Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
4 Nem vizsgáljuk itt, havajjon javára, vagy inkább kárára szolgál-e az emberiségnek átalában véve: ha gyönyörszereit életsziikségeivé, orvosságát napi táplálékává fogadja ? Önkényt fog ez elöfejleni csak két, e’ vád alá eső növény rajzából is, melyeket naponként nevezünk, látunk és élvezünk, a’ nélkül, hogy talán saját javunkra elég közelről ismernénk. A’ kávéfa (coffea arabica) egyik. Azon növény, melynek magva, az úgy mondott kávébab , roppant fogyasztási mennyisége szerint oly fontos czikkévé lön kivált közelebb időkben a’ világkereskedelemnek, s egyúttal az emberi életszükségeknek. Kávé (a’ törökben: kahveh) átalán akármily magvakból készített italt tesz, — ’s igy magva' használatától nyerte maga a’ növény is a’ török nyelvből világszerte álfogadolt nevét. Eredeti hazájaúl különben Felsö-sze- recsenyországot tarthatni, honnét elsőben Boldog-arábia” Yemen tartományába, majd Nyugot-indiába, utóbb Kelet-india- Brazilia- ’s Amerika egyéb déli tartományaiba honosíttatván át, jelenleg milliók’ kezeit tartja foglalkozásban. A’ bokorfának magassága lü—lólábig, sőt tovább is mehet; művelésben mégis csak embermagasságúvá metszetik, hogy oldalsarjai terjedtség- ’s erőben nyerjenek. Karcsú ,< szürkés kérgü törzse 5—6 hüvelyknyi vastag ; örökzöld levelei 4—5 újjnyi hosszúk, felül fénylő sötétzöldek, alúl halványabbak ’s majdnem a’ narancsfáéhoz hasonlók. Virágai a’ levéltövön nyílnak, ’s alkatjokra, színre és illatra fehér akászvirágainkat közelítik meg. Ezek a’ három tavaszi hóban háromszor fejlenek., rendszerint azonban csak az utolsók hoznak gyümölcsöt; a’ korábbiak gondosan leszedetnek. A’ 24 óráig tartó virulásra húsos bogyók jelennek meg, melyek elejénte haragos-zöldek, éretten alakra, nagyságra és színre kisebbféle piros cseresznyéinkhez hasonlók. E’ czukros tartalmú, de émelyítő gyümölcs rejti a’ két tojásdadon összeborúlt, középen barázdával’ jelölt magvat, a’ nevezett kávébabot, mit a’ lágy borítékon belül még erős hártya takar. Gyümölcsözni a’ három éves bokrok kezdenek, az öt évesek pedig teljes fejlettségre jutnak, ’s habár a’ szeretett földben 30—40 évig is elélnek, erőteljöket csak 10—12 éves korukig tartják meg, ’s azért ilyenkor hogy fris sarjakat hajtsanak, tövig lemetszetnek vagy helyűkbe egészen ifjak rakatnak. A’ kávégyümölcs-érés hosszasabb időközön foly le; azért szürete decemberen kezdve februárig terjed. A’ megszedett bogyók’ húsos része arra készült hengerek által választatik le. A’ nyert magvak, a’ rájok kártékony esötöli gondos óvás mellett, 14—20 napig veröfé- nyen szikkadnak, hártyaburkaikból kávéinalmok által kitöretnek, felszóratnak, ’s a’ tökéletlenek külön szenteltetvén, kereskedésbe küldetnek. Az első kávébab a’ 16-ik század utolján jutott Levantéból Velenczébe, innét a’ többi Európába’s úgy Amerikába. Maga a’ növény ezt csak jóval utóbb követhette. Az iparos hollandiak voltak legelsők, kik néhány fris magvat szerezvén Mekkából, azokat Batáviában ültették el. Az itt szerencsével tenyészett növényekből 1710-ben vitetett az első Amsterdamba, mely csakhamar kivirágzott, gyümölcsözött, magvai szaporításra fordittattak. Ezek csemetéiből jutott két példány XIV Lajos franczia királynak, melyek Párisban sükerrel ápoltattak, ’s szaporításukból 1720-ban három egésséges példány azon meghagyással adatott át de Clieux hajóskapitánynak, hogy azokat Martinique-be vigye. A’ hosszú tengeri út viszontagságait azonban csak egy állhatta ki, melylyel de Clieux szorosan kiszabott ivóvizének részét megosztotta, — ’s ezen buzgalmával a’ franczia gyarmatok’ későbbi gazdagságának egyik kincsforrását nyitotta meg. Innét St. Domingó- ’s Guadcloupe-ba és az Antillák több szigeteire, 1722-ben Guyanába ültettetett át. Az Angolok is megkezdek 1732-ben Jamaica szigetén az ültetvényezést, de a’ francziákkal sokáig nem versenyezhettek. Ezek gyarmatain t. i. oly virágzásra emelkedett e’ gazdászati ág, hogy forradalom előtt majdnem kizárólag egy- magok láthatták el azzal az egész kávézó Európát.’S így terjedt át a’ kávéfa-tenyésztés a'holland, franczia és angol ültetők ipara által az Antillák’ többi szigeteire, innét Dél-amerikába, Kelet indiába, 's Éjszak-afrikába. A’ kávébabnak, mint kereskedelmi czikknek, Arábiában Beit al Fakih város fő rakhelye, honnét karavánok által jut egyik felül Aleppóba, innét Suezen keresztül Kairóba; más irányban pedig Elö ázsián át a’ török révekbe 's így Európába. A’ legjobb minőségűt mégis arábiai Mokka szállítja, mely mokkakávé néven minden ismertek közt legelső ranggal bír. Ezen íajnak három féléje van: a’ babouri, melyet jobbára kelet’ föbbrangúi használnak fel; továbbá a’ nagyobb és kisebb szemű s a k i, amaz sárgás, az utóbbi sárgazöldes színnel. Finomságra e’ keletiek után az amerikai bourbon-féle áll, melyet ismét a’ guyana- martinique- grenada- ’s berbice-kávé ’stb. követnek. Termelése főleg az Antillákon oly nagy, hogy csak Havanna 5t millió fontot szolgáltat évenként. A’ kávé’ izgató, kedélyderitö, álomüzö erejének fölfedezésére — mint rendszerint történik — szerencsés véletlen adta az alkalmat, mit a’ régi mondák másmáskép tártának emlékezetben. Mai használata a’ régibb népeknél, kikről történelmi tudomásunk vagyon, ismeretlen volt; csak Szerecsenyországban lett volna, arab mondák szerint, emlékezethaladó idöktül fogva gyakorlatban. Magának, a’ kávéitalnak Arábiába honosításáról Gal land franczia iró (1699 körül) ad felvilágitást. Szerinte Aldhabani nevű adeni mufti (főpap) volt, ki azt a’ 15-ik század közepén Perzsiából honába áthozván, Adenben,
