Eger - hetente kétszer, 1914
1914-07-15 / 56. szám
2 EGER (56. az, 1914. julius 15. Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton délután 3 órakor közgyűlést tartott és a napirendre tűzött 44 tárgy közül elintézett — tizenkettőt. A többi „móres“-nek maradt. És ez nem azért történt, mintha sok lett volna ennyi közügy egy délutánra. Nem. Precedens van rá, hogy két óra leforgása alatt ennél jóval többet is elintéztek már az ülésteremben. Csakhogy akkor kevesebb volt a lárma és több a munka- kedv, most pedig hangos tüdőgyakorlatok fogyasztották el a komoly tárgyalásokra szánt idő javarészét. Azonban az már régen nem kérdés, hogy miért zajong és háborog, miért lármás minálunk a képviselőtestület. Nincsen kellő időben és jól tájékoztatva a napirendre kerülő fontosabb kérdésekről; nincsen jól kiforrott, úgynevezett „kialakult“ közvéleménye, és ezt az immár krónikussá váló bajt még mindig nem igyekeznek orvosolni a közügyek vezetői. A főben járó közügyeket, főként ha pénzzel járnak, avagy kockázatosak, nem szabadna hirtelen, ötletszerűen és ami a fő, hiányos megvilágításban előadni. Itt van beszédes példának a mostani közgyűlésből a 45,000 koronás kölcsön ügye. A képviselőtestület zajongott, mert nem volt tájékoztatva arról, hogy mire kell és miért kell ez a kölcsön ? Felszólalás nem történt ugyan, hanem a névszerinti szavazásnál egymás után „nem“-mel, vagyis a kölcsön ellen szavaztak a képviselők. És valószínűen egyhangúan leszavazzák a javaslatot, ha szavazás közben föl nenf áll a polgármester, a szavazást föl nem függeszti és nem gondoskodik arról, hogy a képviselőtestületet fölvilágosítsa, miként itt tülajdonképen nem uj kölcsönről van szó, hanem csak arról, hogy a már megszavazott és a város költségvetésébe beállított 120,000 koronás kölcsönből 45,000 koronát fölvehessen a város azokra az építkezésekre, amelyeket részben már teljesített is (pl. a megrongált patakpartfal felépítése), részben pedig amelyeket még végre kell hajtania. A magyarázat után persze hogy megszavazták és pedig névszeiint, csaknem egyhangúan a 45,000 korona kölcsönt. Az „EGER“ tárcája. A telepátia. Kint már hajnalodott, mikor a táncteremből az utolsó táncosnő is eltávozott a jól sikerült mulatságról, — amint mondani szokás: felejthetetlen emlékkel szivében. A táncos fiatalságnak egy része azonban, — talán mert nagyon kifáradt a bosztonok- ban és csárdásokban, — nem ment haza, hogy a puha párnák közt pihenjen; hanem legközelebbi pihenő helyre, a vendéglő éttermébe vonult, — hol korhelyleves és cigányzene mellett folytatta a mulatozást, — persze pezsgőben sem volt hiáDy. Előbb a hölgyek tüzes szemétől, most a tüzes italtól fellelkesedett fiatalemberek ugyancsak hangos jókedvvel úsztak a mámor rózsaszínű ködében; de egyik köztük, — mintha lelke távolban andalogna, — fél karjára könyökölve, unalmasan szivta szivarkáját — és szó nélkül koccintott zajos társaival. Tamás volt a barna fiú, a fiatal gyakornok, ki csak mostanában került a városba s alig volt még itt egy-két mulatságban része. Huszonnégy évének selymes bajuszkájával, hamvas arcával, romlatlan lelket mutató méla szemeivel szinte kirítt duhaj társai közül. A prímás hol egyik, hol másik mulatóra kacsintva, — hajlongva húzta kedvenc nótáikat, melyek