Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
14 a kellő nyomást nem gyakorolhatták, azok majd a belizzománytól, majd a földrétegektől szakadtak el. Ez által terjedelmes üregek, barlangok származtak, melyeket átszivárgott lég, víz, vagy idővel engedékenyebb ásványok töltöttek be. Hogy ily jelenségek földünk gyomrában több helyen léteznek, s így földünk zöme nem mindenhol egyenlő tömörségű, mutatják az ingákkal tett kísérletek alkalmával számos helyen tapasztalt lengési változatok. Végre a föld folytonos szilárdulása ellenállt az izzomány gyakrabbi föltöréseinek, helyt adva a most már fontosabb nép tűni működés korának. A kissebb szakadékok lassanként betöltettek, és az uj képződmények érintkezésbe jöttek a régiekkel, vagy azokat beburkolták. Másokat a viz foglalt el és medrekké alakított. Ez időszakba helyezhetjük tehát a contincnsek, és nagyobb szigetek keletkezését, ugyszinte mindkét szerves ország gyorsabb, változatosb és nagyobb mérvben fejlődését, a mennyiben e korszak kőzeteiben talált kövületek már sok különféleséget tanúsítnak, sőt nemek, és fajokat mutatnak fel. Ugyanekkor keletkezhettek, a buján tenyésző növényzetnek (őserdőknek) a vulkáni forradalmak általi fölforgattatása és elborittatása következtében, a számos kőszéntelepek. De végre, miként a viharok által felkorbácsolt tenger habjai szüntetik romboló hullámzásaikat, ha az elemek dühöngése elvonul, és szélcsend áll elé, — ugy e vulkáni roppant forradalmaknak is, midőn a rétegek némileg egyensúlyoztattak, egy időben meg kelle szünniök! VI. Itt megpihenünk egykissé. Mielőtt a földtörténelem egy uj korszakának tárgyalására térnénk, helyén találom itt a tűzhányóknak mint a föld kifejlődésében oly nagy befolyású tényezőknek részletesb ismertetésébe ereszkedni. Azon nagyszerű földzavarok, melyek bujdosónk fölülelének egyenetlenségét okozták — miként azt az eddig előadottakban kifejtők, — s melyek még korunkban is mindig idéznek elő — bár többé az említettekhez nem is hasonlítható — változásokat, — mind vulkáni működések eredményei. Tűzhányók vagy vulkánok alatt oly hegyeket értünk, melyek a földbelizzományával tölcsér- alakú, s a külléggel érintkező nyilat által vannak összeköttetésben, mely nyilaton keresztül a föld mélyében kifejlett gőz ereje az izzó anyagot tüzömle (Lava) alakjában roppant hatalommal dobja ki. Hogy e gőzök fejlésénél a viz a legfőbb tényező, bizonyítják a vulkáni működések alkalmával tapasztalt észletek. Ugyanis: A viz a tölcséren keresztül az izzó tömeggel érintkezvén, itt, a roppant hőfok következtében, nagy gyorsasággal gőzzé alakúi. Az igy kifejlett hatalmas kiterjedésű gőz a föld rétegeiben akadályokra találván, ezeket gyakran messzenyuló térkörben megrázkódtatja, s a tölcséren kitörve tömérdek izzo- mányt ragad magával, azokat szétzúzza, s a magasba veti. Arról hogy e gőzök nagy részt vizállományt tartalmaznak, több körülmény tanúskodik. Vízgőzök alkotják a kitörések alkalmával a vulkánok közelében eltejedett záport, és fellegszakadásokat; ezek okozzák a vihart, s villámokat; maga a tölcsér a működés szünetével, sőt a hűlni kezdő tüz-ömle, vízgőzöket párolog. Azon körülmény, hogy a rétegült tüzömle repedéseiben gyakorta konyhasó, mint keverékrész találtatik, a természettudósoknál azon véleményre adott okot, hogy a tölcsérek a kőzetek belsejében rejlő csatornák által a tengerekkel vannak összeköttetésben, és a sótartalmú tengervíz ezeken keresztül hat a vulkán mélyébe; mit még az is bizonyít, hogy a vulkánok, kevés kivétellel, majd mindnyájan a tengerek
