Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
12 mérlföldre lerjed, tömege —részét teszi a’ nap tömegének, tengelyforgását pedig 10 óra 30 perez alatt végzi. 29 földi év 169 földi napból álló esztendeje a’ következő évszakokra oszlik: ej szaki fél gömbén déli félgömbén Tavasz 7- ’/ioo földiév Ősz Nyár 8 '/íoo 11 Tél Ősz ö M/lOO 11 Tavasz Tél 6- ’fi/,0<, 11 Nyár Saturnus 91-szer kevesbbé világittalik meg a’ naptól mint földünk, úgy hogy rajta a’ legfényesebb nap csak a’ mi estalkonyodásunkkal hasonh'ttathalik össze; azon kívül a’ nap átmérője onnan tízszer kisebbnek látszik mint innen földünkről. Bujdosótársai közöl Uranus reája nézve a’ legfényesebb, Jupiter az ö hajnal- és eslcsillaga, a’ többi bujdosókról 's különösen földünkről milsem tud. Minden 2000 földi, vagyis 70 Salurnév lefolyta után, Jupitert a’naptányér előtt látja elhaladni, a’ többi bujdosók gyakrabban haladnak ugyan el a’ nap előtt, de azok oly piczi pontocskák, hogy azokat akkor is alig láthatja. A’ mi Saturnust minden bujdosótársai közöl leginkább kitünteti, az azon gyürürendszer, mely öt körülveszi; éji egét pedig hét hold ékesíti. A’ gyürürendszer felette nevezetes és ezen bujdosót sajállag 's egyedül illető tüneményeket okoz. A’ rendszer több egyközü (concentricus) gyűrűkre oszlik, melyek mindnyájan majdnem azonegy lapban fekszenek, tetemes szélességgel, de csekély vastagsággal bírnak, és egymástól keskeny közök álal választatnak el A’ legkülsőbb gyűrűnek nagyobb átmérője 37587, 's valamennyi gyűrűk szélessége, közük betudásával, 6047 német mérföldet teszen. A’legelőször (1789-ben) észrevett hasadék 387 mérlföldnyi széles; de azon kívül még több kisebb hasadék is van, melyeknek száma azonban egész pontossággal még nem ludalik. A’ Salurngolyó minden egyes pontjára nézve ezen gyűrűk meghatározott állandó helyzettel bírnak az égen, melyen nagy ívek gyanánt terjednek el. Minden félgömb nyári félévén át a’ gyűrűk nappal kivilágíttatvák, éjente pedig középrészeit Saturnus árnya födi el. A’ téli félévben a’ dolog máskép van. Akkor a’ gyűrűk éjjel nappal sötétek, több földiévig tarló nagy fogyatkozásokat okozván, mely időn át ott a’ legfeketébb sötétség uralkodik. A’ 14^ földévből álló téli időben Salurnusgömb középiáján 10 év folytonos sötétségben telik el, csak a’ sarki tájakon hiányzanak ezen fogyatkozások, minthogy ott a’ gyűrűk láthatatlanok. A’ gyűrűk nagy számú állócsillagokat födnek ugyan el, de a’ hét hold közöl csak a’ legkülsőbbet takarhatják el. Mindazon tájain a’ Salurnusgömbnek, hol az évszakok különbsége némileg észrevehetővé válik, nem sokára az őszi éjnapegyenlöség után egy, a’ hatodik holdtól okozott fogyatkozás áll be, melyre azután a’ többi holdaktól okozott fogyatkozások következnek. E- zekre a’ gyűrűk okozta nagy fogyatkozások sora kezdődik, melyeknek lefolyta után ismét a’ hold okozta elsötéledések állnak be megfordított rendben; csak a’ nyári félév ment a’ fogyatkozásoktól. Ott tehát az év jóval nagyobb részén át a’ sötétség kezeli a’ kormánypálezát, ’s azért kénytelenítetünk felvenni, miszerint ezen világtest lényei képesek ezen sötétséget eltűrni a’ nélkül, hogy elvesznének, miszerint tehát ezekre nézve a’ napvilág nélkülözhető valami. A’ gyűrűk felületein a’ dolog még különösebb. Ezek Myl0 évnyi, Salurnus árnya által csak 2 órára félbeszakasztott nappal bírnak, melyre ép akkora szakadatlan éj következik. De legmeglepőbb, legnagyobbszerü látványt nyújtana nekünk a’ benső gyűrűnek benső oldalán való lakás. Képzeljünk magunknak a’ tetőpontban egy roppant nagyságú golyót, mely a’ látható égboltozatnak 8-ad részét elfoglalván, napunkat látszatos nagyságában több mint huszonkét- ezerszer felülmúlja. Az olt lévő szemlélő láthatára csak kélfelöl nyílt, t. i. dél és éjszak felöl, kelelie ’s nyugotra pedig az alj melyen áll, határtalanul terjed el az égboltozat felé. E' két ív roppant magasságban tűnik el, az óriási golyó mögött ismét találkozván egymással. Sehol, sem a’ földön, sem másutt az összes bújdosóvilágban nem létezik ehhez hasonló Panorama. Rendszerének ezen gazdagsága és sokfélesége által Saturnus a’ legérdekesb bujdosóvá válik, jóllehet nagyságban, tömegben Jupitert el nem éri. Vereses sárga csillámmal tündökölvén, fénye jóval ha- laványabb mint Jupiteré Felületén csak egy állandó szürke csíkot látunk, mely egyenlítője irányában elnyúlván, az egész golyót körülveszi. Ezen csík keskeny és igen elmosott; egyenetlenségeket eddig csak az öreg Herschet vehetett rajta észre az ö óriási tükörcsövén, de gyűrűje és hatodik holdja gyengébb csövön is megláthatok. Az 1781-dik év Marlius 13-án az öreg Herschei Uranust födözte fel, mely egész 1845-dik évig a’ legtávolabb bujdosónak tartatott. Ezen világlest 400 millióm német mérlföldnyire áll a’ naptól,
