Eger - hetente kétszer, 1914

1914-05-20 / 40. szám

2

EGER. (40. sz.

1914. május 20

több, mint félszázadon át megtört a durva erő romboló dühe; s a hősi ön- feláldozás magasztos hazaszeretetének dicsőséges példájaként, a világtörténelem lapjaira írta be Eger nevét, az elismerő korszellem.

Azután bekövetkezett a XVI. század végén, hogy a török hódoltság idejében Eger elesett s mintegy 89 évig török város volt. 1686-ban végre megszabadult. Régi népe elpusztult, széjjelszóródott; új nemzedékek gyülekeztek falai közé, ősei a mai ivadékoknak. Az új nemzedék ott vette fel a hagyomány kötelékét, hol a török hódoltság megszakította. A város gyorsan visszanyerte régi képét. Nagyemlékű Telekessy püspöke káptalanjával szintén megszállotta régi fészkét, a vármegye is visszatért falai közé. Közművelődési, ipari intézményei megújhodtak s Eger csakhamar kiemelkedve porából, régi emlékeihez híven, sok és nehéz küzdelemmel ismét elfoglalta a haza elsőrangú városai között az őt megillető helyét már a 18-ik században. Ez mind tény, történeti valóság. Egernek József császár idejében az akkori népszámlálás szerint már mintegy 17,000 lakosa volt. Több, mint akkor Pestnek. Egyik legnépesebb városa volt az országnak. Közművelődési intézményei, jogi akadémiája, gymnásiuma, finevelő intézete, nyomdája már akkor országszerte híresek, az ország messze vidékéről keresettek voltak. Ipara virágzásnak indult. Bőrtakács ipara az akkori viszonyok között elsőrangú volt az országban. A magyar- német- és szűrszabó ipar, a csizmadia, szíjgyártó stb. iparok külön városrészben csoportosúlva virágzók, messze híresek, keresettek voltak. Kereskedelmét még a török világból ittmaradt s azután teljesen magyarrá vált görög s rác települők emelték az akkori kor színvonalára.

Mit mondjunk szőlő műveléséről? Hegyoldalain virágzó gyümölcs és szőlő termelése messze hírnévnek örvendett; földművelő népe ritka munkássággal és szorgalommal emelte virágzóvá az egri szőlőhegyeket. Már a 12-ik században élénk szőlőművelésről ad hírt a krónika. Ez folyt századokon át s az ősök szorgalma az egri bort világhírűvé, világszerte keresetté emelte. Tehát a város közönségének úgy köz- művelődési, mint ipari és szőlőművelési nagyszabású munkálkodása Eger városát az ország elsőrangú városai sorának élére állították már a 18-ik században, nagyon természetesen az akkori országos közgazdasági viszonyok keretében. Mert hogy az akkor, de különösen a 19-ik században már élénkülő európai gyári ipari mozgalmak sem itt, sem az országban megfelelő tért nem foglalhattak, annak oka az ország akkori helyzetében keresendő.

Ismeretes a 18. s főleg a 19-ik századbeli közgazdasági helyzete az osztrák tartományokkal egységes vámterületté egybekötött országnak. Ausztriával szembeálló helyzetünk nagyon alárendelt volt. Fájdalom lépésről- lépésre kellett küzdenünk úgy szellemi, mint anyagi elhaladásunkért. Eger városa megtette hazafias kötelességét. Hiszen erről már hangos szóval beszélnek elődeink hagyományai, öregebb polgártársaink értesülései őrzik a múltak nagy és szent emlékeit.

Az európai értelemben vett nagy ipari térfoglalás lehetősége itt is, mint

Az „EGER“ tárcája.

Gyöngyvirágok.

V. Tehozzád sir imánk!

Tehozzád sír imánk, szívünk, Csillag-magasban álló jó anya;

Kiknek lelkére sokszor rászáll,

Az élet fagyasztó hava:

Te, ki a szenvedésben láttad,

A »fájdalmak nagy férfiét«;

'Te, ki a keresztfánál álltái,

[Midőn sötét volt a világ!...

Ö, lásd meg szívünk könnyeit,

Ö, hallgasd meg a sóhajunk:

Mikor a lelkünk fájdalmában,

Tehozzád sírva felkiált! —

—r —ő.

R matyókról.

Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Takács Andor.

(Folytatás.)

Bori néne abbahagyja a mesélést, pedig még de sok szépet tudna, de már későre jár az idő, asszonyok, lyánok leteszik az orsót, készülnek hazafelé. M5 is hagyjuk el a fonóházat, bár még igen sok érdekes dolgot lehetne e kedves körben hallani, ami érdemes a feljegyzésre, de időnk nem1 engedi, hogy hosz- szabban foglalkozzunk vele, mert okvetlenül fel kell keresnünk a matyó féhérnépet azon a helyen is, höl az életnek egyik legfontosabb eseményét szokták letárgyalni, vagy jobban mondva nyélbeütni: a házasságkötést.

Ez a hely a templom környéke.

Itt akad össze az asszonynépség, itt játszódik le a fontos esemény első mozzanata: a komendálás.

