Eger - hetente kétszer, 1914
1914-02-11 / 12. szám
Előfizetést árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a ’ap szellemi részét illető közlemények =— intézendők.------- . K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 12. szám. _—------ XXXVII. ÉVFOLYAM. ' — Szerda, február 11. K ommunális takarékpénztárak. Február 8-án, Pestmegye székházában gyűlésre jöttek össze a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének tagjai, hogy a községi takarék- pénztárak alapítása ügyében megindítandó országos akció módozatait megbeszéljék. Községi takarékpénztárak alapítása ügyében országos mozgalom?? Hát ez mi már megint? Nincs nekünk, szegény magyaroknak, már elég tisztességes és tisztességtelen takarékpénztárunk, bankunk, hitelintézetünk s nem tudom még miféle hangzatos és ke- vésbbé hangzatos cimű pénzügyi szö- veikezetünk?? Kétségtelen, hogy ezt a kérdést teszi fel magában sok száz, felületesen gondolkodó ember, olvasva a lapoknak a községi takarékpénztárak alapításáról szóló híradását. De más emberek is gondolkodnak így: a póruljárt, gyenge vagy /ug- bankok által agyonnyomorított emberek, akiknek életét már megkeserítette a sok váltó, meg temérdek egyéb kamat. . . Közönyösen néznek ők már minden ilyesforma alakulást, gondolván magukban: ezek sem lesznek jobbak a Deákné vásznánál. Annyi bizonyos, hogy van némi alapjuk ezeknek a szegény embereknek arra, hogy ha nem is ellenszenvvel, de közönyösséggel nézzék ezeket a bank- alapítási mozgalmakat! Igen, mert sajátságos nép vagyunk mi magyarok. — Vizet prédikálunk és bort iszunk! Mondjuk magunkról: odaadjuk még az utolsó ingünket is, ha szépen kérik, de ha pénzről, nyereségről vau szó, nyomban ott vannak a hatványozott ördögi vágyak és a humanizmus kiszáll belőlünk pillanat alatt, mint kéményből a füst. Pénzintézeteink történetében az egész vonalon vörös fonálként húzódik végig a spekulatív szellem, a humanizmus rovására. Mennyire elmaradtunk a külföldtől ezen a téren is! Mert ezek a takarék- pénztárak külföldön valóságos ember- baráti-intézet számba mentek. A hatóság állította föl azokat, vagy legalább is ennek a felügyelete alatt kezdték meg működésüket, amelybe rendszerint valamifele közjótékonysági szervezet is bele volt kapcsolva. Á főcél persze az alsó néposztályok szerzési és takarékossági ösztönének a felkeltése volt, továbbá az, hogy kisiparosok és kisgazdák a legcsekélyebb tőkéjüket is gyümölcsözőleg el tudják helyezni. Nálunk is az első takarékpénztárak egyike, a brassói, jótékonysági célokkal kezdte működését, a többiek is a XIX. század közepéig többé-kevésbbé megtartották humánus jellegüket, természetesen a Fáy András elve szerint, hogy t. i. „se könyörült* ti vé, se nyerekedővé ne váljanak.“ Amikor aztán részvény- társasággá alakultak ezek az intézmények, akkor már valamennyi a spekulatív irány felé hajlott, s legújabban mind nyerészkedésre dolgozik. De még milyen nyerészkedésre! Csak kisérjük figyelemmel a hírlapok törvényszéki rovatait, hol a bukott bankok gyámoltalanabb vezetői adnak számot a talán élelmesebb bankember cselekedeteiről, vagy jusson csak eszünkbe a felső vármegyék kir. ügyészeinek irtó hadjárata a kisbankok uzsorája ellen! S tegyük hozzá, hogy ez a spekulatív irányzat talán még sohasem jutott annyira érvényre, mint az 1913-i súlyos esztendőben . . . Bizonyára, az ebben a keserves esztendőben tönkrement, letörött emberek segélykiáltását hallotta meg a Magyar Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete akkor, amidőn a külföldi, nevezetesen a berlini és bécsi, általában ausztriai, községi takarékpénztárak mintájára a kommunális pénzintézetek alapítását propagálja. Mindeddig nekünk nem voltak ilyen intézeteink, aminek legbardinálisabb oka az eddig tengődő községi élet. A legtöbb község anyagi bajokkal küzd, a nagy pótadó, mit a korkivánta reformok keresztülvitelére kell minden téren fordítani, megemészti a befolyó jövedelmet űgyannyira, hogy a maradvány, — ha ugyan ilyen egyáltalán létezik — bankalapítás céljaira fel nem használható. Azonban a városok állami segélyezése s az új városi törvény talán ezt is lehetővé fogja tenni... Lesznek , tehát községi takarékpénztáraink! Olyan j intézetek, amelyek nem fognak telhe- tetlenül horribilis haszonra dolgozni; olyanok, amelyek nem fognak mindenféle címen 12%-os váltókamatot követelni; olyanok, amelyeknek vezető emberei háromszor is megkérdezik majd lelkiismeretüket, mielőtt a dobot megüttetuék a szegény ember portáján. Tisztelet, becsület mindazon derék magyar pénzintézeteinknek, amelyek a legutóbbi nagy gazdasági válság idején is nobilis készséggel és tisztességgel állottak a közönség rendelkezésére, de bizonyos, hogy nagyon sok volt olyan is, amely visszaélve a helyzet mostoha- ságával, indokolatlanul nyomorítgatta a hozzá furduló, hitelre szorult kisembereket. Milyen jó most ide írni, hogy a magyar kát. társadalom már régen rájött arra, hogy a néprontó apró uzsorabankok tulajdonképen nem is nemzet- gazdasági célt szolgálnak. A Kát Nép- szövetség zászlóvivői a keresztény hitel- szövetkezetek alapítása érdekében is dolgoznak és pedig kiváló eredménnyel. — Érdeklődjünk csak ezek iránt s rá fogunk jönni, hogy ezek a kér. hitel- szövetkezetek is vannak olyan jók, olyan tisztességesek, humánusak, amilyenek a községi takarékpénztáraktól fognak majd lenni. Tehát nem a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének a tagjai voltak az elsők, akik megérezték az idők szelét...! De nem baj, ha másodiknak érezték is meg, mert szükség van a munkájukra, igen nagy szükség! Igen, csinálják mega kommunális takarékpénztárakat! Mert mindenesetre erős versenytársai lesznek a községi takarékpénztárak is, meg a mi folyton fejlődő kér. hitelszövetkezeteink is az apró uzsorabankoknak, amelyekre bizony nagyon, de nagyon rájuk fór már egy kis konkurencia! (B.) Az uj fertálymesterek. Eger város tizenkét városrészében megtörtem az évenkim szokásos negyedmester-választás. Eszerint az 1914. évre negyedmesterek lettek : Város I. negyedben: Nagy Gáspár. Város II. negyedben: Radler Frigyes. Varos III. negyedben: Vaszilovics Sándor. Város IV. negyedben: Tömöri István.
