Eger - hetente kétszer, 1914

1914-07-01 / 52. szám

2

EGER. (52. sz.)

1914. julius 1.

Kultúra és vallás.

Udvardy László dr. jogakadémiai tanár és igazgató- helyettes beszéde az egri érs. jogakadémia évzáró ünnepén.

I.

Iskolaévünk végéhez érve, midőn ezen évzáró ünnepünket tartjuk, felhasználom ezen alkalmat egy témának szellőztetésére s fejtegetésére, nem azért, hogy kimerítsem ezt, hanem hogy felhívjam rá figyel- möket Uraim, tisztelt hallgatóim, s gon- dolkozási anyagúi ajánljam méltó érdeklődésükbe.

Nem új ez a téma; de egyrészt tárgyalása variálható a végtelenig, másrészt nem lehet elégszer rekapitulálni, mert tisztában lenni e témával oly szükséglet az emberiségre nézve, mint a mindennapi kenyér s az éltető napsugár.

Éppen ezért érdekel is ez mindenkit, tehát a jogászvilágot is; s innen nem is lehet oka senkinek megütközni rajta, hogy nem találtam ide nem tartozónak és valónak, s ezen ünnepünknek — egy jogi főiskola reprezentatív ünnepének — programmpontjáúl felvenni nem haboztam.

E téma, Uraim, tisztelt hallgatóim, a vallás jelentősége az emberi művelődés- és műveltségben. Ezt akarom gondolataimmal hacsak futólag is, megvilágítani; éles világításba helyezni a magam álláspontjáról ama felfogásnak jogosúltságát és értőkét, mely korunk uralkodó szellemében a vallást a műveltség kontrári- umának, diametralis ellentétének, sőt a müveletlenség döntő kritériumának tartja és dekretálja.

Van-e e felfogásban igazság? — erről kívánok most itt elmélkedni.

*

Régi megfigyelés, a világtörténelemből leszűrt tapasztalat, hogy amennyivel szellemi téren előhalad: annyival romlik erkölcsileg az emberiség. A szellemi téren való előhaladás vagy művelődés nem teszi — legalább átlag — jobbá, hanem rosz- szabbá az embert és emberiséget. Ez a paradoxon — fájdalom — tény, keserű valóság. Misem dokumentálja ezt hitelesebben, mint a mai kulturális helyzet. íme a tudományok, különösen az exakt és gyakorlati tudományok — a természet- tudományok: fizika, khémia, orvosi tudományok, tekhnika s a t. óriási bámulatos vívmányokkal gazdagították az emberiséget, s ezek útján végtelenül szaporították az élet szépségeit, kellemeit, kényelmeit, élveit és gyönyöreit, — és mi az eredmény? — visszaélés az egész vonalon a szellemi kultúra ajándékkincseivel, fri- volság, léhaság, zűllöttség, anarkizmus, nihilizmus, úgy az egyéni, mint a családi, társadalmi sőt még az állami és nemzetközi életben is. Éppen a szellemi műveltség, a tudományos haladás áldásai, ajándékai csigázták és burjánoztatták fel az emberi gonosz tulajdonságokat, bűnös ösztönöket és hajlamokat, a kényelem- ős élvezetvágyat, a luxus-lázt, hiúságot, nagyra- vágyást, gőgöt, kéj vágyat, nyereség- és hírvágyat, kapzsiságot, irigységet, gyűlöletet, bosszúvágyat, s mind ezekben az önzést, a mindenen keresztül törtető önzést, s az emberi ferdeségek és gyarlóságok mint megannyi gonosz démonok uralják, irányítják s vezetik ma — bizonyos tetszetős külső máznak, a raffinált nevelés- avagy dresszúra-adta sima rutinnak leple alatt — úgy az egyéni, mint a

tömeg-életet. Korunk egész életmozgalma ezeknek a jegyében foly, ezek befolyásának viseli magán bélyegét. A rendőrhatóságok ős büntetőbíróságok irattárai, a napi lapok hírei és hirdetései, a realisztikus, naturalisztikus, verisztikus, materialiszti- kus szépirodalom, színpad és képzőművészetek a megmondhatói, hogy hogyan állunk ma — a tudományos felfedezések, találmányok és lelemények klasszikus korában — világszerte erkölcsiség dolgában.

E visszás, ellenmondásos jelenségnek, e fordított viszonynak a szellemi ős erkölcsi haladás közt mindenesetre az emberi természetben rejlik az alapoka: az emberi természet állati részében, a testiség- és érzékiségben, az alsőrendű ösztönök-, vágyak-, indulatok-, szenvedélyekben.

E gonosz emberi tulajdonoknak termékeny melegágya lesz a szellemi kultúra által teremtett miliő. Az elfinomított élet kényelmei s gyönyörűségei szüntelen ostromolják, provokálják, izgatják, ingerük, csábítják az emberekben az élvezetvágyat, s ez azután kapzsin, mohón és telhetetlenűl kielégítést keres, s ha nem juthat hozzá sima úton, — ami pedig ma már a stere- otip eset, márcsak a kultúrával vele járó, s fokozatosan, s mondhatni mértani halad- vány szerint növekedő drágaság miatt is, — ha, mondom, sima úton nem nyerhet kielégítést: erőszakosan,bűnök árán szerzi azt meg magának, kíméletlenül s kérlelhetetlenül pusztítva s téve el lába alól mindent és mindenkit, aki vagy ami érdekének s furorjának útjában áll. Mikor pedig már a lejtőre jutott a bűnös szenvedély fanatikusa: meg sem áll aztán aposványig; s így halad előre a züllés folyamata, melynek végállomása az erkölcsi tönk.

