Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-15 / 56. szám

2 EGER (56. az, 1914. julius 15. Városi ügyek. — Eger város közgyűlése. — Eger város képviselőtestülete szombaton délután 3 órakor közgyűlést tartott és a napi­rendre tűzött 44 tárgy közül elintézett — tizenkettőt. A többi „móres“-nek maradt. És ez nem azért történt, mintha sok lett volna ennyi közügy egy délutánra. Nem. Precedens van rá, hogy két óra leforgása alatt ennél jóval többet is elintéztek már az ülésteremben. Csakhogy akkor kevesebb volt a lárma és több a munka- kedv, most pedig hangos tüdőgyakorlatok fo­gyasztották el a komoly tárgyalásokra szánt idő javarészét. Azonban az már régen nem kérdés, hogy miért zajong és háborog, miért lármás minálunk a képviselőtestület. Nincsen kellő időben és jól tájékoztatva a napirendre kerülő fontosabb kérdésekről; nincsen jól kiforrott, úgynevezett „kialakult“ közvéleménye, és ezt az immár krónikussá váló bajt még mindig nem igyekez­nek orvosolni a közügyek vezetői. A főben járó közügyeket, főként ha pénz­zel járnak, avagy kockázatosak, nem szabadna hirtelen, ötletszerűen és ami a fő, hiányos megvilágításban előadni. Itt van beszédes példának a mostani köz­gyűlésből a 45,000 koronás kölcsön ügye. A képviselőtestület zajongott, mert nem volt tá­jékoztatva arról, hogy mire kell és miért kell ez a kölcsön ? Felszólalás nem történt ugyan, hanem a névszerinti szavazásnál egymás után „nem“-mel, vagyis a kölcsön ellen szavaztak a képviselők. És valószínűen egyhangúan le­szavazzák a javaslatot, ha szavazás közben föl nenf áll a polgármester, a szavazást föl nem függeszti és nem gondoskodik arról, hogy a képviselőtestületet fölvilágosítsa, miként itt tülajdonképen nem uj kölcsönről van szó, ha­nem csak arról, hogy a már megszavazott és a város költségvetésébe beállított 120,000 ko­ronás kölcsönből 45,000 koronát fölvehessen a város azokra az építkezésekre, amelyeket rész­ben már teljesített is (pl. a megrongált patak­partfal felépítése), részben pedig amelyeket még végre kell hajtania. A magyarázat után persze hogy megszavazták és pedig névszeiint, csak­nem egyhangúan a 45,000 korona kölcsönt. Az „EGER“ tárcája. A telepátia. Kint már hajnalodott, mikor a táncterem­ből az utolsó táncosnő is eltávozott a jól si­került mulatságról, — amint mondani szokás: felejthetetlen emlékkel szivében. A táncos fiatalságnak egy része azonban, — talán mert nagyon kifáradt a bosztonok- ban és csárdásokban, — nem ment haza, hogy a puha párnák közt pihenjen; hanem leg­közelebbi pihenő helyre, a vendéglő éttermébe vonult, — hol korhelyleves és cigányzene mellett folytatta a mulatozást, — persze pezs­gőben sem volt hiáDy. Előbb a hölgyek tüzes szemétől, most a tüzes italtól fellelkesedett fiatalemberek ugyan­csak hangos jókedvvel úsztak a mámor rózsa­színű ködében; de egyik köztük, — mintha lelke távolban andalogna, — fél karjára kö­nyökölve, unalmasan szivta szivarkáját — és szó nélkül koccintott zajos társaival. Tamás volt a barna fiú, a fiatal gyakor­nok, ki csak mostanában került a városba s alig volt még itt egy-két mulatságban része. Huszonnégy évének selymes bajuszkájával, hamvas arcával, romlatlan lelket mutató méla szemeivel szinte kirítt duhaj társai közül. A prímás hol egyik, hol másik mulatóra kacsintva, — hajlongva húzta kedvenc