Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853
12 E’ magyarázatnál különösen két pont igényli figyelmünket: a’ rend, melyben , és a’ mód, mely szerint a’ szertartások értelmezése végzendő. Az ifjak, kikkel a’ második osztályban dolgunk vagyon, még nem lévén eléggé megérve tudományos alak- és rendszerbe foglalt tárgyalásokra, úgy véljük: a’ szertartások magyarázatánál nem annyira azok' benső összefüggése és valamely magasabb nézpontróli tekintése — mint inkább azon önkényt ajánlkozó rend szerint lesz legkönnyebb és hasznosabb eljárni, a’ mint azok az egyház életében az egyházi esztendő — és ez alatt az isteni tisztelet egyes cselekményei folytán elétünnek, mi különösen áll az egyházi év ünnepein, szent menetein és egyéb nevezetes alkalmak’ idején előforduló szertartásokra nézve. A’ mi pedig név szerint a’ szentségek’ kiszolgáltatásánál használtatni szokott szertartásokat illeti, ezeket különválasztva a’ szentségek szokott és irmert rendje folytán tárgyalni kétségkívül már csak azért is leghasznosabb lesz, minthogy az ifjak e’ rendet a’ hittanitásnál megszokták, az tehát támaszul szolgál emlékezetöknek az előadottak könnyebb megtartására. Egyébaránt kövessük bár c’ vagy ama rendet, az még nem lesz oly nagy különbséget, mint a’ mód, mely szerint a’ szertartások magyarázata eszközöltetik. Hogy az egyház szertartásainak értelme felfogathassék, mindenekelőtt szükséges azokat kellőkép megismertetni. E’ czélból mi előtt értelmezéséhez fogna, állítsa az ifjak szemei elé a’ tanár magát a' szertartást, 's ne mulaszsza el kivált a’ ritkábban eléforduló vagy legalább az ifjak jelenlétében gyérebben gyakorlott — ’s igy kevésbbé ismert szertartást pontosan leírni; mert csak akkor lehet sikeres az értelmezés, ha az értelmezendő tárgy világosan és élénken áll a’ tanuló szemei előtt. Magára a’ magyarázatra nézve irányadóul szolgál az ok és czél, mely miatt az anyaszentegyház e’ vagy ama’ szertartást rendelte. Két oka lehetett pedig az anyaszentegyháznak valamely szertartás behozására, tudniillik: természeti, vagy lelki. Természeti okot akkor tart az anyaszentegyház szem előtt, midőn a’ végre rendel valamit, a’ mire a’ rendelt dolog belső szerkezeténél fogva alkalmas. így a’kehely befödése a’végből rendeltetett, hogy valami bele ne essék. Ha pedig a’ végett rendel az anyaszentegyház valamit, hogy belső czélját és szándokát valamely külső jel által nyilvánítsa, lelki okot tart szemei előtt. így minden szentségnek valamely belső czél, tudniillik az isteni malasztnak megnyerése, vagyon kitűzve. így a’ lábmosás nagy-csötörtökön azt jelenti, hogy alázzuk meg magunkat, mint isteni mesterünk Krisztus, és tartsuk tisztán lelkünket. Azonban azt sem lehet tagadni, hogy némely szertartások eredetének két oka vagyon, tudniillik: természeti és lelki egyszersmind. így már szent Tamás azt ítéli, hogy az isteni tisztelet alkalmával használtatni szokott tömjénezésnek két oka és ozélja van. Először ugyan, hogy az Oltáriszentség illő tiszteletben tartassák, és a’ jó illat által minden undorodást gerjesztő rósz szag eltávolitassék; másodszor, hogy a’malasztnak, melylyel Krisztus, mint jó szaggal telve vala, foganala jelképeztessék. Továbbá némely szertartások kezdetben a’ szükség vágy- más természetes ok miatt hozattak be; később pedig titkos ok, lelki czél járult a’ természeti eredethez. így kezdetben az égő gyertyák szükségből használtattak a’ catakombák- vagy földalatti sírboltokban és egyéb rejtett helyeken az éj’ sötétében tartott isteni tisztelet alkalmával, ’s ugyanazok később is, midőn már a’ szükség megszűnt, megtartattak, részint az isteni tisztelet fényének emelésére, részint pedig mint arra emlékeztető jelek, hogy a’ megtestesült Isten-Fia, Jézus Krisztus, kinek emberségét a’ tiszta viasz, istenségét pedig a’ ragyogó láng jelképezi, az igaz világosság, ki eljött az embereket megvilágositani, és őket az örök üdvösségre vezető igazságokra tanítani. Mindezeket tehát szem előtt kell tartani az anyaszentegyház szertartásainak ismertetése- és magyarázásánál. Nevezet szerint pedig a’ mi azokat illeti, melyek pusztán természeti okokból hozattak be, a’ nélkül, hogy a’ természeti értéken túl velők valami különöset összekötni szándékoltatott volna, ’s melyek erőtetés nélkül ilyesmit megsem is tűrnek, azok egyszerűen terjesztessenek elé természeti vagy történeti vonatkozataikkal, ’s ha csak a’ természeti ok deriltetik is fel, mindenesetre nyert a’ tanuló, mert gazdagodott egy kis érdekes ismerettel. De igen kell vigyáznunk, nehogy valamely szertartásra csak amúgy könnyedén ráüssük a’ minden magasabb jelentésnélküliség bélyegét. Az ember' természetében fekszik, hogy ő nem igen nagyra szokta becsülni az oly külsőségeket, melyeknek semmi különös és magasabb jelentése nincs; aztán fölöttébb közel is áll a' hibázhatás veszélye : semmi magasabb érteményt nem tenni fel az anyaszentegyháznak isteni tisztelethez tartozó cselekményeiről,azonanyaszcntcgyházéiról, melynek egész lénye szent,