A szellemi kultúra vívmányai, áldásai, az állatiság révén átkává lesznek az embernek és emberiségnek.

A ferde helyzetet rendszeresíti s megrögzíti pedig aztán az, hogy a dolgok tényleges folyása az élvhajhászat medrében, megszédíti, megvesztegeti vagy terrorizálja s így rabszolgává teszi az észt is, s ez aztán prókátorává szegődik a tényleges állapotnak, s megírja annak apológiáját és salvus conductus-át. Ez a modern filozófia, a mai uralkodó világnézet, a maga monizmusával és materializmusával, mely a többi tudományokat — természettudományokat, történeti-, politikai-, jogi s a t. tudományokat — nemkülönben a művészeteket is behálózván és átitatván: minden elméleti ős gyakorlati tudományon és minden művészeten keresztül az ember állatiságát szolgálja, dédelgeti, kultiválja. Ez a perverz filozófia és világnézet a leghatalmasabb propagandája az emberi tévedések-, hibák- és bűnöknek, a legbiztosabb vődpaizs, melynek fedezete alatt gond nélkül, nyugodtan tenyőszhetik s terjesz- kedhetik a korrupció.

«Csak egyszer élünk!» . . . «Csak az a mienk, amit élvezünk.» . . . «Élni és élni hagyni.» ... «Laissez fairé, laissez passer.» ... «Más is így tesz: miért legyek én különb másnál? .. . «Utánam a vízözön!» .. . sat., s a t. ezen és ilyen narkotikus elveivel és dogmáival szabad folyást nyit és biztosít ez az uralkodó filozófia az önzésnek, mely nem ismer más szempontot, direktivumot és értékmérőt, mint az önérdeket és önhasznot — anyagi profit értelmében. Ezen végcélra törtet ma a tipikus ember a maga erejével, erre törekszik kihasználni, kiuzsorázni a társas — családi, nemzeti, társadalmi, állami, egyházi — kötelékeket. Család, nemzet, társadalom, állam, egyház: minden csak annyit őr, amennyi hasznot hajt az embernek, ameny- nyire a malmára tudja hajtani a vizet az emberi egoizmusnak. A hédonizmusnak, egoizmusnak, és materializmusnak hajója úszik most az uralkodó filozófia szőláramá- nak jóvoltából dagadó vitorlákkal az emberi élet folyamán, s a beszennyezett árban mélyre süllyedve s elmerülve fuldokol az emberiség erkölcsi súllyal bíró finomtartalma, a nemes idealizmus.

Hogy ez nem jól van így, hogy ez visszás, fejetetejére állított állapot: azt minden bizonyítgatás nélkül is látja, érzi mindenki, — őrzik még magok az ellenségei is az erkölcsisőgnek, csendes óráikban, világos perceikben, betegágyukon vagy haláluk óráján. Hiszen ez a hédoniz- mus, egoizmus ős materializmus, a testiség és érzékiség, lefelé húzza az embert a föld sarába: már pedig az ember nem azért van erkölcsi lénynek alkotva és rendeltetve, hogy a földön csússzon vagy a sárban fetrengjen, mint az állat, hanem hogy kibontakozva a salakból, az állatiságból felemelkedjék a szellemiség magas, tiszta régióiba. Mert ebben a felemelkedésben, megtisztúlásban, átszelleműlősben áll a tökéletesedés, amire az ember a világrendben desztinálva van. Nyilvánvaló, hogy az egoisztikus, materialisztikus hédonizmus, mint direkt és exkluzív életcél, melynek formájában ma grasszál; és minden teória ős filozófia, mely lovat ád alája, ellenkezik az ember desztinációjával, ős súlyos sérelme az Alkotó által felállított világrendnek.

A tűzoltók ünnepe.

Az az esztendők hosszú sora óta évenkint megismétlődő ünnep, amelyet Péter és Pál napja előtt az Egri Önkéntes Tűzoltó és Mentő- Egyesület hagyományos hűséggel megtart, az idén három napig tartó ünnepséggé tömörült.

Két igen fontos oka volt erre a tiszteletreméltó egyesületnek: egyrészről fennállásának négy évtizedes volta, másrészről parancsnokának a tűzoltói-intézmény szolgálatában eltöltött 25 esztendős jubileuma.

Mind a két esemény nagyfontosságu egy társadalmi egyesület életében. Az első azért, mert a szervezet negyvenéves múltja igazolásul szolgál arra, miszerint közszükség indokolta fennállását s azt a célt, amit maga elé tűzött jóakaratú igyekezettel — bár szerény keretek között — sikerült elérnie. A vezető személynek, a parancsnoknak jubileuma pedig azért fontos, mert példát mutat egy eszme szolgálata mellett való kitartásra s egy negyed század becsületes munkáját becsülik, értékelik meg azok, akik az egri tűzoltókban a közvagyon őreit, a drága emberi élet oltalmazóit, az emberi biztonság önzetlen bajnokait hiszik és látják.

Negyven esztendős ez az egyesület! Négy hosszú évtizeden át becsületes készséggel őrködött vagyonunk, biztonságunk fölött, a hetvenes évektől a mai napig, — ne kutassuk, hogy mindenkor szerencsével-e, vagy nem — de mindig tiszta, jószándékkal és önzetlenséggel, amely két körülményt meg kell becsülni mindenkinek, méltányolnia azoknak, kik e város területén élnek és laknak!

Az arányaiban és tartalmában egyaránt | szép ünnepség, szombaton, június hó 27.-én