Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-04 / 53. szám

J1 2 EGER. (53. sz.i 1914. julius 4. Majzik Viktor alispán rendelete, melyet valamennyi polgármesterhez, főszolgabíróhoz és rendőrkapitány­hoz intézett, a következőket tartal­mazza : Istenben boldogult Ferenc Fér- dinánd főherceg úr ő cs. és kir. fen­ségének, valamint fenséges hitvesé­nek Hohenberg Zsófia hercegnőnek temetése a folyó julius hó 3-án fog megtörténni. Meg vagyok ugyan arról győ­ződve, hogy az országos nagy gyász, amely az elvetemült merénylet kö­vetkeztében oly nagy fájdalommal tölt el bennünket s amely kiirthat- lanul él szivünkben, vármegyénk la­kosságát minden külön felhívás nél­kül is arra készteti, hogy e napon minden mulatozástól, zenétől és más szórakozástól tartózkodjék, azért is szinte felesleges, hogy e tekintetben a mi lakosságunkhoz, amelynek ki­próbált érzelmeit oly jól ismerem, felhívást intézzek, mégis az egyön­tetűség kedvéért s azért, mert sokan lehetnek és vannak is olyanok, akik a temetés biztos határidejéről érte­sülést nem szerezhettek, akkőpen intézkedem, hogy a temetés napján, vagyis pénteken, julius hó 3-án, a vármegye területén semmiféle nyil­vános táncmulatság, színházi, cirkusz, vagy mozgókép előadás ne legyen, és e napon a vendéglőkben, kávé­házakban vagy más nyilvános he­lyeken zenélés egyátalában ne tör­ténjék. Tudom és érzem, hogy a mi kö­zönségünk, ha a temetés biztos idő­pontjáról egyébként értesül, önként, a saját szive sugallatából is, alkal­mazkodik a trón iránt érzett ke­gyelet által parancsolt követelmé­nyekhez. Felhívom a főszolgabíró és ren­dőrkapitány urakat, hogy ezen a közönség érzelmeivel azonos intéz­kedésemet megfelelő módon, a szük­séghez képest, távbeszélő útján is, Az „EGER“ tárcája. Elfeledve. Drága Ellám l Szeretetet árasztó meleg soraidat könnyes szívvel, könnyes szemekkel olvastam. Az a forró, benső érzés, mely a holt betűkön át szivembe sugárzott, oly erővel érttette meg lelkemmel, hogy tolladat nem csupán a meg­szokás és a művelt ember udvariassága ve­zette, hanem az igaz és mindent átható szeretet, mely oly ritka ebben az önző, rideg világban, — mintha ott lettél volna mellettem, gyön­géden átölelve, s édes, jóságos szíved minden kincsét rám ontva, fénnyel, sugárral, meleg­séggel halmoztad volna el megszomorodott szívemet. Mert a szeretetnek az az özöne, mely soraidból lelkemre szakadt, most kimondhatat­lanul fájt és valami ismeretlen érzéssel gyö­törte meg szívemet. Ne érts félre: ennek az új fájdalomnak nem te vagy az oka. De mikor drága soraidban oly sok kedvességet, jóságot tulajdonítasz nekem érdemetlenűl, s mikor látom, hogy ezek az apró teremtések, ezek a hófehér kis virágszálak, akik engem nemcsak hozzák köztudomásra. — Tudatom továbbá az összes, a jelen rendelke­zésem fejezetében megnevezett tiszt­viselő urakkal, hogy az egri érsek úr ő nagymőltósága rendelkezése következtében, egyházmegyéje terü­letén, amelyhez Hatvan község ki­vételével, vármegyénk egész területe tartozik, e hó 4-én, vagyis szombaton délelőtt az elhunytak lelkiüdveért, minden plébániai templomban ün­nepélyes gyászistentisztelet fog tar­tatni. Felkérem a megnevezett urak út­ján az összes hatósági személyeket, hogy e gyászistentiszteleten teljes számban megjelenni szíveskedjenek, Hatvanban az ottani gyászistentisz­telet időpontját illetőleg szívesked­jék a hatvani főszolgabíró ur ottani, illetékes helyen érdeklődni. A vármegye közönsége nagy gyászát külön utón is le fogjuk róni, amelynek részleteire vonatkozólag a megfelelő értesítést külön fogom kiadni. Eger, 1914. julius hó 1. Majzik Viktor, Hevesyáimegye alispánja. Itt jelentjük, hogy Hevesvárme­gye törvényhatósági bizottságának tagjait az alispán julius hó 13-án délelőtt Vili órakor rendkívüli köz­gyűlésre hívta össze. Ennek a rend­kívüli közgyűlésnek egyetlen tárgya: A vármegye nagy gyászának kife­jezése és részvétirat Őfelségéhez. Előkészületek a választók összeírására. A belügyminiszter elrendelte, hogy az or­szággyűlési képviselőválasztók névjegyzéké­nek összeállításához a központi választmány mielőbb alakítsa meg az összeíró küldött­ségeket, hogy ezek a küldöttségek az uj szavazókörök végérvényes megalakítása után, haladéktalanul megkezdhessék a választók ösz- szeírását. Hevesvármegye törvényhatósági bi­zottsága, a vármegyének törvény által meg­állapított hat választókerületére nézve, tudva­lévőén, még április hó 27-én tartott közgyűlé­sében alakította meg a szavazóköröket, azon­ban a közgyűlésnek