Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858

a földre hullt, már inkább csak saját alkrészeit tartalmazva, sokkal megközelítő azon állapotot, melyre az örök lénytől rendeltetett, hogy t. i. alkossa az édes vizeket, és a kifejlett szervéletet táplálja.

A viz tulnyomósága egyébiránt nem csak ily világosb körülmények közt, de jelentékenyen, bár nem oly látszólag, mindenhol vesztett mennyiségéből. Azon természeti sajátságánál fogva, hogy ott, ahová férhet, parányi részecsei képesek a legkissebb űrt elfoglalni, — csepjei át kezdtek szivárogni a rétegek likacsain mindaddig, mig szilárd ellenállásra akadtak.

Az igy leszivárgott viz azonban csak lassanként alakulhatott gőzzé, s így nem birt oly erőt kifejteni, mint az előbb említettek: hogy a rétegeket felfeszithesse, s tágabb utat törhessen magának.

De eszközlé a föld gyakori rázkodtatásait, az úgynevezett földrengéseket, s ha végre csakugyan találhatott egy kis nyílást magának, azon iszonyú robajjal tört ki, magával ragadva az alsóbb rétegek forró anyagait, főként ha e gőzök a földnek oly mélyébe, s oly rétegekig hatolhattak, melyek már előbb a föld izzómagvával jöttek érintkezésbe.

Így képződtek a tűzhányó hegyek, a földtörténelem e korszakában roppant mennyiséggel, s a föld felületén lényeges változásokat idéztek elő; de még jelenben is — bár nagy részt kialudtak, s kevesb számmal vannak — nem kisszerű szerepet játszanak.

„Azon körülmény szemlélete — mond Humboldt — hogy földünk belseje mélységének fokozata szerint nyer melegségében, s annak a fölületrei visszaható ereje vezettek bennünket a vulkáni tünemények hosszú sorára, melyek majd földrengés, gőzök elétörése, hévforrások, vagy a kitörési tölcsérekből (Eruptions Krater) felrohanó izzóiszapok, s más tűz ömlék alakjában jelentkeznek; sőt a rúgerők hatalma a fölület szintjén (Niveau) térés változások előidéztében nyilvánul. Nagyobb síkok, sokfélekép tagolt szárazok emelkednek vagy sülyednek; a szilárd elválik a folyótól, maga az Ocean hideg s meleg áradatoktól foly- szerüleg áthatoltatván, a két sarknál megfagy, és a viz majd rétegült, megállapodott, majd ismét mozgó jégtorlaszokká, zúzott tömörsziklákká merevül. A tenger és száraz föld határai a merő és folyó anygagok működései következtében sokat, és sokfélekép változtak; rónák hullámzottak le, és föl. A continensek emelkedése után, és valószínűleg ugyanazon időszakban, hoszu szakadékokon többnyire egyközü hegyláncolatok emelkedtek föl; sóstavak, s nagy belvizek, (Binnenvasser) melyek ugyanazon terményeknek soká szolgáltak lakhelyül, nagy erővel szakasztattak szét, héjancok, és növényállatok kövült maradványai tanúsítják egykori összefüggésöket. így jutunk mi, a természeti tünemények visszaható függését szemlélve, a föld belmélyében működő hatalmas erők vizsgálata után arra, mi a föld felső rétegeit megrázkódtatja, mi a rugalmas gőzerők nyomása következtében a megnyílt szakadásokon mint izzó föld-ömleny kibuzog.“ (Kosmos I.)

A vulkáni működések korszakában, a gyakori hevesebb emelkedések, sülyedések által a vizek is kiszorittattak ágyaikból; s mig az utóbbiak által képzett öblökbe vonultak, ismét sok, és terjedelmes szárazföldet — az áradmányokat hagytak szabadon.

Ez alatt azonban a föld bel izzó anyaga sem szünteté meg működését. Ott, hol könnyebben felnyomulhatott, uj földképleteket alapított. Ha pedig a reá nehezedő rétegeket szét nem feszíthető, fölemelte azokat. Ily körülmények közt a föld külalakja mindinkább egyenlőtlenült. Szigetek emelkedtek ki a tengerből; mig ismét ez által a vizek medre alábbszállott. így képződtek a száraz földön a hegyek, magaslatok, rónák völgyek. Korábbi kőzettelepek nemcsak helyzetűkben, de gyakorta összefüggésük, és szerkezetökben is változtak, mihez egyrészt a vizekkeli közvetlen érintkezés is járult. E körülmény ismét egy adat a kevert kőzetek változatos összetételének magyarázatához.

E közben azonban még más jelenségek is fordultak elő. Ugyanis az alsó, melegségüket folyton vesztő rétegek, mindjobban összehuzódván — miután a felettük levő kőzetek kisebb súlyuknál fogva reájok