Eger - hetente kétszer, 1914

1914-04-29 / 34. szám

Előfizetési árak:

Egész évre

__10 korona.

F

él évre____5 »

N

egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a !ap szellemi részét illető közlemények .............. intézendők. ------—

K

iadóhivatal:

Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1914. - 34. szám. _-= XXXVII. ÉVFOLYAM. Szerda, április 29.

Nemzetiségi kérdés.

Irta és az Egri Jogakadémiai Kör 1914. márczius hó 20.-ki irodalmi estéjén felolvasta Dr. Molnár

Kálmán jogtanár.

(Befejező közlemény.)

III. Áttérve most már az előrebocsátott általános elvek gyakorlati alkalmazására, sorra kell vennünk azokat a nagyobb jelentőségű kérdéseket, amelyekben a sze- paratisztikus nemzetiségi gondolat és az államegység szembekerülnek vagy szembekerülni látszanak, s vizsgálnunk kell a problémák megoldásának a módját:

1) A közhatalmi szervezetben semmiféle nemzetiségi szeparatizmus nem érvényesülhet. Az állami organizmusnak nem lehet olyan eleme, — legyen bár a legjelenték- telenebb is, — amelyben az állameszme háttérbeszorításával, vagy akár csak azzal párhuzamosan is a nemzetiségi különszerü- ség gondolata helyet foglalhatna. A közhatalmi szervezet minden atomjában az egész állameszme él, s a közhatalmi szervezet épen ezért nemzetiségi alapon nem tagozódhatik, sem területi, sem testületi alapon. Mellőzhetetlen követelmény, hogy az államhatalom a polgárok nemzetiségi külömbségére való tekintet nélkül mindenkivel szemben egységesen érvényesüljön.

Viszont az állami organizmusban nemzetiségre való tekintet nélkül érvényesülhessenek az összes állampolgárok, ha garanciát nyújtanak arra, hogy ők — mint az állam szervei — az állameszme hordozói és megvalósítói lesznek. A nemzetállam alapelvével — az állampolgári egyenjogúsággal — ellenkeznék, ha a hivatalok a nemzetiségi csoportok tagjai elől elzáratnának, épen úgy, ahogy a nemzetállam elvének feladását jelentené, ha a nemzetiségek-lakta területeken, vagy a nemzetiségi csopotok tagjai felett hatósági jogot gyakorló állami szervekként csak az illető nemzetiségi csoportokba tartozó állampolgárok volnának alkalmazhatók.

2) Az államhatalom minden megnyilatkozásának az állami organizmus minden tagozatában — és pedig úgy a belső ügykezelés, mint az ügyintézés terén — az állam hivatalos nyelvén kell történni. Ezzel a követelménnyel ellentétben a mi nemzetiségi törvényünk a községi ügykezelésben és ügyintézésben az államnyelvet nem érvényesíti, amennyiben a községi ügyvitel nyelvének megállapítását a községi gyűlésre bízza. (20. §.)

Az államnyelv jogának biztosítása mellett azonban nem szükséges, sőt nem is helyes teljesen kizárni a lehetőséget, hogy az államnyelvet nem ismerő polgárok érdekeiket anyanyelvükön is érvényesíthessék. A jó közigazgatásnak is érdeke, hogy a közhatóság a rábízott néppel közvetlenül érintkezhessék. Ennélfogva szükséges, hogy

azon a területen, ahol idegen anyanyelvű polgárok tömegesen laknak, a tisztviselők a nép nyelvét ismerjék, az államnyelvet nem tudó polgárokkal anyanyelvükön érintkezzenek, s az állam nyelvén kihirdetett határozataikat és intézkedéseiket az érdekelteknek anyanyelvükön megmagyarázzák.

Ebből a szempontból meg lehet engedni azt is, hogy az idegen anyanyelvű polgárok, amennyiben valamely községben vagy vidéken tömegesen laknak, saját elsőfokú köz- igazgatási hatóságuknál írásbeli beadványaikat és szóbeli panaszaikat vagy kérelmeiket anyanyelvükön terjeszthessék elő, ha a) az állam nyelvét nem bírják, b) ha beadványukat személyesen szerkesztik, vagy szóbeli előterjesztésüket személyesen adják elő.

