Eger - hetente kétszer, 1914

1914-05-09 / 37. szám

2 mm. 137. ■ 1914 május 9. a népiskolákból. Okosan volt; legalább az e tárgyban nyilatkozatra provokált kultuszminiszter feleletéből megérthet­ték a szabadkőműves népnevelők, hogy eszméjük őrült, kivihetetlen a magyar nemzeti élet szempontjából. Hiába hát minden gyülésezés, miket az «egységes nemzeti állam kiépítése érdekében» tartanak. Hanem Juriga Nándor támadását sem lehet megjegyzés nélkül hagyni, amellyel illette a magyar közoktatás- ügyi intézetek tanítószemélyzetét. Itt van teljes egészében; «Szomorú dolog, hogy már az iskolákban különbséget tesznek magyar és nemzetiségi tanulók között. A tanítók és tanárok e szerint becsülik a növendékeket, — közép­iskoláinkban mint a dúvadat úgy ül­dözik a nemzetiségi tanulókat nemze­tiségi érzelmeik miatt,» Igazán megdöbbentő vád, mely ha igaz volna, szégyene lenne a magyar közoktatásügynek. De sietünk kijelen­teni — a kultuszminiszter helyett is, aki úgy látszik elfelejtett megfelelni erre a vádra — hogy ennek a vádnak nincsen semmi komoly alapja. Sőt! nagyon téved a mélyen tisztelt kép­viselő úr! A magyar iskolák tanárai és tanítói sokkal intelligensebbek hogy sem különbséget tegyenek a magyar és a nemzetiségi tanulók között. Ha pedig tennének, úgy csak a nemzeti­ségiek javára tennének. Mert minden magyar tanár és tanító át van hatva attól a tudattól, hogy tapintatos és he­lyes neveléssel uj harcost nevelhet ab­ban a nemzetiségi gyerekben a magyar állameszmének! Hogy aztán egyes in­tézetekből kicsaptak a múlt iskolai év­ben is néhány izgága pánszláv diákot, az csak természetes. Rz „EGER“ tárcája. Gyöngyvirágok. I. Májusnak fehér Asszonya. Zenés lelkemre virágot tettem, Illatos gyöngyvirágokat; Érzem: ha Rólad énekelek, Lelkemben mindenik akkordra . . . Hófehér gyöngyvirág fakad . . . S így jövök elődbe, énekelve, A dal patakzik ajkamon; Ajándékúl, amim legdrágább, Illatos dalomat adom. — Kezemben fehér gyöngyvirág-csokor, A lelkem ezüst orgona; A Te szépséged dalaival, Jövök elődbe énekelni, Májusnak fehér Asszonya! — —ir —ö. i R matyókról. Irta és az egri állami főreálískola ismeretterjesztő előadásai során felolvasta: Takács Andor. (Folytatás.) Néhol húsz-harminc ember is körülüli a tüzet s egy-egy jó tüzelőben eltanyáznak sok­szor éjfélig is. Most már természetes, hogy az a hely, hol minden este összegyűlnek, idővel Pékár Gyula nem ért a miniszter­rel egyet abban, hogy csupán a nép- nevelés fejlesztésére fordítja minden energiáját, mig a magasabb kultúrát nem méltatja elég figyelemre. Szóvá teszi a vidéki szinészet ügyét, nyomo­rúságos voltát, amit persze elismerünk fontos kérdésnek, mely orvoslásra vár, de bizony a mai nyomorúságos körül­mények miatt nagyon is egyetértünk a miniszterrel abban, hogy minden kivánságot, minden vágyat egyszerre kielégíteni nem lehet. Szász Károly beszéde pedig tárgyánál fogva — amennyiben a Nemzeti Színház kulissza- titkait hánytorgatta föl — nem volt parlamentbe való. A második nap legérdekesebb része persze a kultuszminiszter záróbeszéde volt. Fénypontjai: a radikálisoknak szóló felelete, amelyről már fentebb szól­tunk, a másik a középiskolák reformja. Hány meg hányféle verzió volt elter­jedve akkor, amikor a miniszter a kö­zépiskolai oktatás reformálását helyezte kilátásba hónapokkal ezelőtt! Eltörlik az érettségit! Nem tanítják többé a latin nyelvet stb. stb. Nos, akik hitelt adva az illetéktelen híreszteléseknek cikket cikkre Írtak Jankovich reformjai ellen, beláthatják, hogy bizony Jan­kovich sohasem gondolt az érettségi vizsgáknak eltörlésére, vagy a latin nyelv kiküszöbölésére! Hanem arra igenis, hogy a középiskola alaposabb általános műveltséget adjon, hogy az idegen nyelvek tisztán gyakorlati mód­szerrel tanittassanak, hogy a felsőbb osztályok tanulóinak hajlamai is na­gyobb figyelemre méltattassanak. Persze, az általános elvek kör­vonalainak ismerete mellett, nem lehet alapos véleményt mondani a középisko­állandó jelleget nyer, mi elsősorban a tüzelők felépítésében nyilvánul. A bejárók eleinte a csupasz földre telepszenek, majd előkerülnek a fejőszékek s a dikó, végül pedig állandó padokkal teljesen elkerített tanyákat tapasz­tanak, szögeznek össze a tűzhely körül. A di- kóra egyébként is szükség van az istállóban, mert a gazda vagy cselédje ezen vet magának