Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-09 / 37. szám
1914. május 9. EGER. (37. sz.) 3 A tanács előterjesztése a vécsei-csurgótetői ut kiépítése ügyében. A Mikus Antal egri lakos telke mellett leszakadt patak partfal kiépítésére vonatkozó előterjesztés. A tanács jelentése a Kánitz-féle alapítvány kamatainak kiosztásáról s ezzel kapcsolatban az alapítványi bizottság előterjesztése az iránt, hogy a város a megállapított kezelési költségekről mondjon le. Huszár Ferencné és társai piaci árusok kérelme a baromfivásárlásra vonatkozó elővásárlási tilalom hatályon kívül helyezése iránt. Az özv. Kőnig Endréné-féle alapítványi házban szükséges javítási munkálatok elrendelése, esetleg a ház eladása iránt előterjesztés. Indítvány a községi bírói kijelölés, a szakosztályok megalakítása és a nyugdíj választmányba öt képviselőtestületi tagnak megválasztása iránt. Egri Footbail Club kérelme az érsekkert mögötti rétnek a város által sporttelep céljaira leendő átvétele iránt. Előterjesztés a Bökk János- féle alapítvány alapító oklevelének megváltoztatása iránt. Hanák Gyula főjegyző kérelme egészsége helyreállítása céljából három havi szabadság engedélyezése iránt,. A' közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, május hó 11-én, délelőtt S/411 órakor a vármegye székhazának kistermében rendes havi ülést tart. Az esküdtszéki lajstrom. Az egri kir. törvényszék mellett működő esküdtbírósági szolgálatra képesítettek névsorát Egerben az ösz- szeíró bizottság május 10-től kezdődöleg a hó végéig állítja össze. Ezen idő alatt a város területén lakó minden férfi, aki magyar honos, az 1914. évben legalább 26. életévét betölti, a magyar nyelvet érti, magyarul írni és olvasni tud és évenként legalább 20 korona egyenes állami adót fizet; amennyiben pedig időleges adómentességet élvez, 20 korona egyenes állami adónak megfelelő értékű vagyonnal bír; vagy az adózásra való tekintet nélkül: köztisztviselő, lelkész, a magyar tud. akadémia tegja, tudor, okleveles, tanár, ügyvéd, mérnök, építész, hajóskapitány, gazdász, gyógyszerész, vegyész, erdész, bányász, tanító, sebész, állatorvos; továbbá az, aki a felsőbb művészeti vagy más felsőbb szakiskolát elvégezte; végűi, aki a középiskolai záróvizsgát letette, az alaplajstromba való felvétel végett az összeíró bizottság előtt személyesen vagy meghatalmazott által megjelenhetik. Ha a sajtószabadság eltűri is a hazug nézetek terjesztését, a keresztény világnézetnek a magasabb erkölcsi törvények fegyverével kell a tapasztalatlan népet behálózó tévtanok ellen küzdeni. I Pemkó György dr. 1856-1914. Kedden délután futótűzként terjedt el városunkban a szomorú hír, hogy Demkó György dr. prépostkanouok Balatonfüreden, ahol nehéz betegségére keresett enyhülést — hirtelen és váratlanul meghalt. Valósággal megdöbbenéssel beszéltek a gyászesetről úton-útfélen az emberek, mert benne az egri székesfőkáptalan egyik nagyon tiszteletre méltó tagját, a magyar egyházi irodalom egyik tudós képviselőjét, az ország egy hűséges fiát és egyik legszebb méltóságának egykori viselőjét, a katolikus egyház egyik buzgó, kötelességteljesítésben mindig elöljáró papját vesztette el. Hevesmegy.