Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851

A’ NAPRENDSZERRŐL.

ÉRTEKEZIK

Dr. Monte Dégoi ALBERT FEREACZ

CSILLAGÁSZ ÉS TANÁR.

Ha a’ földnek eszes lakója érdemesnek tartja, a’ bájoló természetnek figyelmes szemlélése által az Isten léte és nagyságáról inkább ’s inkább meggyőződni; akkor a’ csillagtan azon tudomány, mely erre leginkább alkalmatos. Nem mintha a’ természet ott ama kimérhetlen távolokban nagyobbszerű, csodálatosb volna, mint itt a’ föld kerekségén; nem mintha a’ legalább való féreg élelszerve ltevesbbé bámulandó, kevesbbé mesterséges volna, mint az éji égen szemlélhető ama ragyogó világok alkotása; hanem mivel a’ csillagászat, mint foglalatja ’s virágja a’ legszebb, legérdekesb ismereteknek, az ember szellemét leginkább vonván magához, azt a legmagasztosb eszmékkel, szivét a’ legnemesebb érzelmekkel tölti el.

A’ csillagos égnek már érzékileg is szép látványa, az ember egész figyelmét magára vonja, ’s nagyot sejdítet vele. Egy napot lát ott felséges fényben tiindökleni, ismervén egyszersmind mindazon fontos előnyöket, melyek annak naponkénti és évi futásából földünkre háramlanak. Lealkonyodván ezen fényoszló, a’ hold lép fel az előtérben az ö csendes, szelíd csillámával, 's az éji eget egy számlálhatlan egész csillagsereg diszesíti, bár merre ’s mennyire hasson is a’ szem a’ roppant térbe. A’ pompásan fénylő égnek bátnulójában mintegy önkénytlenül ébred a’ vágy, közelebbről megismerkedni az Istennek ezen földöntúli müveivel, ’s felhasználván Istenadta eszét 's embertársaitól évezredek folytán összehordott tapasztalásokat, ezen vezetőkre támaszkodva, helyes fogalmakat iparkodik szerezni a’ mindenségröl úgy, mint annak nagy alkotójáról.

Vizsgálatokkal ’s észkövelkeztetésekkel, valamint a’ mértan tételeivel fölszerelve, messzire merészkedett emelkedni a’ búvárkodó emberi ész a’ földgömb fölé, hogy ott az égitestek nagyságát, távolát kitapogassa, minéműségöket, pályáikat ’s mozgásaik törvényeit kiludhassa. Mindenek előtt azt nyomozá, valljon mely helyet foglal el földje a’világtérben, mily mozgással bír, mi arányban vagyon nagysága más égitestek nagyságához, mily egybeköttelésben áll ezekkel hathatós erők által, ’s mikép lön végre egyik szeme ama nagy láncznak, melylyel a’ mindenható világot világhoz köt, mindnyájokat egy nagy egészszé egyesítvén. Ezen iparkodásának szerencsés sikere felbuzdítá öt, nyomozásit az égnek minden üregein keresztül folytatni. A’ föld, bármily nagynak látszassák is lakói előtt, elvesz úgy szólván kicsinysége miatt, midőn más égitestekkel egybe hasonlíltatik. Bámulandó s legtöbb emberek előtt hihetetlen távolságokra talál ott, 's minél tovább nyomoz és elmélkedik, annál inkább kényteleníltetik nagyobb ’s nagyobb távolokat elismerni. Ha e’ távolságok oly iszonyúakká válnak, hogy azokat kimérésekkel, vizsgálatokkal már tóbbé föl nem érheti, hogy a’ testek minőségét és nagyságái ezen az úton már meg nem határozhatja, akkor egybevetésekből és hasonlatosságokból következtetéseket fejt ki, hogy a’ lehetségig közeledhessék a’ valósághoz. Továbbra akarván elönyomulni a’ bölcselkedő, végre, hihető gyanítások mellett, ismeretei halárait kell elérnie, ’s elvégre meggyőződnie, miszerint bizony csak ember ö, ’s pusztán csak ember. Miket azonban a’ csillagászat nem önkénytes feltételek ’s vélemények, hanem pontos ’s figyelmetesen véghez vitt vizsgálatok, helyes és szilárd okokon alapuló számítások utján, e' tekintetben, 's különösen a’ nap-