Eger - hetente kétszer, 1913

1913-03-05 / 19. szám

EGER (19. sz.j 1913. március 5 !I A sztrájk. A sztrájk is jog: a munkás joga. Mórt a munkásnak joga van ahhoz, hogy ne dolgozzék. Ámde mint minden joggal, a sztrájk jogával is, nemcsak élűi, hanem visszaélui is lehet. És ez az, ami a sztrájknál fóképen veszedelmes. Mikor Pytheas — a monda szerint — el­jutott a mosolygó Hellas kéklő ege aló! a köd­nek országába, ahol Aiolos nekiszabadult ziva­taros vihara bőg, — derűs, babérfak zöldjével kacérkodó halmok helyett égbe meredő havas hegyormokat látván, borzadva suttogta: itt a világ vége! és nekifeszült izmokkal röpítette vissza délnek a hajót . . . Vájjon megtehetik-e ugyanezt a sztrájkot szervező előkészítő bizottság tagjai is? Vájjon a sztrájkba lépő munkásság megelégszik-e az­zal, hogy maga nem dolgozik; avagy megkö­veteli azt is, hogy az a munkás se dolgozzék, aki dolgozni akar? Sót a munkaadó is zárja be műhelyét; a kereskedő se tartsa nyitva üz­letét; a kofák se áruljanak a piacon? És ha a sztrájk jegyében — ami rendszerint vele együtt születik — lángra lobban a terror; ha a cél érdekében nem véli elegendő eszköznek a passzív rezisztenciát a sztrájkoló munkásság és a cselekvés terére lép, amelynek „magáno­sok elleni erőszak,“ „hatóság elleni erőszak,“ „idegen vagyon rongálása,“ „testisértés“ a neve; szóval ha a sztrájk joga nemcsakhogy más jogok területére téved, hanem azokat megsérti, sőt velük összeütközésbe k*rül: vájjon ekkor tudnak-e gátat vetni a romboló árnak a tűzzel játszó szervezetek? Amíg a sztrájk az egyéni elhatározás kor­látái között marad, teljesen jogos és tiszteletre méltó. Ámde mélyére tekintve a dolognak, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a sztrájk jogával eredményesen élni sem lehet, hacsak vissza nem élnek vele. Mert a sztrájk mindig a gazdasági érdekek szférájában mozog. (Még akkor is, ha nem béremelés, hanem politikai jogok kiszélesítése a sztrájk bevallott oka, amiként most az általános titkos választói jo­gért folyik a végletekig menő küzdelem.) Már pedig — eltekintve attól, hogy a sztrájk mi­lyen mérhetetlen anyagi károsodással jár a társadalom minden rétegére nézve, — ha a munkásság valamely törekvésének eléréséért a sztrájk fegyveréhez nyúl, akkor vagy vala­mennyi munkásnak együtt és egyszerre kell beszüntetnie a munkát, és legfőbb gazdasági érdekét, a megélhetését biztosító munkabért félrelökve, napokig éheznie vélt igazaiért; vagy pedig egynek se. Középút nincs és nem is le­het. Ámde a munkásság jórésze rendesen más nézeten van, és nem hajlandó abbanhagyni a munkát. Ezeket tehát kényszeríteni kell a sztrájkhoz való csatlakozásra, különben maga a sztrájk válik illuzóriussá; és ha kényszerítik, ez már túllépés a sztrájk jogán, ez már meg­sértése a máíok szabad elhatározási jogának, amit a hatoság megvédeni tartozik. Az egri Szociáldemokrata Pártszervezet — mint tudjuk — szintén csatlakozott az általá­nos, egyenlő, titkos választójog érdekében or­szágosan szervezett tömegsztrájkhoz. És igy Egerben is lesz munkássztrájk. Hogy mikor? Ez még mindig nincs el­döntve. Hanem az előkészületeket már meg­tették, úgy, hogy Budapestről, a sztrájk intéző- bizottságától jövő felhívásra, a szervezett mun­kások azonnal beszüntetik a munkát. Ez a sztrájk azonban előreláthatóan nem lesz veszedelmes. Az egri sztrájk bizottság ugyanis kimondotta, hogy: a választójog érdeké­ben, a demokratikus Magyarországért politikai sztrájkba lépő nagy munkástábor tömegsztrájkja nyugodt és mél- tóságos munkaszünetben nyilvánul. Mint értesülünk, a politikai sztrájk tar­tama alatt a szociáldemokraták tartózkodnak a rendzavarástól. Azokat a munkásokat, akik dolgozni akarnak, szándékukban nem akadá­lyozzák. A rendőrség mindazonáltal széleskörű intézkedéseket tett a sztrájk