Eger - hetente kétszer, 1914
1914-05-09 / 37. szám
Előfizetési árak :j Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemény ek - intézendők. —Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 37, szám. Széljegyzetek. A magyar képviselőház szombaton, május 2-án kezdte meg és kedden, május 5-én már be is fejezte a köz- oktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Maga a költségvetés anyaga, mely a magyar nemzeti kultúra jelen állásába ad bepillantást, továbbá azok a megjegyzések, melyek részben az előadó, részben pedig a hozzászólók részéről elhangzottak, alkalmat adnak nekünk arra, hogy legalább egy pillanatra elmélkedhessünk azon kérdések fölött, amelyek a kultusztárca költség- vetésének tárgyalása keretében felmerültek. Természetszerűleg maga az összeg — amelybe a magyar közoktatás kerül, bizony még mindig csekély. Szó sincs róla azonban, haladás, fejlődés itt is mutatkozik, még pedig, amint az alábbiakból is kitűnik, elég szépen — mint általában a kormányzat minden ágához tartozó intézményekben, de a kívánt mérték elérése még mindig igen messze van, dacára annak, hogy alig néhány esztendő alatt majdnem 170'7o emelkedést mutat a kultusztárca budget-je. Igen, 170°/o az emelkedés, mert 1906-ban még csak 59 milliót költöttek rá, 1900-ban már 78-at, most pedig 159 milliót! És hogy mi minden uj dolog lesz abból az összegből, amely a múlt évi és a jelenlegi költségelőirányzat között fennáll — sok volna hamarjában elősorolni, de a közoktatás terén mutatkozó szociális bajok nehezebbjei orvoslást nyernek belőle illendőképen. Itt van mindjárt ötven új középiskolai tanári állás szervezése. Hogy erre égető szükség van, azt mindenki tudja. A középiskolák helyettes tanárainak díjazása abszolúte nem megfelelő, emellett 4—5 esztendő múlva jutnak rendes tanári kinevezéshez, természetesen nem is számítva azt, hogy helyettesi idejük alatt bármikor elbo- csájthatók a szolgálatból. Hisszük, hogy legalább egyideig ez a szám állandóan ismétlődni fog költségvetésünkben, mert hiszen a közoktatás érdekei szólnak emellett a legelsősorban. == XXXVII. ÉVFOLYAM. = A népműveltség fejlesztési terve a legkiemelkedőbb jelenség az idei költségvetésben. Hatszáz uj tanítói állomás szervezéséhez van költség előirányozva, azonkívül ezer felekezeti tanítói állomás létesítésére ad módot a kormányzat. Ezzel ismét eltűnik egy csomó túlzsúfolt iskola minden nyomorúsága, kevésbbé lesz érezhető az iskolahiány, melynek veszedelmei kiszámíthatatlanok minden tekintetben. Sajnáljuk azonban, hogy az illetékes tényezők keveset számolnak egy körülménnyel, mely pedig éppen olyan fontos, mint az állásszervezés. Ez a tanítóhiány. Mert tanítóhiány van, még pedig elég nagy mértékű. Hogy mi ennek az oka? Nagyon sok, amelyek közül csak a fontosabbakat soroljuk föl. Először a még mindig gyönge javadalmazás, amely nincs arányban sem a tanító munkájával, mit az iskolában és az iskolán kivűl végeznie kell, nincs arányban képzettségével, mert legújabban a képzőintézetek tanítástervei nagymértékű és sokoldalú követelményeket támasztanak a tanítóképzők növendékeivel szemben. Ebből aztán az következik, hogy azok a növendékek, kik középiskolai gyönge előmenetelük folytán mentsvárul választották a tanítói pályát, egyszerűen összeroppannak a teher alatt s menekülnek olyan pályára, ahol könnyebb az előkészület, könnyebb a boldogulás. A tehetségesebbek pedig ismerve a teher nagyságát — mely reájuk vár, inkább a középiskolában maradnak, melynek elvégzése jobb javadalmazású életpályát biztosít számukra. Ennek az állapotnak aztán a vége a tanítóképzők teljes elnéptelenedése lesz. S még egy fontos okot kell ide jegyeznünk, mely a tanítóhiányt még érezhetőbbé tette. Ez az uj véderőtörvény, amely szerint ezentúl minden tanító önkéntesi szolgálatra van kötelezve, az eddigi póttartalékba való beosztással szemben. Vájjon hány tanítót von ez el évenkint a magyar népoktatástól? Bizony sokat, nagyon sokat. Persze tanítónők sokan vannak. A statisztika szerint körülbelül 2000 állás nélküli tanítónő van az országban. Igen, de ezek között hány van olyan, aki csak végszükség esetére Szombat, május 9. szerezte oklevelét? Vagy hány van olyan, aki időközben férjhez megy? Ez a szám tehát nem mértékadó és bizony nem igen lehet rá támaszkodni, már csak azért sem, mert hány olyan állás van, amely be sem tölthető nőtanítóval lokális körülmények miatt. Tehát a tanítóhiány okvetlenül figyelemre méltó, már csak a nagyobb arányú állásszervezés miatt is. Tovább haladva a parlamenti tárgyalás fonalán, az előadó örömmel állapította meg, hogy a jogászok száma évről-évre fogy, az orvosnövendékeké és technikusoké pedig állandóan emelkedik. Ha ez a kijelentés több évi hivatalos adatokon alapul, úgy tényleg örvendetes. Mert eddig — sőt még mostanság is — valóságos jogászország vagyunk, mert e téren horribilis volt a túlprodukció. Persze a jogi oktatás kárával. A jogtudományi karok sürgetésére megtörtént a jogi oktatás reformálása s ez, továbbá az ügyvédi vizsgálat reformja úgy hisszük, egészségesebb állapotokat fog teremteni a jogi készültség és szaktudás színvonalának emelésével. Az orvosnövendékek számának gyarapodását a belügyi kormány nézi jó szemmel és kiváló érdeklődéssel, de örülhetnek azok a községi körök is, melyek huszadmaguk- kal vannak rászorulva egyetlen körorvos tudományára. Az örvendezés a kormányok részéről ugyan nagyon kevés. Szívesebben láttuk volna, ha örvendezés helyett inkább jóléti intézmények által segített volna mind a két kormány a szegénysorsú orvosnövendékek nyomorán. A katonaság e tekintetben jó példával tud szolgálni. Ösztöndíj által köti le magának jó előre a szükséges orvosi személyzetet. A technikusok gyarapodása szintén igen örvendetes dolog, és társadalmunk praktikusabb gondolkodásáról tesz tanúlságot, Csak aztán ne legyenek kénytelenek külföldre menni a magyar mérnökök. Idegen láz még mindig tapasztalható nálunk gyári, ipari körökben, hisz akárhány nagyobb gyártelepünk mérnökei mind idegenek. Giesswein Sándor a radikálisok legaktuálisabb kérdését vetette föl, a vallásoktatás kiküszöbölésének tervét
