Eger - hetente kétszer, 1914
1914-03-04 / 18. szám
HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők 1914. - 18. szám. „-= XXXVII. ÉVFOLYAM. ===_ Szerda, március 4. Országos politikánk és a reális élet. Pillanatnyi fotográfiák vonulnak el szemeink előtt nap-nap után, boszorkányos gyorsasággal. A különböző politikai pártok rajzolják ezeket a képeket bűvészi ügyességgel a nyilvánosság nagy táblájára, élénk épülésére azoknak, akiket a napi politika táplál, tüzel, bolondít, lázba hoz. S hogy el ne feledjük bemutatni a legújabb filmeket: itt van az „obstruáló“ főrendiházi ellenzék, Wesselényi hajdankori főispánsága és egy boldogemlékű ellenzéki megyegyűlés, Wesselényi replikája Tisza beszédére, a Désy-Lukács ügynek Hadik gróf részéről, melegített garnirunggal való feltálalása, műkirohanás Andrássy képviselőházi kivezetéséért, a néppárt elnökének kifakadása a püspök-főrendek szavazása miatt, Hazai Samu védőbeszéde parlamenti katonái mellett, az összeomlott bálvány vagy az angol parlamenti „tisztaság“; vagy éppen elő- szehetjük a „régi jó“ képeket is, mint Tisza paktumát, az általános titkost, a só-só-só-ügyet, a közélet purifikáció- jára való törekvést, a sziget-ügyet: «a tisztelt barátom »-ügyét, a rendezetlen házszabály-ügyeket, Pavlikot, Gerőt..; végre az obstrukció letöréséért Tisza István fejét követelő zajos, utánozhatatlan gesztusokkal ékesített jeleneteket. A másik oldalon? Ott van lázas igyekezetével a munkapárti parlament, a sajtót, esküdtszéket, közigazgatást, képviselőválasztást reformáló kormány szolgálatában, mely az ellenzék erélyes támadását, nem kevesebb eréllyel parírozza. Ez a szituáció ma, az országos politikában. És vájjon ez az állapot egyezik-e a reális élet követelményeivel? Nem! Mert a reális élet forgatagában tengődő élet folyik. A múlt esztendőkben lefolyt, bennünket is állandóan éberségre serkentő Balkán-háború rettenetes gazdasági következményeit viseljük, igaz, hogy többnyire néma megadással, bár egyszer-máskor elég hangosan is kifejezést adva annak a nyomorúságnak, amely közöttünk pusztít, rombol. Nincs elegendő pénz ma sem, nincs munka, amely igénybe venné számtalan munkás kenyeret kereső kezét, a nagy ipartelepek és gyárak redukált üzemmel dolgoznak, ennek folytán sorban bo- csájtották el embereiket, kidobva őket a nyomorúságos nélkülözésnek — télvíz idején. Az ipari és egyéb munkahiány mellett ott van a nehéz, drága élet s úgyszólván minden város piacán szabadon folyik az élelmiszer-uzsora. Őszintén szólva nem is nagyon csodálkozunk ezen, mert az elmúlt gazdasági esztendő abnormális időjárása, a sok elemi csapás, a rengeteg csapadék s az ebből származó ái víz veszedelem következtében még valóban Isten csodája, hogy így is vagyunk. Pedig még ez nem minden! A lefolyt száraz hideg tél következményei is mutatkoznak immár, újra fogunk szántani, vetni, mert bizony kifagyott többnyire az ősszel elvetett élet. Bizony szomorú kilátások! A reális életben, — ugyan ki tagadhatja? — szociális bajok egész garmadája borítja szenvedő, ezer sebtől vérző magyar népünket . . . Ilyenformán csak a vak nem láthatja azt a kiáltó különbséget, amely napi politikánk és a való élet között fönnáll! És ime ezt a véghetetlen űrt, amely a két terület között keletkezett, a legújabb időkben kezdik áthidalni . . . Igaz, hogy egyelőre csak szóval, újságírással . .., de fő, hogy kezdik. Ugyanis már néhány tekintélyes lapunk — nem törődve azzal, hogy milyen irányzatnak híve — nehezményezni kezdi a mai országos politikát s őszintén feljajdnl a reális élet mostohaságának láttára! Elismerik e sajtóorgánumok az ellenzék aspirációit egyben-másban fontos kérdéseknek, amelyet feltétlen meg kell oldani, ha eljön reá a nyugodt idő, Az „EGER“ tárcája. K bűnbánók négy éneke. II. A hallgatók rendjének éneke. Ügy jöttem be, mint a koldus, Kifosztva, szegény-betegen; Ó, egy szétomlott szép világnak' Romhalmaza van szívemen! — Megálltam az ajtó mellett, És leborultam roskatag; És a lelkemnek hegedűjén Felajzottam a húrokat. Elől, a gyertyák fényében, Láttam egy galamb-ősz papot, És a beszédje tűz-sugara Lelkemnek leikéig hatott. — Koldus voltam kincseimben Világosság-nélküli én: Kinek leikéből minden jóval, Búsan kiköltözött a fény. — Kitárom lelkem ablakát, És úgy jön felém a beszéd, Mintha pünkösdi galambszárnyak Csattognának itt szerteszét. — Az én lelkem, ó, olyan most, Mint egy kiszáradt sivatag, Melynek kiégett homokjában, Egyszerre elvesz a patak. — Enyém, Uram, már az Ige, (A diaconus menni int) Megyek, és felveszek lelkemben, A Kálvárián minden kínt. — A bűnbánók útját járva, Már visszakaptam a szívem. S rajta a Krisztus véres arcát, S a tövis-koronát viszem. — —r—ő R lengyelek jellemvonásai és történeti szerepe az újkorban. Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Janák Viktor dr. (Folytatás.) 1572. július 7-iken III. Zsigmond Ágosttal kihalt a Jagelló-dinasztia Lengyelországban. Ezzel sorrendben a negyedik uralkodóház szűnt meg. Igazi nemzeti uralkodóház volt ez, habár az alapító litván. Nagy pompával temetik el az utolsó Jagellót. A halotti menetben annak élén vesznek részt a tanulók, ezután jönnek a szerzetesek s a világi papok, mögöttük a krakói egyetem tanárai, utánok a praelatusok, apátok, s püspökök, őket követik a zászlótartók, kik az ország s az összes tartományok zászlait viszik, számszerint harmincán, lóháton. Ezután harminc gazdagon díszített vánkoson viszik a király címereit s a főméltóság viselők a királyság jelvényeit. Majd fekete bársonnyal letakart gyászpadon a király holttestét hozzák a legelőkelőbb szenátorok s várnagyok. A koporsó megett Anna hercegnő, a király: nőtestvére s az idegen követek mentek, a községtanács tagjai s a nép zárták be a menetet, miközben Krakó összes harangjai szünet nélkül zúgtak. Első nap leteszik a holttestet a sírboltba,