Tamásra semmi észrevehető hatást Több világosságot tehát a közügyekre és mindjárt kevesebb lesz a hang, nyugodtabbak lesznek a kedélyek a közgyűlés termében és gyorsabban peregnek a napirendnek tárgy- jegyzékbe sorozott ügyei. A közgyűlésről, mely Jankovios Dezső kir. tanácsos, polgármester eluöklete alatt, szombaton délután 3 órától 5 óráig tartott, tudósítónk a következőket jelenti: Gyász és kegyelet. A rendes évnegyedes jelentések felolvasása ezúttal ünnepies színezetet öltött. A polgármester ugyanis ezeknek keretében jelentette be a közgyűlésnek Zalár József nyugalmazott költő-alispán halálát, akinek ravatalára, a város közönsége nevében koszorút helyezett. Ugyancsak bejelentette Ferencz Fer- dinánd trónörökösnek és feleségének, Hohenberg Zsófia hercegnőnek tragikus elhunytát és felkérte a képviselőtestületnek tagjait, hogy július 13-án, a vármegye rendkívüli közgyűlésének napján, a közgyűlést megelőző gyászistentiszteleten a város képviseletében minél számosabban vegyenek részt. A város képviselöküldési joga, A belügyminiszter, mint ismeretes, leiratban felelt a városnak arra a kérelmére, hogy az önálló képviselőküldési joga visszaállittassék. A kérelem nem teljesíthető, ami azonban nem jelenti a város történelmi, kulturális és gazdasági érdemeinek lekicsinylését. A közgyűlés ezt tudomásul vette. A tisztilak. A tisztilak felépítése 189,802 korona költséget igényel, ha abban a magasságban és stílusban épül, mint az Osztrák- Magyar Bank szomszédos palotája. Az állandó választmány erre nézve azt javasolta, hogy építse fel a város a tisztilakot az Osztrák- Magyar Bank palotájának magasságában, azonban kétemeletre és oly feltétellel, hogy abban csak az ezredes, egy törzstiszt és két tiszt számára biztosítson lakást, a többi helyiséget pedig polgári bérlakásoknak tartsa fönn, mert csak igy juthat akkora évi bérösszeghez, amellyel az építésre szükséges kölcsönt törleszthet!. A javaslathoz Petravich Antal, Rothschild Oszkár dr., Kálnoky Viktor dr., Kánitz Gyula dr. és Lipcsey Péter dr. szólották hozzá és a vita vége az lett, hogy a közgyűlés megfontolás és javaslattétel végett kiadta az ügyet a jogügyi, az építészeti és a pénzügyi bizottnem gyakoroltak, — mig a többiek daloltak, karjukkal csapkodtak a levegőben. De mikor rázendült az a bájos nóta: Eét babonáé kék szemednek álmodója lettem, Oh, ha tudnád, hogy azóta mily sokat szenvedtem ! . . . Tamás egyszeribe felütötte fejét, mint kürtriadóra a nemes mén, — ránézett a prímásra s élvezte a hangokat, melyek nemcsak a hegedű, hanem az ő szívének húrjait is rezgésbe hozták. Óh, ez a dal, ez a bájos melódia; óh az a szóke kis lányi A mellette ülő fiű nyakába akasztotta karját s énekelte a dalt. Tamás viszont átkarolta barátjának nyakát s úgy elérzékenye- dett, hogy — ha kevéssel többet ivott volna, — menten megcsókolja az érces bariton hangú, kifejezésteljesen dalolót. Emez észrevette az előidézett változást, gyöngéden súgott fülébe: — Kire gondolsz, Tamikám? Tamás nem szólt, kezével legyintett, mintha mondta volna: ejh, senkire! — Hejh az az Eliz, az az angyali kis lány! — sóhajtott a jó barát. Tamás elpirult, zavarodottan vonta vissza karját és új szivarkára gyújtott. Barátjában volt annyi gyöngédség, nem firtatta a dolgot. Hisz sokan