Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853

10

tankönyvnek pontosan kimért és megmérlegczett szagaiban tulajdonává teszi, ez, úgy liiszsziik, teljességgel nem árthat.

Különös gond fordítandó már itt a’ szent rás egyes classikus helyeinek betanultatására is. Oly kincsek ezek, melyeket az ifjúnak birtokába nem juttatni megbocsáthatlan hiba lenne, miután egyetlen szent írási helyecske nem ritkán alkalmasabb és hatályosabb a’ vallásos érzület táplálására és szilárdítására, mint némely, órákig tartó fejtegetések. Különben is igen szeretik az emberek a’ közmondásilag kifejezett rövid és velős, erkölcsi jellemű mondatokat, szorgalmasan összeszedik azokat a’ régibb és újabb irók munkáiból, betanulják, és nem csak örömest idézgetik, a’ hol csak rés nyílik az alkalmazásra, hanem egyszersmind nem csekély befolyást engednek azoknak gondolkodás és cselekvés módjuk idomitására is. Pedig ha azokat közelebbről vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy nem épen mindenik állja ki a’ bírálatot; a’ melyek pedig helyesek és minden kifogáson fölül állanak, nagy részint az ó és új szövetség szent könyveiből vágynak kölcsönözve, ’s legfeljebb csak más köntösbe öltöztetve. Tehát részint hogy ama közmondás-gyüjtögetési vágynak irányt adjunk és hasznos kielégülést szerezzünk, részint pedig hogy feltárjuk az ifjú előtt az igazi bölcse- ség forrását: igen hasznos őt , adandó alkalommal , aprónként már e’ korban a' szentirás mennél több jeles helyeivel, rövid de velős erkölcsi tartalmú mondataival megismerkedtetni, általa azokat betanultatni, hogy annak idején kincses raktárából újakat és ókat hozhasson elé.

Midőn továbbá a’ k. kath. hittan egyes czikkei tárgyaltatnak, soha se kell szem elől téveszteni, hogy az oktatásnak itt is, mint mindenhol és mindenkor, gyakorlatinak kell lenni. Kitűnő gondot kell tehát fordítanunk az úgy nevezett gyakorlati tanulságokra, melyek az egyes szakaszok végén mint az előrebocsá- tottak veleje ’s gyümölcse minden hasznavehető hittani kézikönyvben előfordulnak. Nem lenne ugyan helyes ezeket szóról szóra betanultatni, sőt inkább úgy kell történnie az oktatásnak, hogy az ifjak a’ hallottakból ilyeket már önkényt is képesek legyenek kihozni; de hogy lényegükben megjegyeztessenek, és ne tekintessenek csak pillanatnyi hatás eszközlésére számított észrevételeknek,eszközölni kell. A’ gyakorlati tanulságok kivonásánál a’ tanár előtt, ki itt is mint vezető és útba igazitó működik, a’ legszebb mező és legjobb alkalom nyílik kimutathatni, mi a’ czélja és hordereje e’ vagy amaz igazságnak avagy parancsnak, és mily gyümölcsöt kell annak az életben eredményeznie. Midőn ő e’ feladatának megoldásával foglalkozik, egyszersmind mellesleg elvághatja 's kell is hogy elvágja az utat azon balvélemény előtt, mintha a’ keresztény hit’ dogmái puszta és meddő elméleti elvek volnának, 's legjobban kimutathatja : hogy nincs keresztény hit-igazság, melynek közvetlenül vagy közvetve nem volna több-kevesebb befolyása az életre, 's hogy ezen igazságok azon legszilárdabb alap-kövek, melyeken egyedül emelkedhetik biztosan a’minden viharokkal daczolni tudó erkölcsi nagyság. Dogma nélkül nincs moral, ezt az ifjúnak jókor meg kell tanulnia. Miután a’ fejtegetésnél az értelein a’ betanulásnál az emlékezet igénybe vétetett, a’ gyakorlati tanulságoknál az akarat’ szabályozása és annak a’ keresztény igazságok szerinti hajmása a’ fő czél, mely hogy cléressék a’ meggyőződés lángoló szavaival 's a valódi buzgóság meleg nyelvén kell tenni a’ gyakorlati észrevételeket; igy végezve egyegy gyakorlati tanulság felér egy egész predikáczióval, — ki ezt helyesen kezelte, kétség kívül sokat telt a’ hittanitás gyümölcsöztetésére.

A’ második osztályban folytattatik a’ nagy munka, de más téren, vagy legalább más oldalról. De állapodjunk meg kévéssé.

A' gymnasiumok új szervezeti terve átalakította tanintézeteinket. Tantárgyakban gyarapodva, rendszerben megváltozva egészen új élet ütötte fel azokban az ó rendszer’ romjain sátorát. ’S e’ tekintetben az egészet nagyszerű újdonságnak méltán nevezhetjük. Ezen nagyszerű újdonság hozott magával részleteket, melyek mivel eddig szokatlanok, kisebbnagyobb mértékben meglepők, ’s az egyéni vágyak és óhajtások szerint inkább avagy kevesebbé kedvesek és örvendeztetek valának. így az ó classi- citas barátja nagy örömre viradt, látván, hogy kedvencz szakmája, a’görög nyelv és irodalom, melyet eddigi elhanyagoltságában szomorgó szívvel gyászolt, méltányolva van, és oly kiterjedésben tárgyaltatik, mely ő neki a’serdülő nemzedékben számos és ügyes szaktársakat igér. A’természetkedvelő is nemkevesbbé őrven-