} társadalma pedig? Óh talán mi vesztettünk benne legtöbbet: egy ritka népszerű embert, egy áldott lelkű, kedves főpapot, akinek egyénisége mély, maradandó nyomokat hagyott barátai, nagyszámú tisztelői jó emlékében. Demkó György dr. nincs többé! Lelkünkre borul a gyász, a fájdalom, ha elgondoljuk, hogy nem látjuk többé hatalmas, daliás alakját, nyilt tekintetét s nem halljuk többé mindig őszinte, kedves, szives beszédét, amellyel embereit mindenkor olyan nagyon le tudta bilincselni. S bár megnyugodva a Mindenható Isten rendelésében, mégis fáj nekünk is az ő nagy csalódása ! Mert mikor már azt hitte, hogy erős szervezete legalább jó időre lenyűgözte a titkos kórt, mely bensejében pusztított, s nehéz munkakörétől felszabadulva, új, nyugalmat adó otthonába költözhetik: akkor éri orvul, szeretteitől elhagyatva, a halál lehellete, a balzsamos levegőjű magyar tenger partján — de mégis idegenben . . . Mert idegen volt neki minden tájék, ha nem látta a kéklő Eged ormát, ha nem látta barátait, kiket beteg szive minden melegével, önzetlenül szeretett. Demkó György dr. nem volt idős ember. Élete derekán járt még s ötvennyolc évével is fiatalos, életerős külszíne nem is sejttette a bensejében lappangó, feltétlenül halálthozó bajt. Aránylag rövid idó alatt gyönyörű pályát futott be. 1856 február 15-én született Nagyidán, Abauj megyében. Középiskolai tanulmányainak elvégzésére Egerbe jött, míg a teológiát a bécsi Pázmáneumban végezte kitűnő eredménnyel. 1879-ben szentelték pappá s a törökszentmiklósi káplánság volt első állomása. 1880-ban már ismét Egerben találjuk, mint a hittudományi főiskola rendkívüli tanárát s már mint működő tanár szerzi meg a bécsi egyetemen a teológiai doktorátust 1882 októberében „De statu ecclesiae catholicae in regno Angliáé inde a tempore Elisabeth usque ad hodiernam diem, ab anno 1558—1882 um“ című értekezésével; s ugyanezen év december 30-án teológiai rendes tanárrá lépteti elő főpásztora. 1898 március 3.-án a budapesti tudományegyetemen az egyházjog nyilvános rendes tanárává nevezi ki a király. Sajnálattal hagyja itt Egert, de remélve, hogy azok a kötelékek, amelyek e városhoz fűzik, nem szakadhatnak el, megnyugvással, egyszersmind lelkiismeretes munkássága eredményén örvendve, foglalja el díszes állását. De bizony alig múlik el vasárnap, hogy vagy ide, vagy az egyházmegye valamelyik parochiá- jára be ne toppanjon, hogy keblére ölelhesse jóbarátait s velük töltsön el néhány kedves órát. Viszont ő is lelkére kötötte mindenkinek, sőt megkövetelte, hogy budapesti magányában meglátogassák. Mint egyetemi tanár, az 1904/905. iskolai évben a rektori méltóságot viseli, 1906/907. évben pedig a hittudományi kar dékánja lett. 1906. február 28-áu főpásztora fölterjesztésére Ő Felsége az egri székesfőkáptalan tiszteletbeli tagjává, majd 1907 augusztus 14-én valóságos kanonokká nevezi ki. Ugyanezen év szeptember 5-én a papnevelő-intézet rektorává és egyben az érseki líceum teológiai és jogi fakultásának igazgatójává teszi meg nagynevű érseke. Mint szemináriumi rektor is a papnevelés kiváló emberének bizonyul. Mint kormányzót nemcsak a szükséges erélyesség, hanem nemes szív is jellemezte. Kiváló jó gazdája volt a szeminárium javainak, számba vette szigorúan a legutolsó fillért is, azonban a maga pénzét nemes ügyre adui sohasem sajnálta. Jó gazdálkodása folytán modernül átalakíttatta a szemináriumot, az internátusi ridegség helyébe kényelmes, meleg otthont nyújtva szemefényei- nek, az egri egyházmegye jövendő papjainak. többször tulipánt, vagy lefelé fordított kelyhet alkotnak, de nem ritkák az emberfejjel díszített oszlopok sem. Hogy a hatás még teljesebb legyen, néha még ki is festik a faragott oszlopfőket a fának színétől s az istálló szürkeségétől élesen elütő cinóber és indiai