Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1850

4

nyelvtani szörnyektől, milyenek p. az újabb időből Galgóczi Gábor magyar nyelvtanában is e' féle igék: adódgal. adatódtatik, adódhatgal, adódhattál, adhatgattatik, adhat gat lat, adhatta tódik , adhat lat gat stb. csak akkor tisztíthatjuk meg igazán ritka szépségű nyelvünket, ha a’ nyelvtan ezen ága is kellő figyelemre méltatik.

Nem lehet tehát érdektelen a5 szóalkotás tömegéből habár csak egy képzőt is kiemelni 's vizsgálat alá venni ; hiszen minden egész részekből áll, ’s ha kicsinenként minden egyes rész kifejtetik, könnyű leszen idővel az egészet is összeállítani. Álljon tehát itt mutatványéi a’ magyar igeképzésböl az

ad ed éd od öd nd üd, ’s hangzóját vesztve d, mássalhangzóját pedig sziszegő sz bötüre változtatva: esz ősz, ősz, nsz üsz, ’s hangzóját vesztve sz igeképzö.

Ezen képző, külső alakjára nézve ugyan két különböző képzőnek látszik, ’s a" szóképzéssel foglalkozott eddigi íróink is úgy tekintették, de magában véve csak egy képző.

Eredeti alakja Révai szerint esz; ö ugyanis antiquit. lit. hung. pag. 68. nö-sz-ik igéről beszélvén, így ír: sz inter radioem no el ik frommen terliae personae, nö-sz-ik intermedium, est veins for matin um verborum esz, geminum formativi ed.

Jelentésére nézve sokan egynek tartják a’ magyar ad igével, mely a’ latin da A igével jelentésre nézve egészen megegyezik, külső alakjára nézve pedig tőle csak abban különbözik, hogy a’ hangzó ott elül, itt pedig hóiul áll. Kik így vélekednek, azt tartják, hogy p. ezen igéink: úr-ad, dag-ad, er-ed, kegy-ed stb. ily jelentésüek: innnda- tio dal, tumor dal, orlus dal, gratia v. svavilas dal stb. én inkább Révaival, ezen halhatatlan emlékű nyelvbúvárunkkal tartok, ki Elabor. Gramm. Vol. II. pag. 864 így ír: Formativum verborum, plerumqne de nominibns, acute sibilans ősz ősz, idem el pleno consonae d souo öd, od, habet notionem verbi fit, ’s mivel ezen képző néhány cselekvő igét is alkot, hozzá teszem, hogy cselekvöleg facit jelentéssel is bir.

Ez igen termékeny képző, mert sok igét alkot nemcsak egyszerű, hanem már más képző által származott nevek- ’s igéktől is, azon különbséggel mégis, hogy az egyszerű nevek ’s igéktől származott igék, külső alakjokra nézve legnagyobbrészt ik-t eleitek, a’ már más képzővel megbövült, ’s fökép hangugratás vagy hangzók összeolvadása által egytaguakká nem vált nevek- és igéktől származónak pedig ik-esek. Azonban akár Hiteleitek, akár ik-esek legyenek ezen igék, jelentésükre nézve legnagyobbrészt középigék, 's csak néhány bir cselekvő jelentéssel.

Ha az egyszerű nevek sorozatán végig megyünk, melyekből ezen képző igéket alkot, látjuk, hogy azok nagyobbrészt főnevek . ellenben ha a’

már más képzővel

megbövült többtagú neveket tekintjük,

látjuk, hogy azok na

gyobbrészt melléknevek.

Egyszerű nevekből származtanak ezek:

ak-ad

ev-ed

i-ed

mell-ed

sáp-ad

tám-ad

ap-ad

fak-ad

izz-ad

mély-ed

sarj-ad

tap-ad

ár-ad

fonyad

.jég-ed

mer-ed

satny-ad

régente: talp-od

av-ad

geb-ed

kegy-ed

nyüv-ed

senyv-ed

tár-ad

bágy-ad

geny-ed

kov-ad

pill-ed

serk-ed

tév-ed

borz-ad

gerj-ed

könny-ed

pitty-ed

sorv-ad

torz-ad

csov-ad

gorny-ad v. korny- köp-ed

pörs-ed

suh-ad

tök-ed

dag-ad

ad

köv-ed

puh-ad

süll-ed

tuh-ad

dúz-ad

görny-ed

kus -ad

rag-ad

szak-ad

vány-ad

ébr-ed

gyapj-ad

láb-ad

rek-ed

szal-ad

víg-ad

ém-ed

hal-ad

langy-ad

renyh-ed

szár-ad

vir-ad

eng-ed

hamv-ad

lank-ad

rep-ed

szél-ed

enyh-ed

has-ad

láz-ad

rev-ed

szenv-ed

enyv-ed

ház ud

lik-ad

roh-ad

szerk-ed

ep-ed

heg-ed

loh-ad

rosk-ad

szörny-ed

er-ed

hov-ad

mar-ad

rüh-ed

tag-ad

Ide tartoznak e’ következő zk-es igék is: al-usz-ik v. ul-sz-ik, alk-nd-ik, v. alk-usz-ik v. alk-sz-ik, düh-iid-ik v. düh-ósz-ik; cse/ek-éd-ik v. cselek-sz-ik; fek-üsz-ik v. fek-sz-ik; ke'rk-éd-ik v. kerk-üd-ik, v. kerk-ész-ik , \. kerk-üsz-ik; nö-sz-ik; nyug-od-ik v. nyng-osz-ik v. nyug-sz-ik; ocs-ud-ik; rör-öd-ik; se'r-üd- ik v. ser-h-üd-ik v. ser-sz-il, vaj-ud-ik v. vaj-usz-ik, vig-asz-ik = sanatur, curatur.

Ugyanezen képzővel származtanak ezek is: ját-sz-ik, lát-sz-ik, tet-sz-ik (régente: tet-üsz-ik), ’s e’ két ik-telen ige: mel-sz, vo/t-sz. E’ két utóbbi, a’ leszen, leszen, neszen stb. igék hasonlatára régente szinte így használtatott, mel-sz-én, vou-sz-on, ily alakban használták ezeket Pesti, Lépési, Telegdi, de metsz igétől az én már rég elhagyatott; újabb időben elhagyták ezt, a’ von-sz gétölis, sőt még sz képzőjét is s-re változtatva, ma vonsz helyett von-z igét használunk.