De csakis az említett két feltétel mellett, mert ezen kedvezmények biztosításánál »a cél nem az, hogy valaki az ő nem magyar anyanyelvével tüntessen, hanem az, hogy saját érdekét kellőleg képviselhesse.«

3) A nemzetállam a nemzetiségeknek nemcsak jogi egységbe, hanem politikai egységbe — politikai törekvéseket és célokat szolgáló szervezetbe — való tömörülését

o

sem tűrheti. A nemzetiségekben az állameszmével ellentétes különszerű állampolitikai felfogás él. A nemzetiségek politikai törekvése az ő különszerű államfelfogásuknak az állameszme rovására — ennek kisebb-nagyobb háttérbe szorításával — való érvényesítése. Ha egyszer a nemzetállam nem tűri meg a nemzetiségi különszerű felfogásnak a köz- és magánjogi rendben és a közhatalmi szervezetben való érvényesülését, akkor csak következetesség kell hozzá, s nem szabad megtűrni és jogosultaknak elismerni azokat a politikai törekvéseket sem, amelyek a meg nem engedett cél elérésére vannak irányozva. Ha tilos a cél, akkor tilosak a cél elérésére vezető eszközök is.

A nemzetállam tehát alapelveivel jutna ellenkezésbe, ha nemzetiségi alapon szervezett politikai pártokat elismerne, ha nemzetiségi alapon keletkezett politikai egyesületek alakítását megengedné. Csupán a világosság kedvéért jegyzem meg, hogy az idegen anyanyelv művelésére alakított irodalmi és közművelődési egyletek nem tartoznak a politikai egyletek közé, s alakításuk nem akadályozható.

4) A polgári és politikai jogok bírása és gyakorlása a nemzetiségi hovatartozástól teljesén független. A politikai jogok az állampolgárok által egyenlő feltételek mellett szereztetnek, s egyenlő feltételek mellett gyakoroltatnak.

E téren az államhű elemek érdekében csak egyet lehet tenni, amit okos államférfi nem is fog elmulasztani. A jogok egyenlő feltételeinek a megállapításánál azokra a feltételekre kell a súlyt helyezni,

amely feltételek az államhű elemeket erősítik. Az a szellemi, erkölcsi, kulturális, gazdasági főlény, aminek az államfentartó elemben feltétlenül meg kell lenni, — mert enélkül vezető szerepe biztosítható sehogy sem volna, — ez a főlény okosan és erélyesen kamatoztatható és kamatoztatandó az államhű elemek további erősítése és érvényesülésüknek fokozottabb biztosítása érdekében. Olyan állam, amelynek polgárai között az állameszmével meg nem barátkozott elemek is szerepelnek — sőt mondhatjuk általánosabban: a haladásra, tökéletesedésre törekvő bármilyen összetételű állam — nem helyezkedhetik a matematikai egyenlőség merev álláspontjára, nem követhet lélek nélküli fejszám politikát, nem ülhet fel természetellenes theoriák vagy a szentimentális érzelgés vesszőparipájára, hanem értékességének és erejének tudatában igénybe kell vennie mindazokat az eszközöket, amelyek fönmaradását és helyesen megjelölt céljainak elérését biztosítják. —

— A nemzetállam biztosítása szempontjából azomban a most részletezett jogelvek nem elégségesek. Az állampolgárok jogegyenlőségének az elve biztosítja ugyan azt a keretet, amelyben az egységes állameszme megvalósulhat, de csak a lehetőséget biztosítja. Hogy a lehetőség valósággá legyen, hogy a keret az állameszm(e tartalmával tényleg kitöltessék, azt a jog merev szabályai nem biztosíthatják.

Céltudatos politikával oda kell törekedni, hogy az állameszme minden egyes polgárnak átmenjen a vérébe, hogy az államias öntudat mindenkiben felibe kerekedjék a szeparatisztikus nemzetiségi gondolatnak.

Ebből a szempontból az állampolgárok és a belőlük alakult külömböző csoportok támogatásánál az állam mégkevésbbé járhat el a mathematikai egyenlőség alap j án. Azokat a csoportokat kell erősítenie, amelyekben a nemzeti eszme él és hat; azokat a törekvéseket kell támogatnia, amelyek viszont a nemzeti egységet erősítik és biztosítják.

A közerőnek egy atomjával sem szabad olyan intézmények létesítését és fen- maradását támogatni, amely intézmények a szeparatisztikus nemzetiségi gondolat ápolói és ébrentartói. S viszont a közerővel a legnagyobb energiával kell támogatni minden olyan intézményt és törekvést, amely az egység gondolatát szolgálja, az egységes állampolgári öntudatot fejleszti, a nemzetállam alapjait erősíti.

Ebből a szempontból nemzetiségi poli- kánk végzetesen hibás alapelveken épült fel, s alig-alig helyrehozható károkat okozott. Legszembeötlőbb hibák mutatkoznak a) a birtokpolitika, b) a közoktatásügyi politika, c) és az egyházpolitika terén.