Persze a megházasítandó legény anyja is résztvesz az őt igen közelről érdeklő tanácskozásban, melynek első eredménye, hogy a komaasszony elmegy a lányos házhoz és meg- tudalja a lányt. Körülbelül ilyenformán adja elő jövetelének okát: Teróknyi vótam, oszt úgy gondőtuk, hogy a Palya gyerek é venné a ketek Erzsáját. No hát néz-e ki belülünk valamit.

Ha a legény a lány anyjának nem tetszik, akkor azt feleli: Nem nézem én, nem a mi há- zunkhó való a. Ha pedig elvállalja a legényt, akkor azt mondja: Ha az Isten együbé vezérété őköt, akkó jó lesznek egymásnak.

A komaasszony vagy a kijáró asszony nagy örömmel viszi meg a jó hirt, mire a legény anyja minden teketória nélkül tudtára adja fiának: No gyerekem, Palya, méházasottá! Meg-e, oszt kit vettem e, édes szílém? Hát kit-e, Varga Erzsát. Aszt-e? Ászt gyerekem, ászt. Persze megesik, hogy a fiú nem vállalja el mindjárt a lányt; ilyenkor szép szerivel, asszonybölcse- séggel rácsűrölik. Ha elvállalja, akkor a legényt édes anyja elvezeti a lányos házhoz ablakra.

A lánynézés fontos mozzanata azzal kezdődik, hogy a legény bezörget az ablakon és beszól: Erzsa, hoz ki ma világot, agyá masinát. A lány erre kimegy a kisajtóba s a legény

mindenütt az országban korlátozva volt. Ez irányban azonban a szomszédos osztrák tartományokban a helyzet más volt. Az ottani kormányzat teljes erejével s minden eszköz felhasználásával működött az osztrák gyáripar magasra emelésén, melynek folytán előállott az osztrák ipar hatalmas fellendülése, mely csak az időre várt, hogy elárassza termékeivel a vele egységes vámterűletű országot. Ez be is következett nyomban, amint a vasúti építkezések a szállítás könnyebb lehetőségét elősegítették. Mint az áradat borította el az országot termékeivel szabadon, minden akadály nélkül, főleg a Bach-rendszer idejében, midőn a nemzeti erő letörésére, az ország koldússá tételére minden megtörtént, hogy aztán, mint tehetetlen országrész kebeleztessék be az össz- birodalomba.

Tudjuk, hogy városunknak ez időben nemcsak már ekkor fényes köz- művelődési intézményei, jogakadémiája, gymnásiuma függesztettek fel, de ipara is az osztrák ipartermékek beözönlésé- vel megbénúlt. A gazdag céhek megszűntek, letört a virágzó tímár-, takácsipar is a többi iparágakkal. így volt ez akkor országszerte.

Mig végre megszűnt a Bach- és Smerling-rendszer s 1867-ben az alkotmányos élet helyreállításával új életre kelt az ország, új életre kelt városunk is.

Közművelődési intézményeink hely- reállván, sok részben örvendetesen bővülvén, ez lökést adott közéletünk élénkülésének.

Sajnos, hogy a tovább is fenntartott közös vámterület folytán, iparunk csak nagy erőfeszítéssel vehetett lendületet,

a gyufagyujtogatást felhasználja arra, hogy jo szeme közé néz a lánynak. Ha megtetszenek! egymásnak, akkor a lány behívja a legényt, mire az illedelmesen beköszönt. A lány szülei leültetik, megkínálják. Közben a szemes legény még jobban megnézi a lányt, sőt próbára teszi, nem billent-e, vagyis nem sánta-e. Kiküldi a pitarba: Hozzá má egy bátok vizet, Erzsa! Erzsa kimegy, mialatt a legény előadja szándékát. A szülők most még nem adnak feleletet, mert még meg kell a lánnyal is tárgyalni a dolgot. Arra való a komaasszony, majd megüzenik tőle, ha elmegy a mátkatálért.

A mátkatál elküldése a hivatalos eljegyzés jele. Ezt a vőlegényes házhoz küldik, megrakva térden nyújtott herőcével, pampuckával, meg egy kupa cigarettával, szóval minden jó hónával. A Vőlegényes háztól ezt egy héten belül visszatülyik, vagyis visszaküldik, mihez a kézfogó befejezéséül a jegykendő elküldése járul. A vőlegény azután rendesen eljár a lányos házhoz almáznyi, vagy gyióznyi. Visz magával néhány jó cimborát is s rendesen ott is hál a lócán, mert nem tanácsos neki késő este hazajárni. Ugyanis a vőlegényt nem igen szeretik a legényék s különösen, ha más utcabeli, keresik az alkalmat az összetűzésre, minek bicskázás a vége.

Az esküvő nagy pompával megy végbe. A lányt a nyoszolyó lányok vezetik el a templomba, a legényt pedig a vőfély legénytársaival. Mindkét helyen a templomba menetel előtt az arra hivatott s felfogadott búcsúztató ember szép rigmusokban elbucsuztatja a menyasszonyt és vőlegényt szüleitől, testvéreitől, lánybarátjai-