Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
5 nagyobb valamenynyi bolygók egyesült tömegénél, szükséges vala, hogy a’nap az egyeduralmat magához ragadja, és hogy rendszerünkből monarchiái állam legyen, valamint a’ föld is a’ holdat ’s minden nehéz testet magához von. De nézzük meg most ezen egyeduralkodó egyéb méreteit, nevezelességeit. A’ nap ellapulás nélküli nagy golyó, átmérőjében 112-szer, lerülelében 12 500-szor. köbfogatában egy millióm 400000-szer nagyobb földünknél. Egy utazás a’ nap körül tizenkétszer tovább tartana mint az utazás a’ földtől a’ holdig. Sűrűsége ellenben igen csekély, csak negyedrésze a’ földének; *s ha a’ napot megakarnók mérlegelni, 354000 földgolyót kellene a’ mérleg másik tálába raknunk, hogy az egyensúlyt helyre állíthassuk. A’napnak rendszerén belöli valóságos mozgásai kis ingadozásokból állnak, melyeket, a’bolygók háborgatásai következtében, a’ rendszer nehézségpontja körül teszen. Az állócsillagok— közötti mozgása lelemesb. de mégis sokkal csekélyebb mint a’ földé ’s a’ legtöbb bolygóké; ezen cos- micus mozgásában egyébiránt az egész rendszere egyidejűleg 's egyenlő mértékben részesül, valamint a’ hold is a’ földnek napkörüli mozgásában osztozik. Hogy a’ nap tengelyfor^ással is bír, azt már említettük, a’ tengely, mely körül e forgás történik, 82'/t foknyival hajlik a’földpályához. Természeti minőségét illetőleg a’ nap szilárd test, mely átalán véve a’ bolygók testeihez lehet hasonló. Ellenben száz meg száz mértföldnyire fölfelé egy hihetőleg meglehetős sűrű borítéktól van körülvéve, mely gáznemü ’s világító erővel bír. Ezen világítás a’ legközelebbi lebrészecskékkel közlött hullámnemü inegrendítés által történik, mely azon módon mint a’ víz hullámai, vagy a’ levegőnek hangrezgései terjednek, csakhogy sebességűk sokkal tetemesb, mivel a’ nap és föld közti tért már 8 perez és 18 másodpercz alatt röpülik át. A’ világosságnak álalános természeténél fogva, a’ világítás erejének a’ távolság négyzete szerint kell fogynia, tehát 3-szor akkora távolságban 9 szer kisebbnek lennie. Ezen viszony azonban a" visszaverődésnél (reflexió) alkalmasint más, mert itt még a’ világított test felületének különféle természete ’s idomzala is szerepel. A’ naptól származó melegségre nézve okunk van hinni, miszerint a’ dolog épűgy van mint a’ világossággal. A’ mennyiben az a’ középtesllől függ, ugyanazon viszony szerint fogy mint a’világítás és a’ vonzás; másrészről pedig a’megmelegített test minémüségétöl lételez- tetik fel. Világosság és melegség továbbá a’beesési szöglettől, tehát a’napnak egy hely láthatára fölötti magasb vagy alacsonyabb állásától függ; a’ melegség még azonkívül a’ behatás idejétől is. A beesési szögletnek ezen különbsége, együttvéve a’ megvilágítás idejével a’ föok, melytől a’ földön ’s kétségkívül más bolygókon is, az égaljak és évszakok különbsége fellételezlelik. A’ nap álalán véve, föliilele minden pontján egyaránt fénylik: különösben csak a’ napfoltok tesznek különbséget. Legelőször Scheiner Jezuita által a’ 17-dik században észrevett ezen foltok a’ napfölületnek homályos helyei, változékonyak számra, nagyságra, tartósságra nézve, némely esztendőben sohasem hiányozván, másokban ritkák és csekélyek lévén; feltűnésük kisebb nagyobb gyakorisága Schwabe csillagász vizsgálatai szerint, mintegy 10 éves korszakok szerint változik. Az előtt, midőn még a’ napot ritkábban és gyöngébb távcsöveken vizsgálták, e’ tüneményt mint rendkívülit tekintették. Jelenleg tudjuk, miszerint ellenben aznapnak foltnélküli állapota a’ rendkívüli, sőt miszerint ez talán sohasem tapasztalható, ha még a’ legkisebb látható foltokat is tekintetbe veszszük. A’ foltok nem az egész napon vannak elterjedve, hanem csak 25 foknyira mind két felől a’ nap egyenlítőjétől, mi mellett nevezetes, hogy maga az egyenlítő tájéka, tehát a’ foltöv közepe, sokkal kevesebb foltokat mutat, mint a’ két oldalfelé fekvő határvidékek. Alakjok a’legkülönbözőbb, elannyira hogy e’ tekintetben semmi szabályt nem lehet megállapítani. A’ nagyobbak rendesen egy homályosabb belső 's egy azt körülvevő 's kevesbbé homályos külső részből álanak, mely keltőt mag és udvar nevezettel különböztetjük. Nem ritkán azon egy udvar a’ legkülönfélébb alakú és nagyságú több magot vesz körül, ’s a’ foltok többnyire csoportonkint állanak akkor is, ha nincsenek közös udvarral bekerítve, a’ mint gyakorta udvar nem is mutatkozik. Ezen foltok lovahaladása szolgáltaid a’módot a’naptengely helyezetét, s a’naptestnek forgási idejét meghatározni. A’ tovahaladás iránya a’ bolygórendszerben tapasztalt átalános mozgásiránynak felel meg, nyugatról keletre tartván. Noha a’ foltok igen észrevehetöleg elütnek a’ nap világos aljától, még sem tökélyesen feketék, miről leginkább napfogyatkozások- és a bolygóknak naptányér előtti elhaladásaikor lehet meggyözodiiüiik, mert akkor csak meglehetős világos barna színben mutatkoznak. Sokszor napfáklyák is tűnnek fel, t. i. oly helyek a’ nap fölületén, melyek világosabban £söt néha más színben is) fénylenek. Azonegy övre szoríttalván a’ foltokkal, gyakran ezeknek legközelebbi szomszédságában mutatkoznak, sőt sokszor magok is foltokká változnak. A’ felénk fordított oidal kö