esetén bekövet­kezhető rendzavarások megakadályozására. A negyven főből álló rendőr - legénységen kívül, a létszámában megerősített csendőrség is fel­ügyel a közönség személy- és vagyonbiztonsá­gára. Sőt egy század katona is készenlétben áll és várja a parancsot a közbelépésre. A do­hánygyári munkások és muukásnők nem csat­lakoznak a szervezett munkások sztrájkjához és így dolgoznak a sztrájk tartama alatt is, azt azonban kikötötték, hogy testi épségüknek veszélyeztetésétől és egyéb inzultusoktól vé­delmezze meg őket a dohánygyár igazgatósága, amit az meg is ígért és igy hétfőtől kezdve állandóan rendőrök őrzik a dohánygyárat a szocialisták esetleges erőszakoskodásától. A Választójog Országos Szövetsége végre­hajtó bizottságának felhívására Egerben is megalakult sztrájk-bizottság vasárnap délután 5 órakor a Kaszinóban népes ülést tartott, amelyen a Szociáldemokrata-párt küldöttein kívül az egri jótékony és egyéb társadalmi egyesületek képviselői is résztvettek, akiket ez alkalomból külön-külön meghívókkal kért fel a megjelenésre a pártvezetőség. Áz értekezletet Vályl István párttitkár nyi­totta meg és felkérte a jelenlevőket, hogy a „demokratikus választójogért“ és a „korrupt munkapárti uralom“ megbuktatása érdekében sztrájkba lépő munkásság erkölcsi és anyagi támogatására alakítsák meg a sztrájkot védő helyi ligát, melynek sztrájk-bizottság lenne a címe. Az értekezlet a javaslatot elfogadva, nyom­ban megalakította a helyi sztrájk-bizottságot, melynek elnökévé Alföldi Dávid drt. választotta meg. Ezután elhatározta a sztrájk bizottság, hogy a sztrájkoló munkások gyermekei segí­tésére önkéntes pénzadományokat gyűjt, amely adományokat, a sztrájk bizottság pénztárosához, Bauer Lajoshoz (Dobó-utca) juttathatnak el a jószivü adakozók. Azt is szívesen közvetíti a bizottság, ha valaki a sztrájk tartamára a bu­dapesti sztrájkolok gyermekei közül néhányat ellátásban részesíteni hajlandó. Végül kimon­dotta a sztrájk bizottság, hogy az üzlettulaj­donosokat és kereskedőket fölkéri, hogy üzlet­helyiségeiket a sztrájk idejére zárják be. Hogy meddig tart a sztrájk, éppen úgy nem tudható, mint a sztrájk kitörésének napja bizonytalan. A vezetők azonban a sztrájkot csak egy napra tervezik s igy is jelentették be azt a rendőrségnek, azon kérelem kapcsán, hogy a sztrájk napján, mely a budapesti mun­kások sztrájkba lépését követő napon lesz Egerben, a rendőrkapitány tüntető fölvonulásra és népgyűlés tartására adjon engedélyt. A rendőrkapitány a bejelentést nem vette tudo­másul és igy u sztrájk megkezdésének napján délelőtt 10 órakor a Kaszinó dísztermében tar­tandó népgyűlésre és az ezt megelőző tüutető felvonulásra az.engedélyt nem adta m,eg. A nép­gyűlésen a tömegsztrájk jelentőségéről és az általános választói jogról mondottak volna be­szédet a népgyűlés szónokai. A szervezett mun­kásoknak a népgyűlésrevaló fölvonűlása aDiófa- kűt-u‘cai Munkás-Otthonból a Szarvastéren, Almagyar-utcán, Dobó utcán, Knézich Károly- utcán, a Tűzoltók utcáján és a Széchenyi-utcán át történt volna a Kaszinóig. A szervezett munkások pártvezetősége minden es'e értekezletet tart és azt is elhatá­rozta, hogyha netalán egy napnál mégis több időre terjedne a sztrájk, akkor a munkások állandóan a Munkás-Otthonban tartózkodnak, ahol a vezetők ismeretterjesztő és tudományos előadások tartásáról gondoskodnak, hogy így a sztrájkoló munkások haszonnal tölthessék el az időt. HÍREK. Eger, 1913. március 4-ón. Tájékoztató. Március 5. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Po­roszlón. „ 9. Alkoholellenes nap a népiskolákban. „ 9. 10. Országos vásár Füzesabonyban. „ 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10., 11., 12., 13. SorozáB Tiszafüreden. