Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
4 rendszert illetőleg velünk megismertetett, azt a’ következőkben röviden ugyan, de értelmesen iparko- dandom előadni. Mindenek elölt azt mutáld a' tudomány, hogy mi bujdosót lakunk, magában homályos egy golyót, mely a1 nap fényétől nyeri megvilágíttatását, és sugarai jótékony hatásától felületének szükséges meg- melegedését. A’ föld kísérője a’ hold, melylyel együtt, ’s még több hasonlóan homályos golyókkal egyetemben, majdnem köralakú pályában forog a' nap körül 36s) nap 5 óra 48 perez 45 mpercz alatt. Ezen napnak aJ mindenható a’ Jegillöbb helyet tűzte ki rendszerében. Mintegy közepén székelvén ennek, a’ csillagászok vizsgálatai szerint 25 nap és 14 óra alatt forog öntengelye körül. De tekintsük csak e’ roppant testet kissé közelebbről. Ki melegedett még valaha meg a’ nap sugárainál, kinek szeme bájoltatott még el színjátéka állal a’ nélkül, hogy azon vágyat ne érezte volna, közelebről megismerkedni e' talányos lénynyel? Ki szemlélheti a’ nap ezen isteni fényét a’ nélkül, hogy alázatossággal, ahitalossággal el ne töltené mint hajdan Perunak boldog lakosait? ki emlékezhetik meg ama számtalan jótéteményekről, melyek böségszarvából naponként ömlenek reánk, a' nélkül, hogy hálát mondana annak, ki ezen jótékony fáklyát meggyújtolta? Nem szükséges a’ nap országában születni, hogy a’ vallási tévedéseket kimentsük, melyek a’ jószívű Peruiak, a’ babonás Egyiptomiak, a’ böleselkedő Mágusok vagy a’ költői Görögöknek háladalos szíveikben eredtek: hiszen még a' zordon éjszakban is há- ladatosan üdvözlik a’ nap visszatérését; vidám bátorsággal ébrednek a’ hoszszú téli álomból rövid új é- lelre ’s fájdalmas szívvel látják ezen reményt is hiúsítva a’ Tavaszelöhava hóförgetegei által. Ha az emberi szív természetében fekszik, jótéteményeket csak akkor érezni élénken, midőn azokat nélkülözni kénylelenílelünk; akkor valóban bámulandó, hogy a’ tüziszertartás és a’ nap imádása ama hő vidékeken keletkezett, hol szakadatlan élvezésük szokszor kínná válik, ’s nem inkább a’hideg sarki tájakon, hol a’ tél hosszú éjein át elég alkalom van egy élvezet veszteségén búsulni, mely annál becsesebb, minél rövidebben vart: csak az éjszaki lakosnak hidegvérüsége ’s kevesbbé ingerlékeny testalkotása, valamint a’ déli lakosnak élénksége ’s ábrándozásrai hajlama magyarázhatják mege’ tüneményt. Az éggömbön tűzszikrák gyanánt elszórt számtalan testek közölt, melyek vagy amaz örökké változatlan csoportokat képezik, ezen igazi ős mosaikot, melynek vázolatán évezredek sem változtattak semmit, vagy a’ melyek soha sem nyugodván, mindig új meg új lánczokban összevissza tekergőznek; melyek magok erejéből, vagy kölcsönzött fény által éjeinket annyira díszesítik, hogy e’ felséges díszítménynyel a’ földkerekség első városainak — Pekingtöl kezdve Londonig — legpompásabb kivilágítalásai meg nem mérkőzhetnek; mindezen testek közölt egy sincs, mely figyelmünkre annyira érdemes volna, mint ama kimérhetlen tűzgolyó, melyet napnak nevezünk Nem csak a’ csillagásznak mint rendszerünknek középtesle; nem csak a’ természettudósnak mint a’ világosságnak, melegségnek kútforrása; nem csak a’ földművelőnek mint évszakainknak’s minden mezei gazdászati munkáknak rendezője, érdekes tárgya a’nap, hanem bármi állásban legyen is az ember, bármi dolgokat űzzön is, a’ fejedelem mint a’ rabszolga, a’ szegény mint a' gazdag, nála nélkül mit sem tehet, sőt kénytelenítelik rabszolgailag engedelmeskedni neki a’ nélkül, hogy sokszor öntudattal is bírna hathatós befolyása-, kényúri kormánypálczájáról; ’s pillanatról pillanatra élvezi jótéteményeit a’ nélkül, hogy azokat hálával elismerné. Talán épen a’ nap hatásának közvetlen befolyása, mely az é!etnek legkisebb mint legnagyobb üzleteire, a’ tengerek mélyére úgy mint a’ bérezek belsejére kiterjed, mely az elefántban és a’ féregben életet gerjeszt, mely nélkül sem egy fűszál sem az erős tölgy nem nőne — talán épen ezen befolyásnak folytonos érzete oka annak, hogy erről kevesbbé bírunk öntudattal; talán a’ jótétemények túlságos száma miatt feledkezünk meg forrásukról, a’ mint arról megfeledkezünk, kinek mindent köszönünk, noha kis jótéteményeket is hálálni szoktunk. Ha a’ hely szűke engedné, mindenesetre érdekes volna, a’napnak különféle hatásait bonczolni és fontosságát a’ csillagászra, természettudósra és átalában az emberre nézve megfontolni, de így csak a’ födolgoknak rövid vonásokkali érintésével kell itt megelégednünk. Csillagászatilag, vagy mint puszta világiestet tekintve, a’ nap az egész rendszerünknek föteste, nem azért mivel annak középpontját foglalja el, hanem mivel az egész fölött uralkodik. Ha minden, vagy a1 legtöbb bolygó ugyanazon egy részén áll a’ napnak, akkor ez nem közepette áll azoknak; igaz, hogy az álalános (absolut) tér azon részének középpontját foglalja el, mely rendszerünk halárait szabja; de nem helyezete miatt érdemli meg a középtest nevét, hanem lenne ö bárhol is, azon pont a’ hol székel, amaz ellent- állhallan erőnél fogva, melylyel a’nap a’rendszerünket képző kisebb tömegeket maga körül egybegyűjti, a’ rendszernek középpontjává, a’ uap pedig középtestté válnék. Roppant tömegénél fogva, mely nyolczszázszor