nótáikat, melyek Tamásra semmi észrevehető hatást Több világosságot tehát a közügyekre és mindjárt kevesebb lesz a hang, nyugodtabbak lesznek a kedélyek a közgyűlés termében és gyorsabban peregnek a napirendnek tárgy- jegyzékbe sorozott ügyei. A közgyűlésről, mely Jankovios Dezső kir. tanácsos, polgármester eluöklete alatt, szomba­ton délután 3 órától 5 óráig tartott, tudósítónk a következőket jelenti: Gyász és kegyelet. A rendes évnegyedes je­lentések felolvasása ezúttal ünnepies színezetet öltött. A polgármester ugyanis ezeknek kere­tében jelentette be a közgyűlésnek Zalár József nyugalmazott költő-alispán halálát, akinek ra­vatalára, a város közönsége nevében koszorút helyezett. Ugyancsak bejelentette Ferencz Fer- dinánd trónörökösnek és feleségének, Hohenberg Zsófia hercegnőnek tragikus elhunytát és fel­kérte a képviselőtestületnek tagjait, hogy jú­lius 13-án, a vármegye rendkívüli közgyűlésé­nek napján, a közgyűlést megelőző gyász­istentiszteleten a város képviseletében minél számosabban vegyenek részt. A város képviselöküldési joga, A belügyminisz­ter, mint ismeretes, leiratban felelt a város­nak arra a kérelmére, hogy az önálló kép­viselőküldési joga visszaállittassék. A kérelem nem teljesíthető, ami azonban nem jelenti a város történelmi, kulturális és gazdasági ér­demeinek lekicsinylését. A közgyűlés ezt tu­domásul vette. A tisztilak. A tisztilak felépítése 189,802 korona költséget igényel, ha abban a magas­ságban és stílusban épül, mint az Osztrák- Magyar Bank szomszédos palotája. Az állandó választmány erre nézve azt javasolta, hogy építse fel a város a tisztilakot az Osztrák- Magyar Bank palotájának magasságában, azon­ban kétemeletre és oly feltétellel, hogy abban csak az ezredes, egy törzstiszt és két tiszt számára biztosítson lakást, a többi helyiséget pedig polgári bérlakásoknak tartsa fönn, mert csak igy juthat akkora évi bérösszeghez, amellyel az építésre szükséges kölcsönt tör­leszthet!. A javaslathoz Petravich Antal, Roth­schild Oszkár dr., Kálnoky Viktor dr., Kánitz Gyula dr. és Lipcsey Péter dr. szólották hozzá és a vita vége az lett, hogy a közgyűlés meg­fontolás és javaslattétel végett kiadta az ügyet a jogügyi, az építészeti és a pénzügyi bizott­nem gyakoroltak, — mig a többiek daloltak, karjukkal csapkodtak a levegőben. De mikor rázendült az a bájos nóta: Eét babonáé kék szemednek álmodója lettem, Oh, ha tudnád, hogy azóta mily sokat szenvedtem ! . . . Tamás egyszeribe felütötte fejét, mint kürtriadóra a nemes mén, — ránézett a prí­másra s élvezte a hangokat, melyek nemcsak a hegedű, hanem az ő szívének húrjait is rez­gésbe hozták. Óh, ez a dal, ez a bájos melódia; óh az a szóke kis lányi A mellette ülő fiű nyakába akasztotta karját s énekelte a dalt. Tamás viszont át­karolta barátjának nyakát s úgy elérzékenye- dett, hogy — ha kevéssel többet ivott volna, — menten megcsókolja az érces bariton hangú, kifejezésteljesen dalolót. Emez észrevette az előidézett változást, gyöngéden súgott fülébe: — Kire gondolsz, Tamikám? Tamás nem szólt, kezével legyintett, mintha mondta volna: ejh, senkire! — Hejh az az Eliz, az az angyali kis lány! — sóhajtott a jó barát. Tamás elpirult, zavarodottan vonta vissza karját és új szivarkára gyújtott. Barátjában volt annyi gyöngédség, nem firtatta a dolgot. Hisz sokan észrevették