Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854

14

nék oly mondat készítésére, melyben az állítmány valamely név, és sum, es, est a kapcsolat. Megkezdeném pedig ezt következőleg: Miként tudjátok, minden mondatban kell lenni alanynak, állítmánynak, és kapcsolatnak. Eddig azt láttátok, hogy az állítmány a kapcsolattal együtt az igében foglaltatott. Mutatok én most nektek oly mondatot, melyben az állítmány valamely név, példáéi: az Isten igazságos. Itt alany az Isten, mert róla állítalik valami; állítmány igazságos, mert ez állítatik az alanyról; a magyarban a kapcsolat alattomban értetik, de a latinban ezen kapcsolat kitétetik bizonyos ige állal, mely azért, mert a rendes igét pótolja, segédigénck neveztetik. S ekkor tüstént megtanítanám növendékeimet a sum, es, est-nek jelen idejére, és inegkészíteném velők a mondatot, figyelmeztetvén őket, hogy ha az állítmány melléknév, nemben, számban és esetben megegyeztetik az alanynyal; ha pedig főné v az állítmány, csak esetben, — a mozgó főnevekről még hallgatván. — Ezt midőn több példával begyakorolnám, folytatnám: Fiaim! miután említést tettünk a sum, es, est-röl, egyúttal igen könnyen megtanulhatjátok azt hajlítani. Ekkor leírnám a táblára amo-nak 3 idejét: ama veram, amavissem, amavero, és letörölvén a mav-ot, mondanám : Fiaim! mi megmaradt az 1-sönél, az sum, es, est-nek félmúltja sat.; a többi idejét fűi múlttól származtatnám rendesen, a pár hátralévő módot utólagosan pótolván.

Midőn növendékeimet az imént tárgyaltakba jól begyakoroltam, megállapodnám, és visszamenvén az alaktan kezdetére, jobban theoretice venném föl az eddig tárgyaltakat, hogy egységet és áttekintést nyerjenek növendékeim az egész fölött, s hogy rövid kérdés- és feleletekhez szokván, később szükség esetében hallván a kérdést, eszme társítás útján a kérdéssel együtt eszükbe jusson a helyes felelet is.

6.

Ha a fürkésző utasnak, hogy az utat el ne téveszsze, a katakombákban még a fáklyavilág sem elég, hanem e mellett fonál gombolyagot vészén kezébe, és csak ügy merészkedik a földalatti üregek tekervényeibe; bizonyára a nyelvtanításnál is, legyen különben a magyarázat bár mely világos és kimerítő: szükséges bizonyos vezérfonal, mely lánczolatban és egységben tartsa az egészet, s melyen mint egyenes vonalon vissza lehessen tekinteni és folytonos szemlét tartani a tárgyalt részeken. Ily vezérfonal nélkül a nyelvtanítás valódi labyrint. E miatt osztottam fül a latin szókat nem 3 hanem 2 részre a szerínf, mini változnak, vagy nem változnak; e miatt említettem meg a változók közöl a nevet és az igét, tudván, hogy a többi változó részelt ezek sorába szépen beállíthatók; és a vezérfonallal megindulván, haladtam tovább és tovább, kihagyván egyelőre mind azt, mi egyenes utamban akadályozott volna; és megismertetvén növendékeimmel a n cv e t és igéi, vezettem őket a mondat készítésre, megtartván mindenütt az annyira szükséges egymásutánt.

Most, midőn a melléknévnek a főnévvel való egyeztetése szükségessé teszi a kérdést: minő nemű ez vagy azon főnév? tárgyalnám a főne vek nemeit. Tárgyalnám pedig igen egyszerűen következőleg : visszamenvén az alaktan kezdetére, rövid ismétlést tartanék a nevek fölött, míg azok neméig jutnék. Fiaim! hallottátok, hogy a főnevek 3 részre oszlanak t. i, vagy him, vagy nö, vagy semleges nemüekre. Hi m ne müek mind azon főnevek, melyek férfinevek, vagy férfifoglalkozást jelentenek, például sat. ide tartoznak a hónapok nevei, példaúl sat. Melyek a himnemű főnevek? Nőneműek azok, melyek női neveket, vagy női foglalkozást jelentenek, példaúl sat. ide tartoznak a tartományok, szigetek, hajók, fák nevei, példaúl sat. Melyek a nőnemű főnevek? Fiaim! a többi főneveknek, mint dologneveknek, mind semlegeseknek kellene lenniök; ámde ez nincs így! példaúl ezen főnévnek „men- sa“ asztal, semlegesnek kellene lenni, s mégis nőnemű. Hogy megtudjátok, minő nemre tartoznak a dolognevek, vizsgáljátok meg, melyik ejtegetésre tartoznak. Ugyanis az 1-sö és 5-dik ejtegetésre tartozó dolognevek rendesen nőneműek, példaúl sat. a 2-dik és 4-dik ejtegetésre tartozók hi m ne müek, ha um vagy u-val nem végződnek, mert akkor semlegesek, példaúl sat. Ezt gyakorolván, átmennék a 3-dik ejteg-re, és a végzetek szerint fölosztanám a főneveket 3 részre t. i. him, nő és semleges végzetekre; és tárgyalnám előbb a him végzetet, bizonyos példát választván minden végzetre, példaúl az o és or végzetekre sermo és labor-t, hogy a begyakorlásban legyen mire hivatkoznom, és begyakorolnám a him végzeteket; ugyan így járnék el a nő és semleges végzetekkel, előbb külön, azután egyszerre gyakorolván növendékeimet; de kivételt sehol nem tanítanék, hanem csak figyelmeztetném az ifjakat, hogy annak idejében kivételekről is fognak hallani. A fölveendő gyakorlatokat pedig ezután mindig úgy intézném, hogy azokból a nemi egyeztetésre vonatkozó szabályok soha ki ne maradjanak. És mert az igéknek múlt- és lianyalszavok csak gyakorlás által tanúlhatók meg igazán, kétségkívül érdekünkben állana e gyakorlatot mielőbb megkezdeni, hogy a fölveendő példákban az igéknek múlt és hanyatszavokra is tétethessék vonatkozás. E miatt, midőn ismétlésemben az 1-sö hajlításra jönnék, figyelmeztetném növendékeimet, mikép képezik múlt és hanyatszavo-