Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
m Hogy a még akkor létezett nagy hőfokban szervelet fejlődhetett ki, sőt az emmennek létrejöttét elősegité, könnyen megfogható, miután jelenben is tapasztaljuk, hogy 50— 60u meleg forrásokban nemcsak növényzet—még gyöngébb szerkezetűek is—, de sőt állatok, különösen halak tenyészhetnek. A szervélet fejlődésének e kezdetleges szakában a növényzetnek roppant mennyiséggel, s úgy szólván megfoghatlan gyorsasággal kellett kifejlődnie. Előidézte ezt a hő, a világosság, a különféle ásvány- tartalmú viz, az éleny, szénsav, s egyéb a növényzet általános kellékeinek nagy mértékbeni jelenléte. Egyébiránt e fontos tüneményről korunkban is vannak nevezetes példáink, főként a forró égöv alatt, hol például ha a több lábnyi magasságra nőtt fű leperzseltetik, vagy gyakorta erdők, bujább növénytelepek egy vagy más módon elpusztitatnak, néhány nap alatt megfoghatlan sebességgel újra kizöldellenek. A légkör tehát, mint többször emlitém, folytonosan veszté súlyosb anyagait, minek következtében az újabban létesült vizképződmények mig egy részben a tengerek sűrű tartalmát megritkitolták — azon rész, mely ezentúl cseppalakban a földre hullott, s ott kisebb repedésekben, mint tó vagy folyó egyesült, már nem vala többé annyira ásványtartalinu. így jelentkeztek a földön először az édes vizek. Mutatják ezt az ős kőzetekben olykor előforduló édesvízi csigák kövületei. A tengerek azonban tartalmukban mindinkább nyerve, sok már kiemelkedett apróbb szigeteket újra elborítottak; de ez által egyszersmind valamint a lég, úgy a viz is, mind hőmérsék, mind természeltani helyzetre nézve közeledett rendeltetésszerű állapotához, ahhoz, hogy egy nagyobbszerü szervélet kifejlődését előmozdíthassa. Ebből könnyen magyarázható azon körülmény, hogy a jóval nagyobb térfogatú, és több táp- anyaggal biró vizekben a szervület hamarább, és nagyobb mennyiségben fejlődött ki, mint a fejletlenebb és területre nézve csekélyebb szárazon. — 12 — Midőn a vulkáni és nép tűni erők összeütközéséből eredt hatalmas forrongások csendesüln kezdőnek, s inbább az utóbbi lepett előtérbe: mind a föld rendszeresben alakulhatott, mind a szervélet jobban fejlődhetett. A hőfokok azonban mindinkább, és egyenlőtlenül vesztettek melegükből, a szilárd testek alkré- szei aránytalanul húzódtak össze, -— s habár ezentúl a föld zöme oly nagy mértékben szét nem romboltathatott, — apróbb hasadások még mindig álltak elé, melyeken a viz újólag a mélybe hatott, hol gőzzé változván, kiterjedt. Itt azonban most már erős ellenállásra talált, s ha utat nem nyithatott magának, a rétegeket ingatá meg, a szakadékokat még jobban szétválasztá, vagy az ellenálló tömegeket emelte ki; ha pedig ezeken keresztül utat törhetett magának a szabadba, ott a csekély hőfokú léggel újra egyesült. Ennek igen természetes következménye az lön, hogy a már akkor ritkább légkör a beható gőz nagyobb hőfoka által helyenként megváltozva, és jobban kiterjedve, egyensúlyát veszté, ez által erősebb mozgása idéztetett elő, s keletkeztek a viharok, szelek, melyek ismét a tenger vizeit verék föl állapodni készült nyugalmukból. Így csak a még most szilárduló felsőbb rétegek a habok martalékául estek. Egész tömegek szakasztattak el a száraztól, melyeket a hullámok szétzúzva hordtak el, hogy belőlök más távolabb helyeken uj rétegzetet alakítsanak. De az elébb kifejtett körülményekből még az is származott, hogy a mélybe hatott viz föloldatása által újra sok ásványrésztől szabadult meg, és midőn mint gőz ismét a magasba szállt, sinnen cseppalakban