a bálban, hogy Tamás sokat táncolt, sokat ud­varolt; de legtöbbször mégis E>iz közelében forgolódott. Ságnak. Ezzel kapcsolatban foglalkozott a köz­gyűlés a tisztilak telkének tehermentesítése körül fölmerült pénzügyi kérdésekkel is, és akként döntött, hogy a Magyar Jelzálog Hitel­banknak a múlt alkalommal ismertetett köt­vény-ajánlatát nem fogadja el, hanem a vá­rosra nézve előnyösebb kölcsönből kifizeti a Jelzálog Hitelbank követelését. A rendőrség szükségletei. A rendórlegénység egyenruhájának és felszerelésének szállításával az eddigi szállítót, a budapesti Rosenthal H. céget bízta meg a közgyűlés, mert a megtar­tott versenytárgyalásra, a beérkezett 7 ajánlat közül, az övé a legelőnyösebb. Az Eszterházy-tér aszfaltja. A belügyminiszter a közbevetett felebbezések elutasításával jóvá­hagyta a városnak azt a határozatát, mellyel a Líceum sarkától a törvényházig vivő aszfalt gyalogjáró tervét elejtve, elhatározta, hogy az Eszterházy-téren, a főszékesegyház lépcsőze- téig 4 méter széles aszfalt gyalogjárót építtet. A közgyűlés, Erlach Sándor dr. ellenindítvá­nyát mellőzve, Setét Sándor dr. kir. tanácsos javaslatára ennek az aszfalt gyalogjárónak ki­építését elrendelte. A melegvíz vegyelemzése. Weszelszky Gyula dr. jelentését az egri városi fürdők vizének vegyelemzéséről (amelyet lapunkban közöltünk) a közgyűlés tudomásúl vette és a tudós ve­gyész-tanárnak tiszteletdíjúi 1000 koronát utal­ványozott. 45,000 koronás kölcsön. A városnak 45,000 koronás ideiglenes kölcsönre van szüksége, hogy a már elrendelt építkezések költségeit fedezhesse. A Hevesmegyei Takarékpénztártól felveendő ideiglenes kölcsönt a közgyűlés meg­szavazta. Apróbb ügyek. Kánitz Gyula dr. az Angol Aszfaltrészvénytársaság ellen, a Deák Ferenc úti aszfaltmunkálatok ügyében előzetes bírói szemle tartására tett indítványt. A köz­gyűlés ezt mellőzte. A mosodák megvételére vonatkozó tervek is lekerültek a napirendről, mert a tulajdonosokkal, az árak magassága miatt, nem lehet egyességre lépni. A Torony­utcai lakosok utcájuk aszfaltozását kérik, a kérelmet elutasították, mert ez az utca a for­galomra nézve jelentéktelen. A villamostelep alkalmazottainak fizetése. A vil­lamostelep alkalmazottai fizetés-emelést kértek, Mindennek, így a fiúk mulatságának is végének kellett lenni, — mely tehát befejeződ­vén, nemcsak báli emlékekkel, de mámorral is terhelten — oszlott szét a vidám társaság. * — Hogy mulattál édesem ? — kérdé Vilma Elizt. mikor délután meglátogatta. Vilma nem volt a bálban, így tehát annál inkább érdeklődött. — Nagyon jól mulattunk mindnyájan, — felelt Eliz kitérően. — De én terád vagyok leginkább kiváncsi. — Én is jól mulattam, mint a többi. — Kivel táncoltál legtöbbször? — Jaj Istenem, hogy tudjam én azt meg­mondani ; — nem tartottam számon. — Te Eliz, talán Gézával? — Nem;... vagyis vele is sokat táncoltam. — Nincs rád nagy hatással az a Géza? — Én rám? Már mért volna? — Nagyon rokonszenves fiú. — Tagadhatatlan; — és azon felül jó táncos és jó társalgó. Vilma elhalványodott. — Eliz, Eliz, ne kacérkodjál Gézával! — szólt kérőleg. — Isten ments! Légy egészen nyugodt, — felelt hirtelen Eliz, aki észrevette, hogy Vilma érdeklődik Géza iránt és hogy barátnőjét megnyugtassa, hirtelen beszélt: — Legtöbbet Bélával táncoltam, azután

Next

/
Thumbnails
Contents