Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
Teriiiészet-tOríéneliiii rajzok. SZVORÉNY1 JÓZSEF tanártól. ligyik legszembeötlőbb körülmény, mi az ember' fensöbbségét a’ föld' lényei között elétünteti, az, hogy nincs eme lények összes világában egy is, mely az ö hatalmi körén kívül esnék. Mindazok, miket a’ föld’ kérge magán hord, vagy kebelében rejt, ö érte, az ö szolgálatára látszanak mintegy létezni, — mintha ö volna a5 teremtmények’ lánczolatában az összetartó végszem, melyre a’ többi valamennyiek’ függése, rendeltetése visszatér! ’S nem erőhatalmának köszöni az ember e’ nagyságát. Testalkatilag nagyonis gyámoltalanul jön ö az életre, kin izomerejére ’s egyes érzékeire nézve oly sok állat, élettartósságra oly sok növény túltesz, ki egy féreg" marásának, egy útféli dudva halálos nedvének áldozata lehet. Szellemhatalma az, melylyel a’ földet uralma alá hajtotta, melylyel az összes természetet át meg átkarolva, öntudatos fensöbbséggel cselekszik és intézkedik abban Sajátosan tünteti fel ezen állásán az embert, hogy míg a’ többi szerves lények’ életigényei csak a’ szükségiekben határozódnak, ö a’ kérelmiekre is kiterjeszkedhetik. Nem mutathatott még valamit elő a’természet, mit élvezetére nem tuda fordítni. Bebuvárolta a’ földgömb egész színét, ’s mit itt fel nem talált, az oezeán’ mélyeiről, az összirtek’ aknáiból, az ég’ mennyezetéről állttá elő anyagi ’s szellemi élvezetének czikkeit. De épen e’ gazdagsága lön tömérdek szükségeinek forrása. Sokat ismervén meg, sokra terjedtek vágyai, folyvást ’s ezerekkel nőttek szükségletei ’s ezekkel arányban anyagi ’s erkölcsi fogyatkozásai, úgy, hogy nem ok nélkül tekint néha vissza gazdag szükölködéséből az ös-nomadi élet’egyszerű, nyájas képeire, hol az atyák’s kisded háznépeik" majd minden szükségleteit a’ sátraik előtt legelészett nyájak-.adák meg,- hol a’ kevéshez kevés volt a’ gond is, kevés a’ nélkülözés’ fájdalma, a’ bövelkedés’visszaélései; annál t<?Űb pedig a’testi-lelki épség, a’ tiszta öröm és való boldogság. ’S mégis vissza kelljen-e vágyakoznia ez egyszerű élet’ tanyáihoz ? Mily sok nemes élveknek, mennyi ismereteknek lehet ma részese, hogy azok majd egyenes hasznára vagy gyönyörére legyenek, majd veszélyektől óják meg, majd egy magasabb nézponlra: a’ nagy alkotás’ hálaérzetes csodálatára emeljék fel szivét. A’ természeti tárgyak körül fejlett ismeretek kétségkívül nem csak vagvonosbbá, de bizonyos föltételek mellett jobblétüvé, boldogabbá is tevék, vagycsak tehetek az embert. Ezen ismereteinél fogva állhat tna fölötte sok oly természeti dolgok’ ártalmának, melyek míg a5 tanúlatlanra számtalanszor veszélyt hoztak és hozhatnak, az értő kezeken valódi áldásként tűnnek fel. Ha tehát az ember a’ természeti áldásböségeknek keserűen nyögi néha kárát, ne a' dolog’ lényegében, mintinkább ismereteinek hiányában, legtöbbnyire pedig túlhajtott élvszomjában keresse az okát. Tudatlanság, inértékletlen vagy idöelötli élvezés által a’ legártatlanabb dolgok ártékonyakká fajúinak. ’S ebből is mérhetni némileg a’ természettudományok’ hasznát ’s fontosságát. De hae" szemponttól eltekintenénk is, mindig szép sőt kötelesség marad: a’ teremtés’müveit ismernünk. A’ természet ugyan egész terjében tekintve örölíre áttanulhatlan könyv, sőt csak azoknak ismerete is, mik már a’ tudomány’ körén belül esnek, nem egy emberélet’ föladata lehet; olyat mégis, mi talán napi élvezetünk tárgya, nem ismerni — ha rajtunk múlt — hálátlanság azok’ Ajándékozója, káros közönyösség saját érdekeink ellen. 4 4 * Gömbünk’ terményeinek tömérdek számából azok érintenek közelébb bennünket, melyek most részünkre tápúl, vagy ennek járulékaúl szolgálnak. Sok van ezek között, miket a’természet csak gyönyörélvezetül, vagy gyógyszerül, nyujta; de miket az ember megszokton életszükségévé, mindennapi tápjává fogadott. 1*
