Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-20 / 49. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — = intézendők. : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. - 49. szám. _==== XXXVII. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 20. A közigazgatás reformja. (<■#0 A magyar közigazgatás reformjának nagy és szükséges munkáját kezdi meg az a három törvényjavaslat, amelyet a belügyminiszter az országgyűlés elé terjesztett. Azok, akik Hevesvármegye alispánjának, Májzik Viktornak, a közigazgatás reformjára vonatkozó fejtegetéseit hallották a Magyar Jogászegyesület közjogi és közigazgatási jogi bizottságának január 31-én tartott ülésén, vagy olvasták ezeket a fejtegetéseket (Lapunk márciusi számaiban közöltük) — örömmel konstatálhatják, hogy a három törvényjavaslatban nem a halálharang kondul a vármegyék ezredéves rendszere felett, hogy az alkotmány bástyáinak rombadőltét sirassa, hanem ellenkezően, mind a három javaslat Majzik Viktor gyakorlati és iránytjelző érveit szedi paragrafusokba, hogy így végre-valahára javuljon a helyzet a magyar közigazgatásban is. Nem igaz tehát, hogy a közigazgatás reformjára vonatkozó három törvényjavaslat rombol. Sem az első javaslat, mely: a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről szól, sem a második, mely: a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyait szabályozza, sem a harmadik, mely: a vármegyei közigazgatást szervezi, — nem törli el a vármegyéket. Nem dúlja fel egyik sem a megszokott szervezeteket; nem csinál uj területi beosztást; nem csorbítja a politikai jogokat és nem ad minden hatalmat a kormány kezébe. Hanem igenis, csinál: rendszeres, méltányos és láncolatos kinevezést az egész vonalon; rendezi a fizetéseket; teremt erős, hatalmas megtorló eszközökkel rendelkező alispánt, akinek még az állami hivatalok felett is felügyeleti joga van; szabályozza a közügyek intézésére hivatott szervezetek munkakörét és áthidalja azt a tátongó űrt, mely eddig a minisztériumoktól elválasztotta a külső szolgálathoz nyűgözött tisztviselőket. A három törvényjavaslat tisztítótüzében egyébként igy születik újjá a régi vármegye: Az első (kinevezési) javaslat szerint a vármegyei közigazgatást — a díjnokoktól kezdve a főispánig — kinevezett tisztviselők látják el. Azonban csak az V. és VI. fizetési osztályba tartozókat nevezi ki a király. A többieket a belügyminiszter, közülök a kisebbeket a főispán, a dijnokokat a hivatalfőnök. Hogy a kinevezési rendszer azonnal és akadálytalanul érvényesülhessen, minden mostani tisztviselő, — akár választott, akár pedig a főispán vagy alispán által kinevezett legyen, — a törvény életbelépésének pillanatától kezdve rendelkezési állapotba kerül. Mivel pedig a javadalmak végleges rendezése csak az 1914/15. évi országos költségvetésben (1915. julius 1-től) nyer megoldást, a rendelkezési állapot előreláthatóan eddig az időpontig tart. Most élvezett fizetésében, ez alatt az idő alatt természetesen senki sem csorbulhat meg. Akit egy év alatt ki nem neveznek, vagy maga mond le: a vármegyei nyugdíjalap terhére esik. Az esetlegesen túlterhelt nyugdíjalapokat államsegéllyel látják el. A fölösleg közjóléti intézményeké lesz. A második (a szolgálati viszonyt szabályozó) javaslat szerint a vármegyei alkalmazottak és a minisztériumok között eddig fennálló korlátok ledőlnek. A hét közigazgatási jellegű minisztériumban, jelesül: a miniszter- elnökségnél, a belügyi, a felség személye körüli, földmívelésügyi, honvédelmi, kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumban (kivéve tehát a pénzügyit, az igazságügyit és a horvát minisztériumot) megszűnik a fogalmazói szak eddigi közvetlen kiegészítési módja. Ezután a jogvégzett fiatalembereknek előbb külső (vármegyei, városi) szolgálatot kell teljesíteniük, mert csak külső szolgálatból lehet jogi képesítésű IX., vagy magasabb fizetési