Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1850

5 Némely egyszerű nevekhez h i)ün-h-öd-ik kor-h-ad Iiüz-h-öd-ik csi-h-ed her-v-ad hír-h-ed-ik v. hír-h-esz-ik kes-h-ed nyu-v-ad ol-v-ad peny-h-ed pes-h-ed pety-h-íid-ik j, vagy e-vel függed ezen képző, u. m. pos-h-ad v. poss-ad por-h-ad ros-h-ad sár-h-od seb-h-ed ter-j-ed szél-h-üd-ik vén-h-ed-ik v. vén-h-esz-ik vér-h-üd-ik ver-h-üd-ik. Ter-j-ed igét némelyek ugyan térj gyöktől származtatják, de ha le'r szót, és származékait: ter-em (főnév) ler.it, ter-űl, ter-ep-ih, ter-ep-ed-ik , ler-ep-ély-és (nem : terebélyes) tekintjük, világosan kitűnik, hogy tér a’ gyök , a’ j pedig csak kapocsbötü. Régibb szókönyveinkben nyom-v-asz-t ige is fordul elé comprimit, opprimit jelentésben, mi csak nyom- v-ad-bó 1 származhatott; helyette ma nyom-asz-t igét használunk, melyben némely irók a’ gyök végbötüjétmeg is ket- töztetik így; nyomm-asz-t, mi szinte csak nyom-ad, vagy nyomm-ad-ból származtatható; de ad képzővel ma sem nyom-v-ad sem nyom-ad v. nyomm-ad nem használtatik, csak nyom-od ige fordúl elé Zvonarics Postilláiban calcat jelentésben.l. Kresznerics Fér. „Magyar szótár“. II. Rész 85. lap. Némelyekhez hangzója nélkül csak d alakban függed, u. m. es-d-ik. fegy-d (ma: fed-dj, für-d-iky.für- öd-tk, hud-d-ik Imgy-d-ik v. hngy-ik, ken-d-ik, ke'r-d, kez-d, küz-d-ik, sin-d-ik v. sin-l-ik szi-d, old. Alkalmasint volt hir-d v. hir-d-ik igénk is a’ hír névtől, mert a‘ cselekvő hir-d-et igét ma is használjuk; mert hogy hír-bő 1, tét képzővel először hír-let, azután pedig hír-lel-bö 1 az első t, d-re változásával lnr-det szár­mazott volna, mint ezt Beregszászi állítja (Dissertatio philologíca 63. lap.) nem valószínű. Némely egyszerű nevek végső mássalhangzójokat megkettöztetik, midőn ezen képzővel igét alkotnak, u. m. csiccs-ed kopp-ad pukk-ad supp-ad tikk-ad zsibb-ad gubb-ad lapp-ad ropp-ad süpp-ed v. söpp- timm-ed higg-ad pöíF-ed sanny-ad ed topp-ad kókk-ad puff-ad sikk-ad szikk-ad töpp-ed Így használjuk közönségesen duzz-ad, fonny-ad, hall-ad, kuss-ad igéinket is, de ezek kettöztetés nél­kül helyesebbek így: dúz-ad fony-ad, hal- ad, Aus-ad. Magánhangzón végződő nevek után a’ képző hangzója a’ név végső hangzójához hasonúl, ’s avval egygyéol- vad, u. in. imá-d (ima-ad), ifju-d-ik, karcsú-d-ik, lassú-d-ik v. lass-od-ik, olcsó-d-ik, porhanyú-d-ik, savanyú - d-ik v. savuny-od-ik v. savany-osz-ik , sü-rű-d-ik, szomjú-d-ik, szörnyü-d-ik. Alkalmasint ide tartozik csdd-d-ik ige is (excidit, elabitur), mely helyett csó-d-ik talán helyesebb lenne, mert a’ cselekvő cso’-sz-t bizonyosan ettől vagyon, a’ képző d bötüje ss-re változván, mint ez a’ t előtt rendesen tör­ténni szokott. Igen hihető, hogy csősz (serpit, repít, labitur, elabitur, lábát) ige is innét vette eredetét, az o »'-ra változván, melyből azután származtanak a’ csusz-ús, csusz-am-ik, csusz-kúl, csusz-dogdl, csusz-ka, csnsz-kó, csusz-a, csusz-am, csusz-tat, csusz-t-cg. Talán ide tartozik a különös származalunak látszó okád ige is, mely az okádás természeti hangjától szár­mazhatott. — Némely igék már nem egyszerű, hanem képzett, de hangugratás által egytaguakká vált nevektől származ­nak, ilyenek: álm-od, melyet a’ régiek mindig iktelenül használtának, derm-ed, durv-ad, dúzm-ad, esk-iid-ik v. esk-üsz-ik, ferm-ed, gőrb-ed. horg-ad, horp-ad v. horv-ad, kiirm-ed, mérg-ed-ik , pirk-ad, lerp-ed, tesp-ed. Az esk-iid-ik v. esk-üsz-ik igét illetőleg, a' bécsi codex némely helyeiből igen világosan kitetszik, hogy nem esk, hanem es a’ gyök, ugyanis ott ezeket olvashatni: és es ével erősíti vala (et cum iuramento aflirmabat); föllámaszt- ván föltámasztod te ijedet, az eseket melyeket beszéletlél (suscitans suscitabis arcúm tuum, juramenta tribubus quae locutus es); és hazug est ne szeresselek (et juramentum mendax ne dilegatis) 1. nyelvemlékek I. köt. 73, 220, és 246 lap. esk t. i. eí-e^-böl olvadt össze épen úgy, mint leik telek-bői, sark sarok-ból stb. de ez már régen tör­ténhetett, mert régibb Íróinknál is mindig ily összevont alakban fordúl elé. Az eddig fölhozott igéket tekintve, látjuk, hogy némely nevek, melyektől ad ed stb. képzővel igék származ­nak , önállólag is szokásban vágynak, 's így jelentésöket is tudjuk, ilyenek p. ár (víz árja) borz, dag, dúz (régi szó, = tumor, tuber , protuberantia), enyh, enyv, geny, gerj, hamv, hó v. hov, jég, kegy, kő v. köv, láb, langy, láz, lik, mell, mély, nyüv, pörs, rag, rüh, senyv, sorv, szár, szörny, lám, tár, lev, torz, víg, düh, fék, nő, hűn, bűz, hír, por, seb, tér, szél, vén, vér, fegy, híg, stb. de vágynak olyanok is, melyek

Next

/
Thumbnails
Contents