észrevették a bálban, hogy Tamás sokat táncolt, sokat udvarolt; de legtöbbször mégis E>iz közelében forgolódott. Ságnak. Ezzel kapcsolatban foglalkozott a közgyűlés a tisztilak telkének tehermentesítése körül fölmerült pénzügyi kérdésekkel is, és akként döntött, hogy a Magyar Jelzálog Hitelbanknak a múlt alkalommal ismertetett kötvény-ajánlatát nem fogadja el, hanem a városra nézve előnyösebb kölcsönből kifizeti a Jelzálog Hitelbank követelését. A rendőrség szükségletei. A rendórlegénység egyenruhájának és felszerelésének szállításával az eddigi szállítót, a budapesti Rosenthal H. céget bízta meg a közgyűlés, mert a megtartott versenytárgyalásra, a beérkezett 7 ajánlat közül, az övé a legelőnyösebb. Az Eszterházy-tér aszfaltja. A belügyminiszter a közbevetett felebbezések elutasításával jóváhagyta a városnak azt a határozatát, mellyel a Líceum sarkától a törvényházig vivő aszfalt gyalogjáró tervét elejtve, elhatározta, hogy az Eszterházy-téren, a főszékesegyház lépcsőze- téig 4 méter széles aszfalt gyalogjárót építtet. A közgyűlés, Erlach Sándor dr. ellenindítványát mellőzve, Setét Sándor dr. kir. tanácsos javaslatára ennek az aszfalt gyalogjárónak kiépítését elrendelte. A melegvíz vegyelemzése. Weszelszky Gyula dr. jelentését az egri városi fürdők vizének vegyelemzéséről (amelyet lapunkban közöltünk) a közgyűlés tudomásúl vette és a tudós vegyész-tanárnak tiszteletdíjúi 1000 koronát utalványozott. 45,000 koronás kölcsön. A városnak 45,000 koronás ideiglenes kölcsönre van szüksége, hogy a már elrendelt építkezések költségeit fedezhesse. A Hevesmegyei Takarékpénztártól felveendő ideiglenes kölcsönt a közgyűlés megszavazta. Apróbb ügyek. Kánitz Gyula dr. az Angol Aszfaltrészvénytársaság ellen, a Deák Ferenc úti aszfaltmunkálatok ügyében előzetes bírói szemle tartására tett indítványt. A közgyűlés ezt mellőzte. A mosodák megvételére vonatkozó tervek is lekerültek a napirendről, mert a tulajdonosokkal, az árak magassága miatt, nem lehet egyességre lépni. A Toronyutcai lakosok utcájuk aszfaltozását kérik, a kérelmet elutasították, mert ez az utca a forgalomra nézve jelentéktelen. A villamostelep alkalmazottainak fizetése. A villamostelep alkalmazottai fizetés-emelést kértek, Mindennek, így a fiúk mulatságának is végének kellett lenni, — mely tehát befejeződvén, nemcsak báli emlékekkel, de mámorral is terhelten — oszlott szét a vidám társaság. * — Hogy mulattál édesem ? — kérdé Vilma Elizt. mikor délután meglátogatta. Vilma nem volt a bálban, így tehát annál inkább érdeklődött. — Nagyon jól mulattunk mindnyájan, — felelt Eliz kitérően. — De én terád vagyok leginkább kiváncsi. — Én is jól mulattam, mint a többi. — Kivel táncoltál legtöbbször? — Jaj Istenem, hogy tudjam én azt megmondani ; — nem tartottam számon. — Te Eliz, talán Gézával? — Nem;... vagyis vele is sokat táncoltam. — Nincs rád nagy hatással az a Géza? — Én rám? Már mért volna? — Nagyon rokonszenves fiú. — Tagadhatatlan; — és azon felül jó táncos és jó társalgó. Vilma elhalványodott. — Eliz, Eliz, ne kacérkodjál Gézával! — szólt kérőleg. — Isten ments! Légy egészen nyugodt, — felelt hirtelen Eliz, aki észrevette, hogy Vilma érdeklődik Géza iránt és hogy barátnőjét megnyugtassa, hirtelen beszélt: — Legtöbbet Bélával táncoltam, azután
