Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
15 közelében vannak. E csatornák idöveli elzárulása, vagy bedugulásának tulajdonítják a vulkánok működésének megszűntét. Az olvadt anyagok, melyek a föld gyomrából mint tűzömle elétörnek, oly kor roppant tömeggel» s kiterjedéssel bírnak. így például Island szigetén az úgy nevezett Skaptar — Jökül tűzhányó, midőn utóbbad 1753-ban kitört a majdnem két évig ömlő lava 40—50 ang. mérföldnyi hosszúságú, mintegy 15 mérföldnyi szélességű, és 100, nébol egész 600 lábnyi magasságú volt. E jelenség egyébiránt a ritkábbak közé sorolható. A lehűlt tűzömle az első percekben izzón folyó, s oly hőfokkal bir, hogy benne a réz megolvad. Későbben hűlni kezdvén, először felső kérge salak nemű anyaggá szilárdul, megrepedez, s reá új rakozatok települnek; későbben megkérgesülnek, különfélekép idomulnak, és egész sor oszlopzatot, vagy egy uj réteget képeznek. Hogy a tűzömle egyszersmind lángol is, mint ezt különösen Buch L. állítani szereti, kétségbe vonatott. Az, mit a vulkán kitörésénél lángnak gyanítunk nem egyéb, mint az izzó anyag világosságának kisugárzása. (Kosmos). A vulkáni kitörést rendszerint földrengés szokta megelőzni, mely jelenség Humboldt szerint kétféle. Az egyik nagyon gyönge, és csak a tűzhányók közvetlen közelében vehető észre. A másik sokkal jelentékenyebb, gyakran mértföldekre, és olykor több continensre is kiterjed, és nem csekély zavarokat idéz elő. Földrengés egyébiránt nem csak vulkáni működések előjele, hanem gyakorta azok be zárulása által is előidéztetik, midőn a gőz többé nem törhet utat magának, s ereje inkább a föld belsejében működik. Földrengések által okozott rombolások szomorú példái: Lissabon, Carracas, Lima, s több más különösen calabriai és kis—ázsiai virágzó városok összeomlása eléggé tanúsítják, sokszor mennyire terjednek a földrengések, s mily távol esnek a vulkánoktól. Hogy földrázkodások majd minden korban, és helyen mutatkoztak, tény; s ha — úgymond Humboldt, — az összes földfelület naponkénti állapotáról biztos, és gyors tudomást gyüjthetnénk, valószínűleg tapasztalnék, hogy a föld valamely pontján, majd minden időben megrendül, s hogy felülete belvisz- szahatásának szakadatlanul alája van vetve. A bekövetkezett földrengés néha egyes rövid időszakokban, egy két másodpercre, nem ritkán egész nap szakadatlanul, mint a Wallisi 1756-ban — majd mindig változó erővel nyilatkozik egyik pontról a másikra. A 65 mértföldnyire terjedő calabriai földrengés kezdődött 1 753. februárban, és tartott majdnem 1787-ig Az első évben mintegy 950 erősebb, vagy gyöngébb lökést számláltak meg. Midőn 17 66. október 2-ikán Cumana egy borzasztó földrengés által néhány perc alatt romba döntetett, a rázkódások még azután mintegy 14 hóig szakadatlanul tartottak. A földrengés valóban különös működéseit tapasztalta Humboldt 17 53. Calabriában, hol még a szántóföldek is fölfórgattak, s egyik darab minden terményestül, a másiknak helyére tolakodott. Quito tartomány Rio- Bamba városában (17 99.) egy helyet mutattak Humboldtnak, hol egy egész lakház összes készletével együtt egy másik romjai alá temetve, a lakosok hullái pedig a városból több száz lábnyira kivetve találtattak. Nagyobb földrengések sokszor tiz, sőt több ezer ember életébe kerültek. A most nevezett nagy természettudós több oldalú tapasztalatainak sikerült a földrengések időszaki hullámzatát közelítőleg meghatározni. Szerinte a rázkódás vonalszerüleg terjed egy perc alatt 4—7 mérföldnyi gyorsasággal.