ezt az intézkedését meg­mint tanítónőjüket tisztelnek, hanem, mint va­lami felsőbb lényhez ragaszkodnak hozzám: mikor ezek is annyi meleg szeretettel ölelnek át, hogy édesen fájó köny lepi meg szívemet- szememet, lelkem leikéből fölsikolt a bú ki­áltása: mért hát, hogy annak nem vagyok drága, annak nem vagyok kedves, aki mindennél drágább és kedvesebb az én lelkemnek?! Mért hát, hogy éppen ő feledkezett meg rólam ezen a napon, melyet csak azért várok oly epedő sóvárgással, hogy az ő, távolból érkező sorai meghozzák magányban élő szívem­nek a tavasz bűbájos pompáját, homály nélkül való ragyogását. Mert hiszen ő nekem a fény, a ragyogás, az élet! S most mindez kiszakadt az én szomorú, egyedül élő lelkemből! De hát mért, én jó Istenem, miért?! Te ismered szívem egyetlen titkát, csak előtted tártam föl leplezetlenül, jól tudván, hogy nálad részvétre és megértésre találok. Ezek itt,'akik között tíz hosszú esztendő óta él a testem, hogyan tudhatnának erről? — mert a lelkem mindig vele van, az ő drága lelke körül lebeg, minden gondolatom, az ér­zésem minden tisztaságával vele bolyong is­meretlen tájakon, napsütötte vidékeken. Mert fölebbezték és így, a belügyminiszter döntéséig, az összeíró küldöttségeknek megalakítása aka­dályba ütközött. Most azután megszűnt ez az akadály. A belügyminiszter ugyanis jóváhagyóan tudomásul vette a törvényhatósági bizottságnak a szavazókörök beosztására vonatkozó határo­zatát, csupán a hevesi választókerületben az erki és a mezőtárkányi szavazókörökre nézve tett némi módosítást. Az erki szavazókörből ugyanis kivette Tarnabod községet és a káli szavazókörhöz csatolta; a mezőtárkányi sza­vazókörben pedig a székhelyet cserélte fel úgy, hogy Mezőtárkány község helyett Besenyőtelek község a szavazókör központja és székhelye. Az egri, gyöngyösi, hatvani, pétervásárai és tiszafüredi választókerületek szavazókör-beosz­tása változatlan maradt. Ezzel az intézkedés­sel tehát elhárult az akadály az összeíró kül­döttségek megalakítása elől és a választók összeírása végre megkezdhető. A harmadik egri tiszti orvos megválasztása. Eger város képviselőtestülete szerdán, julius hó 8-án délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart, mely alkalommal az újonnan rendszeresí­tett harmadik városi orvosi állást tölti be a közgyűlés választás utján. Kultúra és vallás. Udvardy László dr. jogakadémiai tanár és igazgató­helyettes beszéde az egri érs. jogakadémia évzáró ünnepén. II. Már pedig az bizonyos, hogy az ember­nek kötelességszerűleg meg kell felelnie hivatása- s rendeltetésének, s alkalmaz­kodnia kell a világrendhez, melyben hi­vatása s rendeltetése megírva, kitűzve van; és így nem lehet és nem szabad azzal szembe s ellentétbe helyezkednie. Az em­ber tehát nem járhat ál- és tévutakon; s nem bízhatja magát semmi oly bölcses­ségre, leg5^en az bármi csillogó, amely őt ál- és tévutakra vezeti, s a helyett hogy a tökéletesedés felé kalauzolná az elkor- csosodásba viszi, s az elvadulásba süly- lyeszti. Emancipálni kell tehát magát az em­bernek mindenféle veszedelmes és káros bölcsesség tirannizmusa alól; béklyóitól, pórázától meg kell magát mentenie, sza­badítania. Az ily veszedelmes és káros bölcsesség nem igaz, vagyis nem az igaz úton járó, nem a valódi bölcsesség — mert 1---------- I ' ' l'M ~ ■* n em tudom merre jár, a röpke értesítések, melyek eddig a nagy világ különböző helyei­ről szálltak hozzám, a lelke köszöntése, mely eddig mindenünnen rám talált, éppen ezen a napon maradt néma, s én üresnek, elhagyatott­nak érzem a lelkemet. Pedig ezek az egyszerű emberek, — akik nem sejtenek semmit az én szívem nagy titká­ból — annyi igaz, nagy szeretettel vesznek körül.* Mindnek lelkében gyöngéd érzések, illatos virágok fakadnak, s elhozzák nekem, hogy ünneppé avassák azt a napot, mely az én sze­rény nevemnek egy-egy fordulójára esik. És eddig valóban ünnep volt az; nagy, diadalmas örömünnep, mert az ő szíve is meg­emlékezett rólam, szép, szép, fehér leveléből ölembe hullottak exotikus tájak szárított, illatos virágai, — hogy csókoltam őket, hogy szorí­tottam a keblemhez a drága, tiszta kis köve­teket, s lelkem kristályos, fehér gyöngycseppjei hullottak rá mosolygó szemeimből. Akkor valóban tavasz volt, éreztem szí­vemben édes, langyos csókját, lelkem vissza­sugározta azt a tenger ragyogást, mely az egész nagy, ébredő természetet körülölelte, édes boldogsággal örültem a fecskék csicser­gésének, ezer apró, újra éledő bogárka züm-

Next

/
Thumbnails
Contents