Eger - hetente kétszer, 1913

1913-01-04 / 2. szám

EGER. (2. sz.) 3 1913. január 4. reá mód, anyagi erő, amely kiadására vállal­koznék. És csak természetes, hogy ezen csupán csak egy alaposan megszervezett közművelődési egyesület segíthet. Ez tömörítené, segítené, fej­lesztené az erőket, amelyek most nem érvé­nyesülhetnek. Mig nálunk nem működik valamely jól szervezett és eleven közművelődési egyesület, addig a Magyar Athén elnevezést — túlzás­nak kell minősítenünk. * Szegény köszörűsökI Kezdenek olyan vesze­delmes hirnévre jutni, mint a szabók annak idején, a Libényi merénylete után. A háborús világban mindenki gyanús, aki idegen, mert hiszen pompásan jövedelmező mellékfoglalkozás a — kémkedés. A belügy­miniszter most rendeletet intézett a városi rendőrségekhez, a melyben arra utasítja őket, hogy kiket figyeljenek meg leginkább. A ren­delet felhívja a rendőrségeket, hogy különösen a köszörűsöket figyeljék, mert a közelmúlt napok­ban, több nyomozás során kiderült, hogy orosz kémek leginkább mint vándorló köszörűsök igyekeznek megszerezni a kormányukat érdeklő rajzokat és térképeket. Egy kicsit komikusnak tartjuk ezt az aggodalmaskodást, mikor éppen ezen a héten adta egyik képes lapunk a bolgár tábor képét, melyet repülőgépről fotografáltak le s melyen még azt is meg lehetne olvasni, hogy hány lova, kocsija, ágyúja van annak a bolgár had­osztálynak. Hja, régen volt az, mikor a kémek ál­ruhában jártak! * Újévi üdvözletek megváltása. Hanák Gyula 5 ko­ronát, Balkay Béla 3 koronát és Goics Endre (Detk) 5 koronát küldöttek az egri siketnéma- intézetnek — újévi üdvözletek megváltása címén. Nagyon helyes 1 Csak az a baj, hogy na­gyon kevesen vannak, akik megváltják az új­évi üdvözleteket. Pedig valóságos megváltás lenne a művelt társadalomra, ha mindenki meg­váltaná, vagy pedig — senki sem törődnék vele. HÍREK. f Eger, 19t 3. január 3-án. Tájékoztató. Január 4. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Ipareskörben. „ 5. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 6. Vízkereszt. „ 7. Katonai utóállítás Egerben. „ 7—18. Beíratás az óra. jogakadémián. „ 12. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 13. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13—14. Országos vásár Eger en. „ 13. Országos vásár Verpeléten. „ 19. Kér. iparoskor közgyűlése. „ 19. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 19. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 19. Országos vásár Makiáron. „ 19—20. Országos vásár Hevesen. „ 20. Katouai utóállítás Hatvanban. „ 23. Előadások kezdete az érs. jogakadémián. „ 26. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. \ Tréfa a halállal. A balkáni háború híre a jó felsőtárkányiak fülébe is eljutott. Persze ak­kor még hire sem volt annak, hogy Szerbiával mi is konfliktusba kerülünk és el is intézzük a veszedelmet — háború nélkül. A tárkányi anyókák azonban már szörnyen féltették a fi­— Te vagy az, Marcikám ? Régen látta­lak, — mondja az öreg nagy nyugalommal. — Régen ám, de most számolunk, vén huncut; most fizetem ki az adósságot! — Nem tartozol te nekem, fiam. — Nem ám, — még tagadja! Pedig most számolunk! Innen egyikünk nem megy el. A beszélgetés alatt egy kicsit közelébb jön. Az öreg is lépett vagy másfelet. A fe­nyegetés sem hozza ki a sodrából. — Miért haragszol te Félix bácsira? — Ne papoljon, öreg, nem érünk rá! Az öreg pedig még egy lépést tesz előre. — Ne haragudj, Marcikám. Félix bácsi jó bácsi; nem bánt ő téged. Pernye Marci bizony elbámúl, hogy az öreg még őt bátorítja. — Ne . . . De nem mondhatja tovább. Az öreg mint a villám ugrik oda és kirántja kezéből a pus­kát. A másik pillanatban pedig visszaugrik. Marci felhördül, a csizmához kap, hogy a kését rántsa elő. Az öreg pedig most már még kenetesebben beszél, de a puskát egész közel­ről a kést szorongató embernek szegzi. aikat a háborútól, no meg a muszkáktól, akik okvetetlenül az ő falujukon keresztül vonulnak be szép Magyarországba. A muszka pedig vad nép és mint tudni vélték, különösen a templo­mokat szereti kisajátítani —istállóknak. Ezért nagy komolyan elhatározták, hogy amint az első muszka megjelenik a határban, fölgyujtják a templomot, ők maguk pedig kivonulnak a Nagyördögre, ahol az erdőben meghúzódnak a muszkák elöl. Föltűnt a faluban az is, hogy az utóbbi idő­ben nem történt „halomás.