vörössel. Nem marad megmunkálásán az oszlopok törzse sem, ezeket is változatos gyöngysorok, csipkézetek, plasztikusan bekarcolt virágok díszítik. Sőt az alkotó kedvvel párosult kézi ügyesség sok helyütt a tüzelő egyéb farészein is nyomot hagy, hogy minél tetszetősebb legyen a szemnek, vonzóbb a szívnek az a hely, hol a matyó ember hosszú téli pihenőjét eltölti. Az ember szót itt különös nyomatékkai kell használnom, mert ez mint név csak annak dukál, akinek már asszonya van, a többi csak legény. S a matyó ezt a megkülönböztetést minden gyülekezési alkalomnál szigorúan érvényesíti. A legénynek semmi helye a nős férfiak között. Templomban, korcsmában külön ülnek, tanyázni is külön tüzelőbe járnak. S ez igy is van rendén. Az emberek mindig komoly dolgot tárgyalnak a tüzelőben, tréfás 3zót csak a betévedt asszony, meg a gyereknépségnek adnak és ebben is bizonyos jóakaratu leereszkedés található. A legénytüzelő bezzeg egészen más. A beszéd a leányokról járja, más utcabeli legények ellen terveznek egy kis fejbeverési kirándulást, egymás szeretőjét is megszólják néha, a minek vége azután a vasárnapi táncon, vagy lakzin a bicska. Az ember tüzelő csak egyetlen alkalommal hangos: követválasztáskor. Itt a kortestanya, itt folyik a kapacitálás szóval, ököllel, miegyébbel. Tavasszal azután újból elcsendesülnek a tüzelők, hamarabb is nyugalomra térnek mint télen, mert bizony hajnal háromkor már a mezőn folyik a munka. A mi a matyó emberre nézve a tüzelő, az a lányra, asszonyra a fonóház. Vagy talán még valamivel több, mert itt folynak le a lányok szerelmi históriái, ugyanis itt adnak találkát a kiválasztott legényeknek. Az asszonyok pedig itt adják le egymásnak a legfrissebb pletykákat, itt mondják el az öreg anyókák a fantáziájukkal kiszínezett szebbnél - szebb meséket, no meg ez a legalkalmasabb hely, hogy úgy esthomályban a fiatalokat beavassák rejtelmes hiedelmeikbe, titokzatos babonáikba. A leányok rendesen külön fonóba gyűlnek össze s inkább a legények társaságában végzik téli szórakozásszerű munkájukat, a kenderfonást. Eszközül a kiválasztott legénytől kapott gu- zsalyt használják, melynek régibb alakja az úgynevezett talpas guzsaly. Ezeken a talpas guzsalyokon nyilatkozik meg talán legérdekesebben a matyó díszítő művészet, s ez könnyen érthető is, hisz a matyó legény ezek készítésére fordít legtöbb gondot, mert annak a lánynak kedveskedik vele, akit feleségű! választott. Amennyire csak egyszerű eszközei lehetővé teszik, minden művészi képességét, ízlését, tudását érvényesíti a guzsaly talpak, szárak, és fejek kidíszítésében. A guzsaly talpak díszítésének egyik fő jellemvonása, mint minden népművészeti megoldásé általában, a térnek lehetőleg teljes kitöltése. A guzsalytalp egész felületét, valamint a kócot tartó szárét is kitöltik késsel bekarcolt, vagy ugyanazzal kimetszett díszítő elemekkel, melyeket azután fekete, vörös festékkel még elevenebbekké tesznek. Ez egyes motívumokat aszerint alkalmazza és faragja a faragó, amennyire gyakorlott s amilyen művészi, demokrativ érzéke van. Leggyakrabban előfordulnak a körös bekarcolások, a bemetszett háromszögek, a fecskefark alakú kivágások, a bekarcolt és kimetszett kehely- formák, szivek, virágok és levelek. A gömbölyű guzsalyszár díszítése már több fejtörést okoz. De a matyó ügyessége ezen is segít. Elsősorban a hosszú szárat gyűrűkre tagolják, mi által a munkát nagyban megkönnyítik, mert egyszerre kisebb területen kell dolgozniok. (Folytatjuk.)
