Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1856
19 Cooke, Wheatstone, Bain és Morse nevüket említem. A távírdák általában szerkezetükre két főosztályba jühet- nek. Egyikben a műküdés künnyen mozogható acéldelej segítségével eszközöltetik, sezaBainféle távírda, mely külünüsen az osztrák birodalomban használatos. A másik osztálybeliek a villanydelej hatásán és ennek pillanatnyi meg-megszünésén alapulnak, s ez a Mór se féle, mely kiválólag Amerikában otthonos. Végre már gyönge történeti vázlatunk befejezésénél állunk, hol csak a rövid föltüntetésekre is — hízelgőnk magunknak — legalább azon tanulsággal tekinthetünk vissza, miszerint az ember minden korban és mindenütt törekedett a természet nyelvét megérteni. Ezerek vizsgálták azt nemcsak futólag s felületesen, hanem komolyan és mély tanulmánynyal; az emberiség legnagyobb szellemei fáradoztak a természetkönyv tartalmának érthető- és hozzáférhetővé tételében. S e törekvés eredménye mégis tökélytelen maradt, és még mindig vannak ezen könyvben jelek és oly lapok, melyeket nem értünk , melyek homályosaknak látszanak, s melyeknek a többiveli összefüggését csak sejteni, gyanitni vagyunk még képesek. Bár korán fordultak az emberek a terinészetvizsgálás felé, mégsem történt az mindig egyenlő figyelemmel. Ily rejtelmekkel teljes és csodákkal gazdag munka az olvasótól nyugalmat és megadást kiván. Ezt azonban ritkán találjuk, ha az élőkor népeire visszapillantunk. Oly sokat kellett még akkor szerezni s rendezni, hogy egyesek is ritkán szakíthattak időt csak futó pillantást is vetni a nagy természetre. Mindenekelőtt állodalmakat kellett ala- pítni, rendezni és biztosítni, s alig kezdtek ezek — többnyire számtalan háborúk s más sanyarok után — megpihenni és megszilárdulni, előállott nyomban a sürgető szükség: törvényeket hozni, melyek a jogot és tulajdont megalapítsák s körülírják. Azért az állodalmi tanok, a jogi fogalmak és ezekkel párhuzamban a művészetek sokkal korábban és tökélyesebben művelteitek ki, mint a természetiek ismerete. Átfutván az ó-és középkor zivataros századait, láttuk azoknak a természettanbani gazdagságát, s evvel áttértünk a legújabb korra, mely nagyobb mérvben bírván az ismeretszomj önzéstelenségét, kedvezőbb is a tudományoknak minden eddigi korszakoknál. Europa nagy nemzetei letevén legalább egy időre a véres harci babérokért küzdő kardot, nem versenyeznek egyébben, mint a tudomány, művészet és ipar magasbra fejtésében; főleg pedig a természeti tudományok magas jelentőségét a tudomány és élet minden ágaira, a bölcsészetre szint úgy, mint az orvoslat-, er- döszet-, földmivelés és az ipartanok legnagyobb részére. Ily kedvező körülmények összehatása, s annyi erő együtt munkálása óriási eredményt s haladást idézett elő. Alakulónak mindenütt — pl. hazánkban is — természettudományi társulatok, hogy a koronként összesereglő vizsgálók tapasztalatai eszmecsere által teljesebb egészszé olvadjanak, s a szakemberek által fáradságosan szerzett kincs lehetőleg közbirtokká tétessék. Mert a tudománynak nincsenek többé irigyen, féltékenyen őrizett titkai; szabadon és vidáman ömlő forrás az mindenkire nézve, ki nemesebb szomj- tól ösztönözve közeledik hozzá. Téged azért, jelenkor szerencsésebb ifjúsága, kinek bölcsőd a béke s tudomány fájának árnyában állhat meg, bizalommal intünk: használd kedvező idődet, s barátkozzál meg a szép természettel! Jó anya ö, s a ráfordított szeretetteljes fi gyeimet áldásokkal jutalmazz a. Horváth Zsigmondi. 3*