Eger - hetente kétszer, 1914

1914-05-16 / 39. szám

Előfizetési árak:? Egész évre_ - 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 »

Negyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség:

Lyceum, 26-ik szám, hová a 'ap szellemi részét illető közlemények =■■ ■ = intézendők. :

Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1914. — 39. szám.

A legújabb magyar „probléma4’.

Irta: Dr. Vass József.

Az iskolai vallásoktatás kérdése egyike azon «problémáknak», amelyek sem múltjuknál, sem természetüknél fogva nem problémák, de mint ilyenek szerepelnek azon irányzatok kezében, amelyekben több a rombolás vágya, mint az építésé s jóval több a gyűlölet az Egyház ellen, mint az érdeklődés az állam iránt, amelynek pedig — igy hirdetik — szolgálatot akarnak tenni a koncentrált támadásokkal.

Sem természeténél, sem múltjánál fogva nem probléma az iskolai vallás- oktatás. Azzal ugyanis legyünk tisztában, hogy erkölcselméletet Írni vagy erkölcsöket vallás nélkül lehet ugyan elképzelni, de valóban erkölcsös életet élni vallás nélkül nem lehet. A szabadgondolkozó és radikális sajtó dühösen szisszen fel, amikor ezt az állítást hallja és a kérdések egész özönével felel, mondván: hát mi, vallást megvető emberek nem vagyunk becsületesek? Hát sohasem élt istentagadó igazán nemes és szép életet? Hát nincs-e közöttünk is akárhány olyan ember, aki nem gyakorolja vallását, de emberszeretőbb és könyörületesebb, mint akárhány templomkoptató ?

Ezek a kérdések mutatják legjobban, milyen ijesztő felületességgel kezelik egynémely részen a legfontosabb ügyeket. Hisz nem arról van szó, hogy egyes, műveltségűknél vagy megmagyarázhatatlan lelki hatásoknál fogva emelkedett jellemek vallás nélkül is meg tudnak-e felelni a polgári becsületesség követelményeinek, hanem arról, hogy a nagy tömegek, a százezrek, a milliók, akikhez a kultur-hatásoknak csak végső rezgései juthatnak, tudnak-e erkölcsös életet élni, ha az erkölcsi szabályokat,, amelyek érzéki és ösztönös természetünknek terhesek, nem látja el felsőbb szankcióval a vallási meggyőződés, a jutalmazó és büntető Istenbe vetett hitnek ereje! Amig a római nép vallásos volt, tudott erkölcsös lenni; amikor megingott és romba- dőlt benne a pogány istenek valódiságába vetett hit, megingott erkölcseiben is és tönkrement nemzeti mivoltában, pedig bizony mondom, hogy többen

XXXVII. ÉVFOLYAM.

prédikálták a császárok korabeli Rómában a szabad gondolatot és a vallástól független erkölcsöt, mint prédikálják most^ Magyarországban.

És amikor a tömegek erkölcsi életéről beszélünk, nem arról a felületes, szokások és büntetőtörvénykönyvi paragrafusok között óvatoskodó becsületről van szó, amelynek ideálja fönt a párbaj képesség, lent pedig a büntetlen vagy pláne börtöntelen előélet — hisz a párbajképesség és a büntetlen előélet alatt temérdek piszok és bűn vígan elfér, hanem szó van velőig, veséig, lelkiismeretig és túlvilágig érő meggyőződésekről, jellemeket és lelkeket kérlelhetetlenül igazitó erőről, ösztönöket és érdekeket is legázoló határozottságról, érzékről, amelyet nem paragrafusok igazítanak, hanem a bűntől való félelem és az erények és jónak őszinte szeretete. És mindebből nem próbaminták szükségesek, hanem nagy, felhalmozott tőkék, amelyek generációkon keresztül, apák, anyák lelkén, tanítók és nevelők szavain keresztül szüren- kezzenek össze, mint nagy történelmi hagyomány, a nemzedékek lelkében, mert értsük meg, hogy nem becsületminimumok és nem erkölcskivonatok nevelnek és mentenek nemzeteket; cölöpök és fundamentumok szükségesek a nemzeti és állami nagy feladatok terheinek elhordozására. Ingadozó erkölcsfilozófiák vékony levesei vallástalan iskolákban adagolva jaj! rabkosztra nevelik tízezrével a francia ifjúságot! Ha tehát a dolgok természetét vizsgáljuk, hamar belátjuk, hogy az iskolába valóság vagy oda nem valóság kérdésében sok mindenről lehet szó, csak a vallásoktatásról nem. Szó lehet arról, odavaló-e a darvinizmus, odavalók-e a történelmi hazugságok, odavalók-e a vallástalan, istentagadó, szabadgondolkozó tanítók, de arról csakugyan nem lehet szó — ismétlem: az iskolának és a vallásoktatásnak természetét tekintve — hogy a vallásoktatás odavaló-e ?

Nem probléma, múltjánál fogva sem, az iskolai vallásoktatás. A nemzet egész lelkére kiterjedő hatások nehezen értékelhetők, mert elvonulnak a kutató szem elől és nem is szabad őket mérlegelni akarni agitációk hevében, hanem

Szombat, május 16.

át kell engedni az itéletmondást a higgadt tárgyilagosságnak. Az agitáció heve beszél a radikálisokból, amikor azt állítják, hogy az iskolai vallás- oktatás a múltban is káros volt, mert időt foglalt le magának a reális tantárgyak rovására és felesleges vallás- mithológiai mende-mondákkal töltötte tele a gyermekek fejét. Tárgyilagos beszéd ez? Nem. Az iskolai oktatás és az idők kulturszükségletei szoros viszonyban vannak egymással, de nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az iskolai oktatás a jövendő kulturszükség- leteket előre látva és azokat megelőzve rendezkedik be az iskolákban. Fordítva van. Az élet először próbál, igazol és követel és csak azután igazodik az iskola munkája a bebizonyított szükségletekhez. Nem is lehet másként, mert az iskolát, tehát a gyermekek lelkét nem szabad kétes eredményű kísérletezések színhelyévé tenni. Minden történelmi érzéket meghazudtoló állítás tehát az, hogy az iskola a múltban vallásoktatás híján több «tudást» adott volna a gyermekeknek. Minden században annyit adott, amennyit az illető kor megkövetelt és bármely kor iskoláinak vezetősége, akár egyházi, akár világi, nem adhatott több tudást, mint amennyit tényleg adott.

«A vallásmithológiai mende-mon- dákat», pedig ne bántsuk. Krisztus és az Evangélium nem mende-mondák, hanem az utolsó kétezerév legnagyobb történelmi tényei, amelyekhez csak mélységes tisztelettel és óriási tudományos készültséggel szabad közelíteni. A mende-mondák klasszikus arzenálját a szabadgondolkozó literaturában, Háckel Világrejtélyében, Ostwald monizmusá- ban és együgyű Vasárnapi prédikációiban, továbbá Fényes Samu falrengető nekilódulásaiban találjuk. Szégyene a magyar tanítóságnak, hogy soraiban néhányan ilyen szellemű portékák kikiáltására vállalkoztak.

Amikor iskoláról és a gyermeknemzedékek erkölcsi neveléséről van szó, az egyes vallási irányzatokat nem theológiai szempontból szabad elbírálni, hanem azon nagy erkölcsi hatások és biztosítékok szempontjából, amelyeket mindegyik tud nyújtani addig, amig