Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1854
15 kát az 1-sö hajlításra tartozó igék; erre több példát hozván föl, mennék a 2-dik, azután a 4-dik hajlításra; végre tárgyalnám a 3-dik hajlítást, fölosztván azt bo, co, do, go sat. végzetek szerint, és kezelném azt olykép, miként tettem a 3-dík ejtegetésnél a főnevekkel; de kivételt itt sem tanítanék, hanem csak jelenteném, hogy annak idejében kivételekről is fognak hallani. Hogy gyakorlatot többé nem adnék növendékeimnek, melyben nem lenne az előbbiekre vonatkozás, az világos. Ekkép vezetném növendékeimet tovább és tovább, szüntelen vigyázván előadásomban az egységre, a fokozatos haladásra, és hogy minél szemlélhetöbbé és élénkebbé tegyem a szabályokat, példákkal vezetvén növendékeimet az elvont fogalmak értelmére, hogy habár nehezet tanúinak, még se essék az nehezökre; mire kétségkívül legtöbbet segítene az intuitív előadás, és a sokoldalú gyakorlás. S midőn a betanűllakhoz új részeket vennék föl, hogy a sokféleségben az egység szem elöl ne tévesztessék: visszavinném és besorolnám a következőket az előbbiekbe; ekkép sorolnám be az igenevet a melléknevek közé, figyelmeztetvén növendékeimet, hogy azért neveztetik ezen név ige névnek, mert igétől származván, általa időket is lehet kifejezni, különben nem egyéb, mint valódi melléknév; ekkép venném föl a melléknevek sorába a számnevet, megjegyezvén, hogy a számnév szinte tulajdonságot jelent, csakhogy számra nézve; és előadván a 3 első számot, megmutatnám azok ejtegetését; azután jól betanítanám őket a 10 első számra, minthogy ez alapja az egész számolásnak; ekkor fölirnám a táblára: decim, ginta, genti v. centi, és figyelmeztetném növendékeimet, hogy 10—töl 20-ig, decim-mel, 30-tól 90-ig gintá-val; 100-tól 900-ig genti v. centi-vei végződnek a számok sat. Ily szabályozó utasítások mellett enmagam tanítanám meg növendékeimet számlálni; mi könnyen eszközölhető, csak vegye a tanár 10 körömre a dolgot, és ne kímélje a gyakorlást. Szinte így sorolnám be végre a nevek közé a n é vmá sokat, példák által figyelmeztetvén növendékeimet arra, hogy a beszédben igen alkalmatlan, sőt néha lehetlen megnevezni a személyt; miért is helyette bizonyos szócska tétetik, mely névmásnak neveztetik, azért, mert mása, helyetese a névnek. Ezután példákat vennék föl és azokból mutatnám meg növendékeimnek, melyik a személyes,j'tfjtolkos, mutató sat. névmás; s midőn növendékeim azok osztályozását jól fölfogták, és egyenként megértették, csak azután mennék azok ejtegetésére, lassan haladván abban, és sok gyakorlás közt; mert el lehet mondani, hogy a lalinnyelyxannak egyik legnehezebb része a kévéssé szabályozható és azért rendhagyónak mondható néVmás- ragozás. ,YoB/ : lm Végre függelékkép tárgyalnámj a fokozást. Ha valaki kérdené: mértilykésön? válaszolnám: merted- uig mi sem szükségelte annak tárgyalását. Tárgyalnám pedig azt következőleg: Fiaim! van még hátra valami a melléknevekről, mit ha megtanúltok, fogjátok tudni, inikéhí változnak a latin szók. S ekkor kikeresnék a tanteremben levő tárgyak közöl példaúl 3 különböző földabroszt, és nagyságra összehasonlítanám őket egymással mondván: nézzétek ezen 3 földabroszt, mind a 3-ban meg van azon tulajdonság, hogy nagy, ámde a 2-dik mégis nagyobb az l-sőnél, a 3-dik pedig legnagyobb. Hogy mi a magyarban ezen különböző nagyságot kifejezzük, hozzáadjuk a mellékuévhez ezen szótagot abb, ebb, óbb; vagy ha igen sokat akarunk mondani, ekkor e fölött még eléje teszszük a melléknévnek ezen szótagot leg, példaúl: nagy, nagyobb, legnagyobb. A mint áll a melléknév nagy, hívjuk alsófoknak; ezt: nagyobb, hívjuk közép foknak; ezt: legnagyobb, hívjuk fölsőfoknak sat. S midőn így emeljük fölebb és fölebb a melléknevet, fokozunk. A fokozás tehát a melléknévnek lépcsőként! emelése. Mi a fokozás? hány lépcső vagy fok van a fokozásban? hosszú, abb, leg-abb, melyik az alsófok? hát a kö- zépsöfok? s a fölsöfok? mélyítek tudná nekem szépen elmondani, mit én a 3 földabroszról mondottam? sat. Vigyázzatok! a latinban a fokozás ekkép történik sat. A közönséges fokozást jól begyakorolván, átmennék az er, ilis, ficus sat. végzetüekre, sőt begyakorolnám őket a rendhagyó fokozásra is, de a hiányos fokozású mellékneveket ezúttal nem tárgyalnám, hanem előadnám röviden, mely melléknevek nem fokozhatok értelmükre nézve, folytonosan gyakorolván növendékeimet az imént előadottakban, mondatokba szővén be a fokozási eseteket, s ezzel bezárnám előadásomat a fokozásról, és a változó beszédrészekröl. 7. Végezvén azon beszédrészeket, melyek változnak, átmennék azokra, melyek nem változnak. Ezt teendő ismét visszamennék az alaktan kezdetére, és az ott adott föloszlásból indulnék ki. Tárgyalnám pedig mind a 4 változatlan beszédrészt egészen intuitive, példákban ismertetvén meg azokat növendékeimmel, és annyira röviden, hogy igen nagyon megelégedném, ha kezdő növendékeim helyes fogalmakat szereznének azokról, és értelemre nézve meg tudnák különböztetni egymástól. Megmutatnám nekik, mint készül a melléknévből igehatározó; a névhalározók-