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. A magyar szabadság születésének emléknapja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 15. A hevesi föszolg. tárgyalási napja Erdőteleken. „ 15., 17., 18., 19., 20. Sorozás Egerben. (Járás.) zete elsősorban az olajfa, mely egész erdőket alkot; aztán kaktuszokkal és agavékkal kell megbarátkoznunk, melyeknek itt igen alárendelt szerep jutott, amennyiben a vasútnak szolgál­nak sövényül. S meg kell adni: jól betöltik szerepüket, mert nincs az a vadállat, melynek kedve volna azon az élő tövistömegen kipró­bálni bőrének vastagságát. Közvetetlen baloldalon van a tenger; a bájos, az örökzöld tenger mormol, hányja-veti fehér­fürtű hullámait. Ily mesés tájon halad végig utunk egészen Nizzáig. Mellettünk maradnak el San-Remo, a tüdőbajosok búcsűjáró helye, Mentone, Monte Carlo, Monaco. Egyik bajosabb, gyönyörűbb a másiknál; a déli vegetációnak valóságos kiállítása; az olaj-, babér-, narancs-, citromfák, pálmák, valamint a legváltozatosabb szinpompában diszlő virágok kedves otthona. Ámbár csak futólag sétáltunk keresztül Monte Carlo és Monaco páratlanul szép vi­dékén, a természetnek az emberek által virágos kertté varázsolt helyein, — hol a kertész­tudomány valóságos diadalát aratja, és ahol mindaz megtalálható, amit csak pénzért elő lehet állítani, — mégis állapodjunk meg egy kevéssé, hogy néhány vonással megvilágítsam a roppant raffinériával megalkotott polypot, mely a könnyelmű embereket magához vonja, hogy átölelje és — kiszipolyozza. A vidék gyönyörűsége leírhatatlan, de ezen nem csodálkozik senki. A természet igazán pazarul bánt vele; két kézzel szórta rája kin­cseit. Máskülönben politikailag is igen érdekes kis tartományban van ez a hírhedt játék-bar­lang. A „birodalom“ hossza három, szélessége egy kilométer, mégis van neki saját fejedelme, kinek a kormányzás gondjai okoznak legkeve­sebb bajt. Sokkal többet töri a fejét azon, hogy mikép költse el azokat a milliókat, me­lyeket országa fizet neki. Van hetvenöt főből álló katonasága, mely az ország műkedvelő fiaiból alakul, akik a rendre és csendre ügyel­nek. E fejedelemségnek két városa van: Monte Carlo és Monaco, melyek azonban össze van­nak építve. Monaco sziklán ül, Monte Carlo pedig a lábánál terül el. Azt hinné az ember, hogy az a játék-barlang valami vad, eldugott fészek. Korántsem! Az egész város csupa mo­solygás. Az olasz Riviera minden természeti gyönyörűsége képviselve van e helyen s ebben a keretben szép, sőt díszes épületek tarkáiknak. Maga a játékbarlang a legimpozánsabb, legremekebb épülete a városnak. Előtte gyö­nyörű pálmákkal, szebbnél-szebb virágokkal kérkedő térség van. A ház ajtói tárva-nyitva vannak minden szalonképes ember számára. A mosolygó arcű, elegáns urak nem azt nézik, hogy tömve van-e az ember zsebe, hanem hogy elég udvarias külseje van-e. Ha nem: akkor udvariasan bocsánatot kérnek, hogy je­lenleg nincsenek abban a szerencsés helyzet­ben, hogy belépő jeggyel szolgálhassanak. Egyébiránt Monte Carlo és Monaco a mo­dern emberiség kizsákmányolására berendezett, szabadalommal felruházott rabló banda, amely esztendőnkint legalább 20—30 milliót emel ki a könnyelmű emberek zsebéből. De hagyjuk e sötét képet! Folytassuk utunkat tovább. Nizzáig a Riviera szebbnél- szebb helyeinek változata gyönyörködtette lel­künket. Yentimigliánál francia földre léptünk s mindenekelőtt a vámvizsgálaton kellett át­esnünk. Megkérdezték: van-e a podgyászunk- ban dohány-féle? Mi nyugodt lelkiismerettel felelhettük, hogy egy fia-cigaretta sincs benne. (Hiszen jófajta magyar cigarettáinkat és szi­varjainkat régen zsebünkbe osztottuk már szét.) A vámvizsgálat után óráinkat kellett igazítani. Az olasz óra a közép-európai időszámítás sze­rint tizenhármat — a mienk szerint egyet — mutat, de a francia órát, néhány m éterrel odébb

Next

/
Thumbnails
Contents