Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-29 / 60. szám

Előfizetési árak:

Egész évre_ - 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 »

Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség:

Lyceum, 26-ik szám, hová a ap szellemi részét illető közlemények ■ intézendők. :

Kiadőhivatal:

Lycetimi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők.

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1914. — 60. szám.

Habom az igazságért.

Eger, 1914. julius 28.

(bi.) Pár nap alatt roppant nagyot fordult a világ. Az egymást rohamosan váltó események szinte feledtetik velünk azt a feszült várakozást, amelyben negyvennyolc órával ezelőtt voltunk. A belgrádi demars, ... a ki nem elégítő válasz, ... az osztrák-magyar követ elutazása szerb földről,... a részleges mozgósítás, ... az ország egy részében a kivételes törvények életbeléptetése, ... a hadi menetrend ... stb. stb. a főbb mozzanatai az utolsó két napnak, amely alatt mindenki újságot várt, vagy újságot olvasott.

Ami az általánosan ismert események gyors iramodásában legfeltűnőbb: a hangulat lelkes volta. A főváros szombat éjjeléről közölt hiradá- sokat, az öröm, a lelkesedés ki-kitörő föllángolását hirlapirói túlzásoknak minősíthettük ; vasárnap és részben tegnap este azonban magunknak is tapasztalnunk kellett, hogy — az érzékenyebb lelkű és közvetetlenebbül érdekelt keveseket leszámítva — a szerbek ellen megindított hadi készülődés általános megelégedést, örömet, sőt lelkesedést keltett. A mi utcáinkon is ezrekre szaporodtak a százak, akik a Himnuszt és a Kossuth-nótát énekelték s tüntettek Szerbia ellen és a háború mellett — a késő éjjeli órákig.

Mintha megértette volna a tömeg Yegetius szentenciáját: Si vis pacem, pár a hélium; mintha mindenki éreznó, hogy most a béke érdekében és az igazságért készülődünk a harcra. A tömeghangulat elnyomja, vagy elhallgattatja a háború aggodalmait, mert mindenki érzi, hogy mi állunk a szilárd erkölcsi alapon. A mi részünkön van az igazság; minket kisér, sőt ölel körül a jók rokonszenve. Érezzük, hogy a küszöbön lévő harc a nemzeti becsület érdekében indul meg, amely nemzeti becsületet annyiszor sértett és gyalázott meg ellenfelünk.

A háború előzményeiben mindenkor mellettünk volt a tiszta igazság, a férfias nyugalom, a gyöngébnek hibái iránt való köteles türelem, elnézés. Szó nélkül tűrtük a félig barbár

XXXVII. ÉVFOLYAM.

kis szomszéd-állam vénasszonyos szitkait, nyelvöltögetéseit; szemet hunyt relatíve oly óriási monarchiánk a népek kamaszkorára valló nyegleségekre. Bosszankodva bár, de mégis tűrte a délvidéken folyó zavargásokat, a horvátországi tüntetéseket, az egymást érő kisebb-nagyobb merényleteket, szóval: a nagyszerb propaganda mindenféle mesterkedését.

Férfias önuralmunk már szinte a félénkség jellegét kezdte magára ölteni, mikor a trónörökös-pár, egy sikertelen merénylet után félórával, újabb merénylet áldozata lett s mindinkább bizonyossá vált, hogy csak szerb összeesküvésről lehet szó, melynek gyökere Belgrádban van. Mindenki meggyőződhetett azonban arról, hogy az osztrákmagyar diplomácia helyes utón járt, midőn szóhoz sem engedte jutni a közvélemény által sürgetett bevonulást Szerbiába. Igen helyesen járt el, mert a hetekig tartó vizsgálat meggyőzte a világot arról, hogy nemcsak föltevésről, nemcsak gyanúról van szó, hanem föltétien bizonyosságról.