éjjelre ágyat a jó meleg birkabőrbundából, csak nyáron fekszik az ól előtt a falhoz tapasztott, vályogból készült dikón. Ezek az állandó tüze­lők méreteikben, arányaikban meglehetősen harmonikusak, mint minden olyan építmény, amelyet a szükségesség hozott létre. A| nép­művészetnek általában jellemző sajátsága a teljes harmónia. És ez érthető, és teljesen megokolt. Amikor valami szükségszerüt alkot az ember, a legegyszerűbb, legtisztább szer­kezetet tartja szem előtt. Sallangok, mellékes gondolatok, az egységes felfogást szétforgácsoló részletezések nem zavarják. Ami pedig gondo­latbeli egységet fejez ki, az mindig Ízléses, érdekes és figyelmet lekötő. Mihelyt azonban a gondolkozás útján létrejött szerkesztés meg­szűnik, a munka másolássá torzul, hiányozván belőle épen a leglényegesebb, a szerkezeti alapgondolat tiszta kifejtése. Mihelyt valami nem fejlődik, értelem szülte értéke eltűnik s lai reformról, de bizonyos, hogy az, az ed­digi tapasztalatok tanulságait tekintetbe véve készül és semmi esetre sem ka­landozik szélsőségekbe. Különben a kultusztárca tárgyalása nagyobb érdeklődést is megérdemelt volna. Azok a képviselők — mindössze húszán — akik a második nap tár­gyalásán részt vettek, maguk is cso­dálkoztak azon, hogy a magyar nem­zeti kultúra ügyét ilyen kevesen mél­tatják figyelemre . . . Elvégre pedig a magyar kultúra ügye van olyan fontos — mint akármilyen képviselői magánügy. (By-) A tábori püspök rangemelése. A tábori lel­készség újjászervezésével kapcsolatosan a király a tábori apostoli helynököt a IV. rangosztályba, az altábornagyokkal egy rangba sorozta. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete szombaton, május hó 9-én dél­előtt 10 órakor a város közházának nagyter­mében rendes közgyűlést tart, melynek napi­rendjéből kiemeljük a következő közérdekű dolgokat: Az 1913. évi gyámpénztári és a gyámpénztári tartalékalapról szerkesztett szám­adás. Az alispán rendelete az igazoló választ­mányba egy tag kiküldése iránt. A tanács je­lentése Vavrik Gábor v. b. t. t. 200 koronás adománya ügyében. Szaladi József kérelme közvilágítási lámpa felállítása iránt. Pauks Willibaíd köztérvételi ügyében a bizottság ja­vaslata. (Nagy-Eged.) A nyilvános táncmulat­ságok, előadások, mutatványok engedélyezésé­ről szóló szabályrendelet-tervezet s a kiküldött bizottság javaslata. A vasúti vámház eltávolí­tása ügyében kiküldött bizottság javaslata. A kövezetvám-bizottság javaslata a Cifrakapu­utca két oldalán lévő vízfolyóka kiépítése ügyében. A miskolczi kereskedelmi és ipar­kamara megkeresése az október 1-én életbelépő téli menetrendre nézve az esetleges kívánal­mak előterjesztése iránt. Mezőkövesd nagyközség villamos világításának átvétele tárgyában az igazgatóság jelentése. Török Ferenc és társai Honfoglalás utcai lakosok kérelme egy uj kút létesítése iránt. A tanács előterjesztése a Szala- part utcai telkek eladása tárgyában tartott árverés eredményéről. Náthán Mór dr. kolozs­vári lakos kérelme a városi színháznak mozgó- fényképszinház céljaira leendő bérbeadása iránt. beáll a mindinkább zavarossá váló degeneráció. Ezt a visszaesést a matyó sokféle dolgánál tapasztalhatjuk, tüzelőik építésében azonban mindmáig megőrizték értékes, tartalmas for­máikat. A sárból tapasztott tüzelők a legrégib­bek, ezek mutatják az alapformát, itt még nincsen semmi díszítés, ornamentális rész. Az előbb említett dikó és a szalmatartó lábaszá­rának mintájára levert a matyó néhány karót, ezeket sárral körültapasztotta, illetve az ól többi részétől elkülönítette, csinált hozzá néhány szintén tapasztott ülést s készen volt az ősi tüzelő. Ezt a régi alakot Kövesden általában megtartották, csak a tapasztást helyettesítik hova-tovább deszkázással, miáltal nemcsak helyet takarítanak meg, hanem módot nyújta­nak arra, hogy a gazda vagy cselédje faragás­ban való ügyességét az oszlopok kicifrázásában érvényesíthesse. Itt kezdődik azután az eredeti konstrukció mellett a népművészetnek a rész­letekben való megnyilvánulása, itt fejti ki a faragó minden tudását és ambícióját. Cifrázásra főleg az oszlopoknak szabadon álló vége kí­nálkozik, ennek kidolgozására fordítanak leg­több gondot. A csupasz fából fűrész, faragó kés, de még inkább lapos, sarok kanalas vagyis homorú véső segítségével virágformákat, lég-

Next

/
Thumbnails
Contents