Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
13 melyet 25i4 millióm mértfüldnyi hosszú pályában 83 év alatt fut körül. Átmérője 7500 ném. mérlföld, tömege-----a’ nap tömegének, tengelyforgása ideje ismeretlen, ellapulása — része az átmérőjének. A’ na p világ rajta 368-szór gyöngébb mint itt a’ földön, a’ napnak átmérőjét 30-szor kisebbnek látja mint mi. Saturnus és Jupiter Uranusnak hajnal- és estcsillagai- a’ többi bujdosó társairól pedig mitsein tud, mert azokat meg nem látja. Elhagyott magányosságában leginkább holdjainak megtekintésére van utalva, melyekből az öreg Ilerschel hatot, La sell úr Liverpoolban 1851 év Oktob. 24-én kettőt fedezett fel, úgy bogy most számszerint nyolcz Uranusholdat ismerünk, melyeket azonban csak a’ legerősebb távcsöveken láthatni. De mind a’ mellett, hogy roppant távolságaik miatt e’ holdakról csak igen keveset tudunk, az mit rólok megtudhattunk annál meglepőbb. Ezen holdak mozgása t. i. keletről nyugotra történik, ellenére azon áta- lános iránynak, melyet minden többi bújdosó és hold követ. Uranusnak roppant távolsága oka annak, hogy felületén sem foltokat, sem más nevezetességet nem látunk; színnélküli, homályos kis korong az, mit felülete mutat, mi benső alkotása ’s természete kikémlelésére minden további előnyomulást kizár, megsemmisít. A’ tőlünk ismért bújdosóvilág határszélén Neptun áll, 600 millióm 700000 ném. mérlföldnyi távolságban a’ naptól, melyet egy 3853 millióm ném. mérlföldnyi hosszú pályában 164%, esztendő alatt fut körül. Noha ezen legtávolabb bujdosóról azon kívül, hogy La sell úr körülötte már két holdat, (a’másodikat 1850. Aug. 13-án) fedezett fel, igen keveset tudunk, mégis ö lesz az emberi észnek legszebb, a’tudomány legmagasztosabb diadalának örök emléke, mert ezen bújdosót nem a’búvárnak álmot rabló szorgalma, nem a’ véletlennek kedvező szeszélye, nem egy avatlannak vak szerencséje, hanem ezt a’ csillagtannak jelenleg annyira kimívelt állapota, a’ számító kéz, a’ felsőbb mennyiségtan találta fel, mégpedig elébb, mint sem egy halandó szeme öt látta volna. Bár dölyf és kevélység átalában megvetendő gyöngéi az emberi természetnek, mégis megbocsáthaló azon nemes öntudat, melyet nagyszerű eredmények, rendkívüli elöhaladások a’ tudomány és míveltség pályáján ébresztenek lelkűnkben, ’s azért ne ütközzék meg azon senki, ha a’ csillagászok testületé örömet érez, ha kevély érzelmektől indíltatike’tudománynak roppant kifejlettségén, mely kifejlettség közös müve, közös érdeme lévén avatottjainak, ezen bujdosó fölfedezése által oly fényesen bebizonyúlt. A’mint Ilerschel Uranust fölfedezte volt, minden csillagász sietett ennek megismertetését lehető sok pontos vizsgálatok által elősegíteni. Ezekből Uranus pályájának elemei nem sokára meghatároztatván, mozgásában csak hamar háborgatások, eltérések mutatkoztak, melyeknek szabályossága sokakkal gyanítana, miszerint ezek egy még ismeretlen bújdosó háborgó befolyásának eredményei. Végre néhány évvel ezelőtt Adams angol és Le-Verrier franczia csillagász Uranusról létező minden vizsgálatokat összeszedvén, ama fáradságos, ’s bámulandó munkát vállalák fel: ezen ismeretlen testnek pályáját meghatározni, helyét az égen kitűzni; 's ime a’ nehéz munkát a’ legszebb siker koronázd; Le Verrier 1845-ben fejező be dolgozatát ’s azon a’ helyen, melyet a’ számítás meghatározott vala, azonnaliéi is találtatott a’ csillag Berlinben Galle által, a’ mint a’ számítás eredménye ismeretes lön. Befejezvén azoknak előadását, miket a’ vizsgálatok rendszerünk föbujdosóiról velünk megismertettek, most a’ mellékbujdosókról kell szólnom. Azokról is sok volna a’mondani való,'s példáúl csak avval is, mit holdunkról tudunk, íveket tölthetnék. De már is igen sokra szaporodván értekezésem, a’ hely szűke kénytelenítezekről a’ lehető legrövidebb módon beszélnem. Mellékbújdosót jelenleg huszonkettőt ismerünk, t. i. egy a’ föld, négy Jupiter, hét Saturnus, nyolcz Uranus és kettő Neptun körül forog. Közülük minden esetre a’ mi holdunk, reánk nézve, a’ legérdekesb. Holdunk egy 408'Á német mérlföldnyi átmérőjű golyó , mely 51800 német mérlföldnyi középtávolban kerüli be a’ földet, 27 nap 7 óra 43 p. II mpercz alatt. De az átalánosan ismeretes fényváltozásai nem e’ korszakhoz alkalmaztatvák, hanem máshoz, mely 29 nap, 12 óra, 44 p. 2/ mperczböl áll. Ugyanezen idő alatt, melyben a’földet körüljárja, önlengelye körül is megfordul a’ hold, 's onnan van, hogy mindig azonegy oldalát látjuk. Felületén számtalan foltok látszanak, melyekben a’ legmagasb hegyekre, tágas völgyekre és átalában földi tájainkhoz hasonló vidékekre ismerünk. Mind a’ mellett még sem lehet a’ holdat földünkhöz hasonló testnek tekinteni, mert rajta levegőnek, tűznek, víznek — legalább földi értelemben — nyoma nincsen, mi elég ok arra, hogy azon állításunk j miszerint természete a- földétől egészen különböző, bebizonyult igazságnak tekintessék.
