Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
11 Azt meghatározni akarni, hogy az egyes világtestek teremtése, és képezésénél mik voltak légyen a’ mindenható teremtönek különös czéljai, szándokai, vakmerőség volna részünkről; de hogy a’ holdak elosztásánál a’ föbujdosónak általoki megvilágiltalása nem volt a’ főczél, azt bátran állíthatjuk. Holdfogyatkozások a’Jupiteren igen gyakoriak, mert éve folytán közel 4400-at lát. A’ napfogyatkozások, melyek többnyire teljesek, átalán véve ép oly számosak, felületének egyes vidékeit illetőleg azonban 10- 12-szer ritkábbak a’ holdfogyatkozásoknál. Az utóbbiak tartása 2-3 órára, az előbbieké pedig csak 5- 10 perezre terjed. Jupiter sűrűsége csak negyedrésze a’ földének, de roppant tömegénél fogva rajta a’ testek a’ szabad esés első másodperezében 41 lábnyi téren esnek végig, egy földi font pedig ott 2ys fontot nyomna. Természetes minémüségéröl keveset tudunk mind a’ mellett, hogy felületének vizsgáltatása nem jár épen felette nagy bajjal, mert Jupiter tetemes 's csak néha a’ Vénusé állal felülmúlt látszatos átmérővel mutatkozik. Semmi bujdosón nem látszanak a’ foltok oly határozott alakban mint rajta. Alapszíne világos sárga, ’s ezen alapon a’ bujdosó egyenlítőjével egyenközü nagy csíkok (Streifen) vonulnak el, melyek feketés, néha barnás színnel bírnak. Nem lehet mondani hogy álalában állandók, jóllehet egészen soha sem hiányzanak. Rendesen két oly csík látszik, mely már egy 30-40-szer nagyító jó távcsöven látható. Jupitergolyó közepét elfoglaló ezen föcsíkok mellett a’ sarki tájékok felé mind két felől kisebb de jóval halaványabb, azonban a’ íöcsíkokhoz mindig közel egyenközü csíkok terjednek el; számuk határozatlan, mivel változékonyak ’s közel a’ sarkokhoz átalános árnyóklatba átmenők. Madler egy 300-szor nagyító csövön egyszer 14, másszor 9 olly csíkot látott. Az egyes csíkoknak szélessége nem enyenlö köröskörül, karimái pedig legtöbbnyire ágasak, de az soha sem vétetett'észre, hogy egy csík a’ másikat keresztül metszené. Néha világos hasadékokat látni, gyakrabban azonban csomónemü megsürüdése- ket, melyek olykor erős távcsövekben számos fekete pontokra oszlanak. Sokszor a’ csíknak egész fölülete felhönemü, úgy szólván márványozott tekintettel bir. Olykor egy csík lassankinl feloszlik, folyvást halaványabb ’s halaványabbá válván míg végre teljesen eltűnik vagy az eleinte keskeny ’s alig észrevehető hasadék egyidejűleg tágul is, hosszabbul is, míg végre köröskörül vonulván, egy csíkból kettőt csinál. A’ kőt föcsík közti tér mindig sokkal keskenyebb mint magok a’ főcsíkok, ha pedig egy feloszló mellékcsikban csomónemü sürüdések voltak, azok a’ csík feloszlatása után is még egy darab ideig láthatók maradnak. — Jupiter szélei felé a‘ csikók tetemesen halaványabbak lesznek, sőt a’ szélek közvetlen szomszédságában meg sem látszanak, mi annak bizonysága, hogy Jupiter a’képeket gyengítő igen sűrű légkörrel bir. A’ Mars sarkai közelében észrevehető tüneményhez hasonló jelenetet Jupiter íölülelén nem veszünk észre, ezen’s még más okoknál fogva világos , hogy Jupiter természete a’földével csak kevés hasonlatossággal bír. Már sűrűsége is csak negyedrésze a’ földének, olt tehát tengerek vagy más nagy folya- dékgyüjtemények, legalább vizünkhöz hasonlóak, nem lehelnek, és ha Jupiter csíkjai fellegeinkkel némi hasonlatossággal bírnának is, e’ hasonlatosság minden esetre csak igen távoli lehet. Végre nem lehet nem említenünk, miszerint Jupiterre és a’ távolabb bujdosókra nézve a’ napvilág és napmelegség teljességgel nem bírhat oiy jelenlékenységgel, milyennel nálunk bír Az első ott 27-szer csekélyebb mint nálunk, azon kívül csak 5 óra hosszát hathat naponkint egyegy félgömbére; 's így tehát ott világosság, melegség vagy nem szükségeltetnek annyira mint nálunk, vagy a’ pótlék a’ bujdosó sajállagos természetében rejlik. Ez a’ minéműsége azon testnek, mely a’ nap után rendszerünkben az első szereplő, 's melynek tömege akkora, hogy ha ma megszűnnék lenni a’ nap, helyét ö pótolná, a’ rendszer fötestévé ő válnék. Érezteti is erejét a’ rendszer minden tagjaival, anyira, hogy üstökösöket pályáikból kivetni 's azokat új útra szorítani képes. Jupiteréhez képest majdnem kétszer akkora kerülékben (ellipsis) Saturnus forog a’ nap körűi, 199 millióm német mértföldnyi távolban tőle. Egyenlítőjének átmérője 16305, tengelye 14696 német