És még ekkor sem akart ősz uralkodónk és monarchiánk az «ultima ratio regum«-hoz, a háborúhoz, nyúlni. Békés utón akarta elintézni a nagy kérdést. Nem bosszút akart állani, hanem kezességet kért a jövő békére; nem olcsó győzelmet akart a kis Szerbia fölött, hanem ésszerű meggyőzést. Ezt azonban nem érti meg Szerbia. Azt hiszi, hogy alattomos utón, összeesküvésekkel, bombával és orgyilkossággal nemzeteket is kiirthat úgy, mint otthon nemzetségeket kiirtott s idegen uralkodócsaládokat is úgy eltehet láb alól, mint ahogy egy évtizeddel ezelőtt otthon megölte a saját királyát.

... A sérelem minket ért. Az igazság, a jog, a méltányosság, a férfias önuralom, az egész müveit világ rokonszenve mind mellettünk van. Ezek adnak erőt, lelkesedést; ezek magyarázzák és igazolják az ország hangulatát, melyet nem az ellenfél kicsinysége és igy az esetleges könnyű győzelem hangoltak örömre. Ausztria- Magyarország népe nem a szerb hadsereg gyöngeségében s hatalmas szövetségeseink erejében bízik, hanem

Szerda, julius 29.

erkölcsi fölényében, a maga igazában, amelynek győznie kell. Győznie kell, mint ahogy a perzsa-görög háborúkban a hatalmas Perzsia maradt alul s mint ahogy Róma erkölcse legyőzte a sokkal hatalmasabb, de immorális Karthágót, vagy a magyar kettős kereszt megállította s később visszaszorította a világhatalommal dicsekvő félholdat.

Ez a tudat, ez a meggyőződés, ez az érzelem csak diadalra viheti fegyvereinket az igazságért most meginduló háborúban.

Választás vagy kinevezés?

Mióta a közigazgatási reform javaslatai megszülettek, azóta ez a kérdés ismét napirenden van.Felhangzanak az érvek pro és kontra, hangos a vitatkozástól minden utcasarok és vasúti fülke. Én azonban ebbe a vitatkozásba nem szólok bele, nem az a célom. Inkább azt akarom megvizsgálni, hogy a kettő közül melyik a jobb, melyik a célhozvezetöbb; de mikor ezt teszem, távol van tőlem az a szándék, hogy vizsgálódásaim eredményét a közigazgatás államosítására vonatkoztassam.

Ma a diplomás ember kétféle módon juthat álláshoz, kétféle módon szerezhet magának kenyeret. Ha az állás elnyerése több tényező akaratától függ, amely tényezők — leginkább eí?y-egy testület tagjai — szabadon, egymástól függetlenül hozzák meg határozatukat, vagy nyilvánítják akaratukat, tehát egyszerre többen döntenek róla és a több szavazattól függ az állás elnyerése, akkor választanak. Ha pedig az álláshoz jutás egy ember akaratától függ, aki tetszése szerint alkalmazza a rendelkezésére álló erők közűi valamelyiket, mondanom se kell, hogy kinevezésről van szó.

Tisztviselő ma csak e két úton jut álláshoz és ha őket szavaztatnánk meg, hogy a kettő közűi melyiket választanák, magam is kiváncsi volnék a szavazás eredményére. Mert mondom, ne csak azt vegyük figyelembe, hogy melyik az igazságosabb, melyik a jobbik módszer, hanem helyezkedjünk a pályázó álláspontjára is és innen vizsgálva a kérdést, igyekezzünk következtetéseket levonni.

A választásnál az állás elnyerése több ember akaratától függ. A több ember Ítélete pedig jobban megközelíti az igazat és mikor arról van szó, vájjon érdemes ember kerűl-e arra a helyre, a sok egyforma Ítélet összegezése — ha nem az abszolút igazat mondja is meg, de megközelíti az igazságot. Tegyük azonban hozzá, hogy a választásnál az ítélet kimondásánál egy véleményező faktor is szerepet játszik. Ezt a véleményt, ajánlást hallgatják meg és úgy döntenek.