“ Ez pedig csalha­tatlan jele annak, hogy háború lesz és kipusz­tul a lakosság. Csak arra voltak kíváncsik, hogy Egerben halnak-e az emberek ? A fát szállító emberek azt újságolták hogy: nem; mi pedig hiteles anyakönyvi adatokkal szol­gálunk a rémüldöző anyókáknak: ne félje­nek, nem lesz háború, mert Egerben az utolsó három hónap alatt — 171-en hal'ak meg! . . Kinevezés. A vall. és közokt. m. kir. mi­niszter rendes tanárokká kinevezte a IX. fize­tési osztály 2. fokozatába Stiller Kálmán és Poca Géza gyöngyösi áll. főgimn. helyettes ta­nárokat. Az állami polgári iskolák körében Uruszki Aranka, Jahn Paula. Komlódy Teréz és Gál P.roska egri, továbbá Kmoschekné Csoboth Gizella gyöngyösi áll. polg. isk. tanítónőket a IX. fizetési osztályba rendes tanítónőkké, Kacska László pásztói áll. helyettes tanítót pedig a XI. fizetési osztályba segéd-tanítóvá nevezte ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter. — A péuzügymiuiszter Kozma Károly budapesti lakost id. min. felmérési gyakornokká nevezte ki az egri 3. sz. felmérési felügyelőséghez. — Ne bomolj, Marcikám, szeretlek én téged. Az csak hördül egyet. A méreg fojtogatja és a szégyen. — Ne izélj, fiacskám. Add ide Félix bá­csinak azt a kést. A másik nem is mozdul. — Add ide, Marcikám, mert bizony mon­dom, elsül a puskám. Marci szó nélkül odaveti. A foga között morzsolja el a káromkodást. — A tarisznyád is, — édes fiam. Bizony leveszi azt is Márton, de most már nem állja meg, hogy ne beszéljen. — Megállj, vén gazember! — Ne kiabálj, lelkem. Indúlj erre, majd elkísérlek egy darabon. Az csak néz. Sajnálja a holmit nagyon. De mit tegyen, mikor Félixnél töltött puska van. Leszögezi a fejét és csendesen kullog. Az öreg meg utánna ballag, de a puskát nem akasztja a vállára. Elég, ha a Mártoné ott van. Onnan hátulról dirigálja, hogy hova, merre menjen. Az pedig megyen, mert ilyenkor nem tréfálnak az emberrel. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Kósa Kálmán dr. fizetéstelen miniszteri segédfogalmazót miniszteri fogalmazóvá ne­vezte ki. Vizkereszt ünnepén, úgy halljuk, érsek- főpásztorunk fogja pontiflkálni a 9 órai ünnepi szent misét a főszékesegyházban. Lányi Ernő Nótáskönyve. Most jelent meg az országos hírű, legnépszerűbb nótaszerző Lányi Ernőnek „Vágjzsebre“-alakú zsehkiadásu, a szerző arcképével ellátott díszes kiállítású nótáskönyve. Lányi Ernőnek, az egri székesegyház volt kar­nagyának, kétszáz népszerű dalából a 20 leg­szebbet („Régi nóta, hires nóta", ,,Kossuth gyászdal“, „Nagyságos és tekintetes szolgabiró ur", a „Chlopi nóta“, „Valamikor úgy szerettél", „Kuvik madár" stb. stb.) tartalmazza a nótáskönyv énekhangra és zon­gorára. A hamisítatlan, tősgyökeres magyar muzsika kedvelőinek igaz örömére adta ki az értékes nóta-sorozatot Klökner Ede Budapesti zeneműkiadó, ahonnan az 2 koronáért megren­delhető. Képek a magyar képzőművészet múltjából címen tart vasárnap délután ismeretterjesztő előadást a főreáliskolában Takács Andor tanár. Evvel az előadással kezdik meg a főreálisk. farsangi ismeretterjesztő előadásainak sorozatát. Az előadás pontosan 4 órakor kezdődik s ve­tített képek teszik érdekesebbé. Sebeök Sáry, a magyar kir. operaház éuek- művésznője és Dancziger Antal hegedűművész tartják együttes hangversenyüket f. bó 9-én, csütörtökön este a városi színházban. Az igazi műélvezetet Ígérő hangverseny iránt az ér­deklődés óriási, a jegyek nagyrészét a Bauer H. cégnél már lefoglalta a közönség, ügy a művészek neve, mint a műsor biztosítják az est sikerét. Az ember életéről lesz ingyenes ismeret­terjesztő előadás a Kér. Iparoskörben szom­baton (jan. 4-én) este ‘/*9 órakor. Az előadás értékét számos vetített kép emeli. Jelmez-estély. A Hevesm. és Egervidéki Nőegylet február hónap 3-án, árvaházának ja­vára, jótékonycélu jelmez-estélyt rendez, ame­lyen azonban nem lesz kötelező a jelmezben való megjelenés. Halálozás. Várady Sándor, a M. Kir. Opera- ház tagja, váratlanul elhunyt újév napjának hajnalán. A lapok művészeti rovatai a legna­gyobb elismerés hangján Írnak Várady Sándorról és nagy részvéttel szólnak az Operaház egyik Mikor a csináltútra kiérnek, Félix bácsi megállást parancsol. Márton kíváncsian néz rá. Az öreg pedig csendesen kiszedi az elvett pus­kából a töltést és szó nélkül dobja a másiknak. Majd félkezébe veszi a maga puskáját, a má­sikkal pedig a Marci tarisznyájából szedi ki a lövedéket és rakja át a magáéba. — Ezt megérdemlőm, ugy-e édes gyere­kem? Olyan szépen elkísértelek. A Marci keze megszorúl a puskán de nem tehet semmit, mert az övé üres, a Félix bácsié pedig töltött. Az öreg pedig visszadobja a tarisznyát is. — Itt van, Marcikám. Aztán ne haragudj Félix bácsira, mert ő jó bácsi. — Most indulj szépen haza, innen nézlek egy darabig. A másik el is indűl. Vagy tiz-tizenöt lé­pés után visszafordul. Arcát eltorzítja a düh és felemelt öklével megfenyegeti az öreget. Az mosolygott rajta egyet. Akkor is mosolygott még az arca, mikor két hét múlva megfagyva, átlőtt mellel találta meg Finánc Miska, az erdőkerülő, a Fényes­oldalban. Adamcsek József,. /

Next

/
Thumbnails
Contents