Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
6 velők a táblára például e szavakat: cum, quum, quilibet, quiscunque, suorum, svavis, ecce, sat. és gyakorolnám őket a helyesírásban, figyelmemet még arra is kiterjesztvén, mikép helyeztessenek a betűk egymásmellé, mily távolban álljanak a szavak egymástól; szóval ügyelnék mindenre, hogy az irás helyes, tiszta és rendes legyen. Ezután íratnék vagy Írnék föl a táblára szavakat egymás után, előrelátólag úgy intézvén, hogy a tábla végére oly szó jusson, melyet azon sorban ne lehessen egészen kiírni. Ekkor enyelegve mondanám növendékeimnek: mindenesetre baj az, hogy a szót nem lehet azon sorban kiírni, ámde e bajon könnyű segíteni, s tüstént előadnám folytonos példák közt az elválasztási szabályokat a lehető legegyszerüebben, és begyakorolnám azokat olykép, hogy az iskolai kézikönyvből tanúlni ne lenne szükséges; sőt meg sem engedném, hogy az ifjak ezen szabályokat könyvből tanúlják. Végre megmutatnám növendékeimnek táblán az Írásjeleket, figyelmeztetvén ez alkalommal őket, hogy a pont után, valamint a beszéd kezdetén is nagy betűvel kell kezdeni a szókat; s így folytonos gyakorlat és példák közt csaknem észrevehetlenül előbb eljutnék az alaktanra, mint növendékeimnek alkalmok lehetett volna a kezdet nehézségei fölött felsóhajtani vagy könyezni. 2. Ha növendékeim a helyesolvasás- és Írásban eléggé gyakorolva volnának, hozzáfognék az alaktanhoz ily— kép: Fiaim! midőn mi beszélünk, szókat használunk, példaúl midőn mondom: Tegnap madarat fogtam, ezen mondathoz három szót használtam. A szó tehát része a beszédnek, azaz beszédrész. Most vigyázzatok arra, mit én nektek a táblára irok : Tegnap madarat fogtam, Tegnap madarakat fogtunk, Tegnap a madárral játszottam. Nézzétek meg e szót „tegnap“, megmarad az mind a három mondatban és nem változik. Ellenben e szó „madarat“, nem mondatik ki mindig ezen alakban, hanem a körülmények szerint változik: madár, madárral, madárnak, madarakat sat. Valamint ezen szó „fog tarn“ különfélekép változik: fogtam, fogtál, fogtunk, fogtatok sat. E szerint a beszédrészek, azaz a szók két részre osztatnak, t. i. némelyek soha sem változnak, példaúl: tehát, pedig, midőn sat. Mások pedig változnak, u. m. könyv, kés, zöld, ir, fut sat. Hány részre osztatnak föl a szók? példaúl? Ámde a változó beszédrészek nem mind egyfélekép változnak; és fölirván a táblára e két szónak némely változását: VÍZ ír viz-é ir-ok viz-nek ir-sz viz-et ir-unk viz-töl ir-tok viz—böl ir-nak figyelmeztetném növendékeimet a változás különbségére. Ezután folytatnám: minden változó szó vagy „vi z“ vagy „ir“ szerint változik; és adván nekik példaúl különféle neveket, igéket, — a nélkül hogy megnevezném mik legyenek ezen szók, — kitaláltatnám növendékeimmel, melyek változnak „viz,“ melyek „ir“ szerint. Azután mondanám: Fiaim! azon szókat, melyek „viz“ szerint változnak, hívjuk neveknek, s pedig azért, mert általok valamit megnevezünk ; mely szók pedig „ir“ szerint változnak, igéknek neveztetnek. Hányfélekép osztatnak föl a szók? a változó szók mind egyfélekép változnak? hogy hívjuk azon szókat, melyek „viz“ szerint változnak? s melyek „ir“ szerint? Melyek „viz“ szerint változnak, mért hívjuk azokat neveknek? micsoda beszédrész a név? nevek-e ezek: ablak ajtó, zöld? sat. mért? Ezután a fő- és melléknév fogalmának fejtegetéséhez fognék, fölirván a táblárae példát: fehér kalap. Kedvesim! íme itt láttok ti két nevet. Az első színnek a neve, a második azon ruhának, melylyel a főt szokás födni. Hogy miben különböznek e szók egymástól, azt tüstént meglátjátok. Ha mondanám nektek: hozzátok ide azon kalapot, nem hoznátok sem könyvet sem tollat, hanem kalapot. Ha pedig mondanám: hozzátok idea fehéret, minthogy több fehér is van, hogy mit akarok, nem tudnátok. Mivel tehát „kalap“ önmagában érthető dolgot jelent, azért f ö- n é vnek neveztetik; „fehér“ pedig, mert csak úgy érthető, ha főnév mellé tétetik, azért m e 11 é k n é vnek neveztetik. „Kalap“ jelenti micsoda? „fehér“ pedig milyen? valamely dolog. „Kalap“ tehát dolgot, azaz tárgyat jelent, „fehér“
