Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856

18 válalkozók nyerészkedése s a bámuló tömeg mulattatása tárgyául szolgáltak, a nélkül, hogy jelentékeny tudományos hasznot hajtottak volna. E tekintetben némi kivételt érdemel Biot és Gay Lussac (1804 aug. 24.) és később (sept. 16.) csak Gay Lussac által a legnagyobb ügyességgel és biztossággal, csupán tudományos vizsgálatok végett tett léghajózás, melyben Gay Lussac Chimborasso hegy csúcsánál 333 párisi öllel magasbra emelkedett. Hogy a léggo­lyók mindekkorig komoly célokra nem használtathattak, ennek főoka azon körülményben rejlik, hogy fekmentes iránybani kormányozhatásuk egészen hatalmunkon kívül van és leszen is mindaddig, míg a léggolyókat a gőzhajók módjára önmozoghatási tehetséggel ellátni nem sikerül. Egy esetleges tünemény 179í-ben Galvani*) orvost Bolognában a villanyosság új és legérdekesb ágá­nak, az ugymondott galvanismusnak teremtésére vezette. De ennek tudományos történetében nevezetesb korszakéi azon idő tekinthető, midőn az elmés Volta a szinte nevéről ismeretes oszlopot feltaláld. A vegytan ez által a testek állományának elemzésére előbb nem ismert, s a leghatékonyabb eszköz birtokába jutott. Davy, Berze­lius, Faradai s több mások ügyes kezeiben Volta oszlopa a legbámulatosabb eredményeket idézte elő, u. m. a vi­zet elemeire (éleny- és könenyre), a sókat aljakra és savakra felbontotta. A galvánképészet is csak annak köszöni léteiét, valamint legújabban a hazánkfia, Pan tocsek orvostudor által feltalált üvegnyoinalok aranyozása s ezüstö- zése is. — Davinak tulajdonítható az úgynevezett galvánfény feltalálása is. Midőn ö sikertelen reményében, hogy galvánfolyam által a szenet gyémánttá, tiszta szénenynyé, változtassa, 2000 elemű óriás láncának zársodronyai közé meghegyesítelt szeneket tett, az egymással érintkező szenek izzásba jöttek, és szemmel alig kiállható fényt ered­ményeztek. Az izzó széncsúcsok több hüvelyknyire valának egymástól elválaszthatók, köztök pompás fényív képző­dött és oly hő fejlett ki, melyben az éreny felolvadt, s a gyémánt elillant. Ezen galvánfény világításra ajánltatott, mely célból Jacobi 1849—ik évi december folytán Petersburgban kísérletet is tett 185 Bunsen-elemmel, s fénye oly erős volt, hogy a légszesz világítás egészen elhomályosodott mellette. Ezen fény használtatik nagyobb városok szín­házaiban is némely előadásoknál, pl. a ,Próféta1 című dalmű fényes kiállításánál. Ezen világosság erejét utóbb meg­határozni is ügyekezett Fizeau és Foucault, a napvilágának erejével hasonlítván össze, de ez nem hozott kielé­gítő eredményt. Bunsen vizsgálódásai után állítja , hogy 48 elemből álló galvánfolyam világitó ereje egyenlő 572 stearin gyertyáéval, vagy 63 légszeszes argandi lámpáéval; 200 elemmel pedig oly világ állítható elé, mely fölér 2025 stearin gyertyáéval és 500’ távolra az apróbb Írást is el lehet olvasni mellette. Ezen csekély számú évek alatt a delejesség is nagy elhaladásokat tett. A különféle körülmények, me­lyek az iránytű elhajlására és lehajlására hatnak, végre némi szabatossággal megállapittattak. Innen némi tapaszta­lati törvények hozattak le, melyek a föld különböző részeire terjedő delejes befolyás változásait jelölni látszanak. A villanyosság és delejesség közötti hasonlagosságmár régen sejtetett; de Oersted kísérletei kétségkivülivé tevék azt. Arago és Ampér e e szakban éles belátásuk és fáradhatlan buzgalmuk által az utókor háláját érdemlék ki. Faraday pedig felfódözéseiben tovább menvén, a diamagnetismust ismerteié meg; az ehhez szükséges készületet pedig Böttger, német természetbúvár, mutatta fel először a tudós világnak. A Gálvánféle hatás, delejes erővel különfélekép összelve, a legkülönösb s legmeglepőbb tényeket eredményezi a villany távírdában, a természettan ez ágának egyik legfontosabb eredménye s a természet buvárlat e hervadhatlan koszorújában. A nélkül, hogy a villanydelejes távírdák történeti vázlatának hosszadalmas előterjesztését céloznám, csak *) Ezen tudós férfiú azon tapasztalást tévé, hogy a bőrükből kivetkeztetett békák, melyek dolgozó teremének villanygép-asz- talán valának hátulsó lábaikkal mindannyiszor vonaglásba jöttek, valahányszor a fővezetőből szikra csalatott ki, ha ezen időben valaki he­gyes fémeszközzel a békákhoz közelitett. Ha ekkor Galvani a tünemény okát kitalálja, mit a villanyoszlásból könnyen kitalálhat vala, a vil­lanytan több tizeddel hátramaradt volna mostani kifejlődésétől; de ő az okot az állati villanyosságban keresvén, a tudományosság nagy nye­reségével, ilynemű kísérleteit a békákkal tovább is folytatta, hogy kedvenc elméletét megalapítva szemlélhesse, és iparkodék a légköri villanyosságnak a tüneményrei befolyását meghatározni. Az elkészített békákat réz-sodronyhoz kötve, vasrácsra akasztá, és szinte vonag- lásokat vön észre, midőn a sodronyt a vashoz érteté. Volta Sándor paviai tanár Galváni kísérleteit ismételvén ennek véleményét az állati villanyosságra nézve helytelennek nyilatkoztató, és sajátszerü kísérletei következtében megmutató, hogy két különnemii fém — Galváni kísérleteiben réz és vas — kölcsönös érintkezésük által ellenkező nemű villanyállapotba jonek, s a békák felhozott vonaglásait fegyverzett palack módja szerint eszközük, — mely oknál fogva azon különnemii fémek, melyek leinez-alakban a kísérlet alá vetett állatok izmaira s idegeire alkalmaztattak, fegyverzeteknek, a két fegyverzetet összekötő fémsodrony pedig ébresztőnek nevczteték. E két tudós férfiú neve örökítetett az által, hogy az általok föltalált érintésseli villanyosság Galvani-, vagy Voltaféle villanyosságnak is neveztetik. Volta kísérle­teire vízszintes oszlopot készíte; de később ennek függélyes állást adtak; azonban sem egyik sem másik meg nem felelvén a célnak, új­készületekről gondolkoztak a természetbúvárok. Sükerült is annak tökélyesbitése. Grove, Daniel, Bunzen, Smee, legújabban pedig Jedlik, pesti egyetemi tanár, új galván-telepeket állítottak össze, s az utóbbi fel is mutató találmányát a párisi mükiállitásban, hol, dacára annak, hogy a szállítás alatt több lényeges részeiben megrongálva juthatott csak oda, nagy tetszést aratott.

Next

/
Thumbnails
Contents