osztálybeli tisztviselőket a minisztériumokba berendelni. Sőt a miniszteri segédtitkári állástól kezdve egyátalán nem is lehet többé senkit kinevezni, aki megfelelő jogi képesítéssel vármegyei vagy városi külső szolgálatban legalább három évet nem töltött. Ezt a kelléket csak kivételesen pótolja a minisztertanács hozzájárulásával más hivatalnál vagy munkakörben töltött három évi szolgálat. Nem esnek e rendelkezés alá azok, akiket 1914. május 1-ét megelőzően neveztek ki, hanem a fogalmazókat és ezeknél kisebb állásuakat, ha maguk kérik, ki kell rendelni külső szolgálatra. A vármegyei állások, a számvevői állások némi módosításával, maradnak a régiek. Az alispánok nagyobb hatáskört kapnak és egy- harmad részben az V. fizetési osztályba (kúriai birói rang), kétharmadban a VI. fizetési osztályba soroztainak. A főszolgabírói állások részben királyi táblabírói, részben eggyel kisebb rangba kerülnek. A vármegyei tisztviselőket, szakok szerint, országos összesített létszámba foglalják. Esküjök formája az „önkormányzat törvényes jogainak“ tiszteletben tartásáról is szól. A meg nem szavazott adók behajtására és a meg nem ajánlott újoncok kiállítására vonatkozó rendeletek végrehajtásának tilalma a vármegyei tisztviselőkre is fennáll, az előmunkálatokat azonban kötelesek teljesíteni. A fegyelmi eljárás is a régi marad, azonban néhány árnyalattal enyhült. Ezentúl a közgyűlés csak előzetes vizsgálatot rendelhet el; felfüggesztési jogot alsófokon csak a köz- igazgatási bizottság gyakorolhat; fegyelmi ügyekben első fokon a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, másodfokon a belügyminiszter határoz, és végül, a fegyelmi hatóság, kivételes esetekben a tisztviselőt fegyelmi vétség hiányában is, a szolgálat érdekében áthelyezheti. A tisztviselőt a belügyminiszter helyezi át. A harmadik törvényjavaslat a vármegyei közigazgatást szabályozza és a jelenlegi állapot változatlanul hagyásával törvénybe iktatja a vármegyék területét, székhelyét és járásbeosztását. A járások esetleges megváltoztatásának föltételei szintén a törvénybe kerülnek, amely kimondja azt is, hogy a pénzügyi közigazgatás közegei és szervei nem tartoznak a vármegyei szervezetbe. A törvényhatósági bizottság szervezete, a tagok létszáma érintetlenül marad, hanem a közgyűlés hatáskörének megállapításánál figyelembe veszi a javaslat azt a körülményt, hogy a községi és egyéb helyi érdekű ügyek, valamint a magánügyek intézésére a közgyűlés nem alkalmas és ezért ezeket az apróbb ügyeket a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalja. A közigazgatási bizottság hatásköre tehát tágul. Az uj járási bizottságnak is ez lesz a fölebbezési fóruma és igy a vármegye központi önkormányzati tevékenységének gócpontjává válik. Ezért a választott tagok számát huszonnégyre egészítik ki, ami a választott elemnek a tisztviselőtagok felett túlsúlyt biztosít. Tagja lesz a vármegye választott táblabírája is. A járási bizottság mint uj önkormányzati szerv illeszkedik be a vármegye közéletébe. A bizottság a főszolgabíró elnöklete alatt részben a közgyűlés által választott, részben a főispán részéről kinevezett tagokból áll, akik körébe olyan közvetlen érdekeltek is bevonhatók, kiknek közéleti tevékenysége erkölcsi vagy anyagi érdekszálakkal fűződik a járáshoz. A bizottság, melyben szintén döntő súlya van a választott elemnek, a helyi érdekű ügyek intézésén kívül messze terjedő felügyeleti jogot gyakorol. A felügyeletet és ellenőrzést elsősorban a vármegyei közgyűlés gyakorolja az egész köz- igazgatáson. Ez okból messze terjedő jogokat kap. Fegyelmit kezdeményezhet és minden hatóságot megvizsgáltathat a maga kiküldöttjeivel. Ebből folyóan a kormány jóváhagyását igénylő ügyek száma is csökken. Csak a tetemesebb megterhelés kerül a kormány jóváhagyása alá. Az alkotandó szabályrendeletek is végrehajthatók, ha a kormány kilencven nap alatt nem tiltja le.
