizömle, mely az éj-sötétet egyszerre eloszlató. A roppant felleg a hatalmas tüzsugár által szétrobbantva, lángdarabokra szakadt. — Plinius Pom- ponius barátjához tértbe, és miután ezt valamennyire megnyugtatá, megfürdött és étkezés után délutáni nyugalomra tért.

De az udvart, mely Plinius szobájához vezetett, már annyira ellepte a hamu-eső, hogy, ha még tovább késik, útja okvetlenül el leendett zárva. Felkölték tehát, és ekkor Pomponiussal taaácskozék: vájjon ott maradjanak-e, vagy a szabadba menjenek.

Ekkor a házakat a bekövetkezett gyakori és erős földingások annyira megrázkódtatták, hogy mintegy alapjaikból látszottak kiforgattafni, mig a szabadba menetelt a hulló nagy kődarabok akadályozók.

De határozniok kelle. Vánkosokat kötöttek tehát fejeikre, és a lakot elhagyva, szabadba siettek. Már ekkor a nap újra megfutó pályája egy részét; de itt roppant sötétség uralga Egyedül az izzó sugár terjesztett kísérteties világot. Tengerre szállni az iszonyú vihar és hullámzat nem engedé.

Fulasztó kengöz tölté be a léget. Mindenki jajveszékelve futott, rohant. Midőn Plinius kimerültén a szabadba ért, elkábullan, egy kiterített szőnyegre feküdt, s felébredve, egy ideig két hű szolga által támogattaték, de azután nem sokára halva rogyott össze, — a sűrű lég megfulasztá. Három nap múlva ismét világos lön. Plinius hulláját megtalálták, mely inkább alvóhoz, mint halotthoz hasonlita.

A két díszes várost hamvesö temette!

Ez a Vesuv történetileg ismert első szomorú következményű kitörése.

Az izlandi Skapfar-Jókul két évi működése alatt mintegy 20 falut boritott el.

Javában 1822. vulkáni kitörések roppant földterületet borítottak el, több mint 100 faluval. Mások ismét több íusebb-nagyobb bárokat okoztak.

A Vulkánok helyzete különböző. Némelyek egészen elszigetelve állanak, mások apróbb-nagyobb hegycsoporíulatot képeznek; (központiak Cenlral-Vulkane;) minők az ó világiak ; ismét mások sokszor többszáz mérföldnyi hosszú, és kettős sorban nyúlnak el. Ilyenek a Rajna kerületi kialudt tűzhányók, az Antillák, stb.

Alakjukra nézve némelyek gömbszeletnek (Kugelsegmente) mint Cotopaxi az Andcseken (17,700 pár. láb a tenger színe fölött), mások lobor-, vagy kúp idomuak, sat.

A Vulkánok egyébiránt gömbiilt alakjaikat többnyire gyakori kitörések alkalmával keletkezett hamu- és iszaprétegekből nyerik, és ezek kitörési gömbületek (Eruptions- Kegel) és a középtől keresztülvonuló nyilas kitörési tölcsér (Eruptions-Krater) nevet viselnek.

A Vesuv szinte igy nyerte alakját. Azon mcdencealaku tér, melyben Spartacus táborozott, most Monte Somma név alatt a Vesuvot övezi.

Legnagyobb tölcsérrel a Sandtwich szigetek egyikén (Havai) létező Kiraoweah tűzhányó bir. A nyílás alakja tojásdad, rendetlen behajlásokkal, s mintegy 7 — 8 angol mfdnyi területtel; mélysége több mint ezer láb, melyben számos, állítólag mintegy 50, apróbb tűzhányó rejlik, és az ezekből folytonosan kilövellő lüzömle a mélységet szakadatlanul izzón folyó tavakkal tölti el.

— 17 —