Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
13 személyben van itt az alany? miért? az ige is lesz tehát a többesszám 3-dik személyében : ludunt; s az egész mondat: a gyermekekjátszanak, pueri ludunt. Minden értelmes mondatban kell tehát lenni alanynak, állítmánynak és kapcsolatnak. A kapcsolat alatt nem ériünk egyebet, mint az állítmánynak az alanynyal való összeköttetését. Minek kell lenni minden értelmes mondatban? mi az alany? mi az állítmány? mit értünk a kapcsolat alatt? A mondat készítésnél tehát az 1-ső főszabály ez: az ige megegyeztetik az alanynyal személyben és számban. Mi a mondat készítésnél az 1-ső főszabály ? Ekkép tenném le az alapot növendékeimnél a mondat készítésében, és hasonló mondatok által gyakorolnám őket folytonosan, más és más ejtegetésű neveket és hajlítású igéket vévén föl gyakorlás végett, és változtatván az időket és módokat, míg növendékeim ebben könnyen forognának. Ezután vennék föl első, később második sze- mélyű mondatot, melyekben kitenném a személyt én, te, mi, ti; s midőn ezekben gyakorolva volnának, vennék föl oly mondatot, melyben nincs kitéve az alany, hanem alattomban értetik, és azt kikerestetném velők, míg ki lehetne mondanom, hogy minden határos módú ige, bármely idő-, mód-, személy- vagy számban van, magában egy mondatot tesz : miből azután következtetném, hogy a hány határos módú ige van a beszédben, annyi a mondat is. A sum, es, es t kapcsoló igéről hallgatnék még, mert a kezdő növendéket zavarná az, hogy a mondatban az igén kívül más is lehet állítmány. Midőn növendékeim az egyszerű mondat készítésében eléggé jártasak volnának, fölirnám a táblára e mondatot: az atya szereti fiát, és kikerestetném az alanyt, megegyeztetném vele az állítmányt, míg lenne: Pater amat; ekkor mondanám: Fiaim! a cselekvő ige Accusativusba kívánja azon főnevet, mely megfelel e kérdésre kit? mit? például: az atya szereti fiát; kit szeret az atya? fiát! ez tehát lesz Accusativusban. Fiú latinul filius, ii, egyes sz. Accusativus leszen: filium. Az egész mondat tehát leszen: az atya szere ti fiát, pater amat fdium. Ezt több példával begyakorolván, folytatnám 'b‘á Széifvetlö igfe pedig Ablat-ba kívánja a nevet, mely megfelel ezen kérdésre: kitől? mitől? De ti még nem'tüdjátök cöniugáM'^szenvedő igét? mit sem teszen, mindjárt megtanuljátok. Ha a cselekvő igének 1-sö személye o-val végződik, adjatok ahhoz r belüt, ha pedig m vagy s-el végződik, az in vagy s helyett r betűt tegyetek, és vléit szenvedő, péld^üí: amo, amabo szenv. amor, ainabor ; amem, amemus, szenv. amer, amemur sat. A 2dik személyben áVls és mini szótagok hozzájárulását magyaráznám meg sat. A 3-dik sz. t végzethez mind az egyes, iüind ^‘többéS'Süamban ur szótagnak hozzájárulását, példaül sat. Ezeket nagy szorgalommal begyakorolván, miután a múlt eé íéghiült időket, valamint egyéb hátralevőket is megismertettem növendékeimmel, visszatérnék honnan eltávoztam, mondván: a szenvedő ige tehát Ablat-ba kívánja a nevet, mely megfelel e kérdésre; kitől? mitől? például: a fiú szerettetik az atyától. Itt kikerestetvén az alanyt, megegyez- telvén vele az állítmányt, mondanám: hátra van: az atyától, melyet a szenvedő ige Ablat-ba kivána v. ab elöljáróval, s leszen: a patre, s az egész mondat leszen: a fiú szerettetik az atyától, filius arnatur a patre. Ezen példa állal megkisértetnék egyszersmind a növendék, nem mondja-e ezen szót atyától alanynak, mely az előbbi mondatban csakugyan alany volt. Ekkor különféle példák közt gyakorolnám növendékeimet a szenvedő igeragozásban, hogy míg velők mondatokat készítenék, ugyanaddig őket az újonnan betanúlt szenvedő igeragozásban megerősítsem. Hogy az Írásbeli gyakorlatokat itt sem kímélném, azt említenem is fölösleges. Ezután fölirnám a táblára ezen példát: az atya fiának könyvet ve ve; cs megkészítetném növendékeim egyikével ezen példát annak rende szerint, míg lenne: pater librum emebat. Ekkor folytatnám: Fiaim! hátra van még ez: fiának. Az ily nak, nek-el kimenő szót az ige Dat-ba kívánja, s tehát leszen: filio; s az egész példa : az a ty a fiának kö n y ve t ve v e ; pater filio librum emebat. Ezt több példa által gyakorolván, folytatnám: Vigyázzatok most ezen példára: a kő mívesek atyám házátjavítják. Megjegyzem, hogy ezen szó mellé .-atyám, hiányjelt tennék. Ezt rendesen elkészítetvén: Caementarii répa rant domurn; mondanám: Fiaim 1 midőn ily hiányjelet láttok valamely szó mellett, tegyétek az utána álló szóhoz ezt a kérdést: kinek a, minek a ? s ha megfelel rá a hiányjeles szó, az jön Genit-ba; példaúl: a kömivesek sat. Kinek a házát? Atyáin házát! ez tehát lesz Ge- nit-ban : patri s, s az egész mondat: a kömivesek sat. Caementarii sat. S ezen hiányjelet megtartanám kezdő növendékeimnél mind addig, míg elég érettek lennének a nélkül is megismerni a birtokos Genit-t. Sőt tájékozásúl figyelmeztetném növendékeimet, hogy az ily birtokos Genit-t nak nek-el is szokták használni, példaúl: atyámnak házát sat. Midőn növendékeimet a 4 mellék eseten átvezettem, mondanám: Fiaim ! azon szót, mely a mondatban Génit, vagy Dat. v. Accusativ. v. Ablativ-ban van, nevezzük tárgynak. Micsoda esetekben szokott lenni a tárgy? példaúl : sat. Ezután tárgyalnám a melléknévnek a főnévvel való egyeztetését, melyet miután eléggé begyakoroltam, átinen-
