Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1858
n A tűz által előidézett, úgynevezett plutói-rombolásokat kezdé a víz lassanként egyengetni, mig ellenben az üledéktelepek amaz által újra fölforgattak. Mit az egyik szép lassan eszközölt s egyensúlyozott, azt a másik néhány pillanat alatt szertedulta. A viz és légkör uj képződményei a sulytörvények szerint a központ felé iparkodtak; mig a plutói erők által az alsóbb szilárd rétegek fölfelé törtek utat maguknak. Ebből az következett, hogy a támadt nyílásokon a viz a föld izzó belzömébe hatott, s olt az elemekkel uj harcra kelt. E forradalmak által a föld felülete mindinkább egyenetlenült. Koronként apróbb nagyobb hegyek emelkedtek ki, magaslatok nyomultak föl, mig ismét ezek következtében uj meg uj mélyedések származtak. A folytonosan és mindig több mennyiségben fejlődő viz most már ez új tágabb medrekbe vonulván, a szárazföld lassanként kezdett fölemelkedni, előbb csak apróbb szigetkék — majd későbben a romboló harcok némi szünetével s a viz eloszlásával nagyobb térek alakjában; mert az Ur mondá: A vizek, melyek az ég alatt vannak, gyűljenek egybe, s tűnjék föl a száraz. (Moz. I. 9). A föld zömét tehát ezek szerint egy időben általános viz boritá. Tanúsítja ezt azon körülmény is, hogy a föld majd minden részén találhatók az úgynevezett ősüledék kőzetek, (Sedimentgesteine) minők az ősmészkő, ösdolomla, ős agyagpala sat. A most elöadatottakból láttuk, miként alakult a gőzkörből a cseppfolyó; mint választattak el a vizek (ezeknek a légkörben rejlő alkrészei) a vizektől; (Móz. I. 6.) mi természetesbb tehát, mint hogy a lég ez által sűrűségéből vesztve, mind átlátszóbbá lön, és a világosság elválasztatott asötétségtölfjő.oj) A nap sugarai a megtisztult légkörön bátran törhettek át, rendeltetésüket, működésüket megkezdhetők; előálltak az éghajlat, az évszakok, éj és nap váltakozásai és nevezteték a világosság napnak, és a sötétség éjnek. (U. o.) Nem kell azonban szem elől tévesztenünk, hogy a földtörténelem e szakában még minden jelentékeny hőfokkal birt, és ez uj tünemények a mostaniaktól lényegesen különböztek. V. Szabad volt tehát a szárazföld, viz és lég eléggé kihűltek, a szerves lények fentartására meg- kivántató anyagok (éleny, szénsav sat.) a sulyosb testektől elválva, önállóvá fejlődtek ; igy érte el a föld kifejlődése azon fokát, hogy képes lön a szervélet elfogadására és fentartására. Az Ur pedig mondá: és hozzon a föld gyümölcsöző fákat, és zöldellő füveket, melyek magvai magában a földben rejlenek. (Mózses I. 11.) Hogy tehát a szerves élet létrejöttének a föld legfelsőbb szilárd kérge lényeges föltétele volt, Mózses fönnebbi szavaiból kitetszik. A növényország leghihetőbben — megelőzte az állatvilágot. E tárgy egyébiránt azon körülményeknél fogva, hogy a két- állat és növény- ország között oly szoros átmeneti kapocs van, azon vitára adott alkalmat, hogy a két szervország létrejötte egykorú. Tudjuk azonban, hogy az állatország a növényzet fentartására legkevésbbé sincs oly befolyással, mint emez annak létezésére. Ugyanis az állatvilág egyedeinek nagyobb része a növényországból veszi táplálékát, s igy létele közvetlenül ahhoz van kötve. A növényország korábbi kifejlődését bizonyítja még azon körülmény, hogy az ős kőzetekben nagyobb mennyiségű, és előbbi időszakot gyanittató növénykövületek találtatnak. 2*
