Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-08 / 12. szám
Klőfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre - 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 12. szám. XXXYI. ÉVFOLYAM. Szombat, február 8. A bizottsági tárgyalás. Eger. 1913. febr. 7. A választójogi törvénytervezet megvitatására ad hoc választott negyvenes bizottság tegnap kezdette meg tárgyalásait és kimondotta, hogy az általános és részletes vitát naponkint folytatja mindaddig, amig a javaslatot végig nem tárgyalja. Evvel a lépéssel azután belejutott ez a sokat vitatott törvényjavaslat a törvényhozás rostálójába. És az a mód, ahogyan a tárgyalásokat megkezdették, reményt nyújt az alapos munkához. Minden támadó és lekicsinylő, cél- zatos tudósítás ellenére is meg kell állapítanunk, hogy az egyoldalúan választott negyvenes bizottság munkája törvényszerű. Ha megállapodásait úgy a törvényhozás két háza elfogadja, mint a királyi szentesítést megnyerik: törvény lesz azokból. Éppen olyan törvény, mint akármely más, amelyet az úgynevezett „csonka-parlament“ hozott s amelynek áldásait (például a családi pótlékot) bizonyára élvezi minden ember, aki csak élvezheti, aki hozzájuthat. De — hogy még egy kis kitérőt tegyünk — nevetséges nálunk csonkaparlamentről beszélni, mikor minden mandátumnak gazdája van és minden mandátum-tulajdonos pontosan fölveszi a maga képviselői fizetését, amiért Az „EGER* tárcája. „Anekdoták a magyar közéletből.“ Irt» Kenedi Géza. Az Athenaeum kiadása. Ára 3 korona. * Megint egy jóízű, vidám könyv a mindig magyarosan és mindig érdekesen iró Kenedi Géza tollából. A cime, meg az írója neve már eleget mond. Kár is volna akadémikusán ismertetni ezt a 208 oldalas könyvet. Bemutatunk inkább egynéhányat a mintegy 80 adoma közül. Akinek ez a néhány megtetszik, az alighanem megveszi a könyvet; ha meg nem mulat rajtuk az olvasó, akkor úgyis nagy hiába volna minden ajánlgatás. íme tehát: Mikszáth mint sajtkukac. Mikor 1897-ben báró Bárőy De/.só miniszterelnök sajtó-szakasza ellen kitörőben volt az pedig nagyon sok honatya — nem szolgált meg. Mi legalább nem hallottunk arról, hogy akármelyik képviselő is undorral utasította volna vissza képviselői honoráriumát. Volenti non fit injuria. — Justhék miért nem vesznek részt a parlament tárgyalásaiban és miért utasították visz- sza a negyvenes bizottságban felajánlott tagsági helyeket? így nélkülük és akaratuk ellenére lesz meg az a választó- jogi törvény, amelyet a kormány és pártja jónak találnak. Egyébként nyugodtak lehetünk, mert a hangulat — minden zaj, agitálás és népgyülésezés ellenére is — olyan, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatoknak föltétien és nagy többsége van az országban. És ez a nagy többség nem köteles a maga meggyőződését alárendelni a kisebbség meggyőződésének. Ez homlokegyenest ellenkeznék a par- lamentárizmus alapelveivel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kormány mereven ragaszkodnék a javaslatához. A jelekből az látszik és több idevonatkozó kijelentés azt bizonyítja, hogy a kormány hajlandó engedni, hogy nem zárkózik el a módosításoktól, amelyek az alapelveket nem sértik. Bizonyosnak látszik például, hogy a korhatár leszállítása és az értelmi cenzus érték-emelkedése — ha nem is obstrukció, az újonnan alakult Újságírók Egyesületének az elnöke Mikszáth Kálnán vala. Egy sajtó-tanácskozás után vacsorára gyűlt össze a klub és azon Mikszáth elnökölt, akkor már rég szabadelvűpárti országgyűlési képviselő, akinek pártállásánál fogva is kényes volt a helyzete. A lakomán természetesen első sorban az elnököt köszöntötték föl. Mikszáth a tósztra válaszolva azt emlegette föl, hogy amikor ő mint újságíró negyvennyolczas szándékkal a mandátum végett Irányi Dániellel tárgyalt... Erre sokan közbekiabáltak: — Bizony jobb is lett volna ellenzékinek lenni . . . ment, volna inkább oda ... Mikszáthot egy darabig zavarták a közbeszólások, de egyszerre csak villant a szeme, ami rendesen azt jeleutette, hogy új ötlet támadt az elméjében. A békétlenkedők felé legyintett a kezével egyet és igy folytatta: — . . . hagyjátok el, fiatal barátaim. Akkor még csakis újságíró voltam, akinek csak meg kell élni valahogyan. Azt gondoltam magamban, hogy ha már sajtkukac az ember, akkor igaegészen a radikálisak kivánságáig, de — keresztülvihető lesz. Általában erős kilátás van arra, hogy a fokozatosság és célszerűség elvének megtartásával olyan választójogi törvényt kapunk, amely által a magyar állam, a magyar nemzet ősi nemzeti jellege csak nyer, vagyis erősödik, gyarapodik. Ha ilyen elvek érvényesülnek a negyvenes bizottságban és a józan engedékenység tapasztalható lesz a most jelzett határokig: akkor — az elenyészően kicsiny túlzó-csoport zajos lármáját nem számítva — közmegnyugvás fakad a most vajúdó választójogi törvény nyomán. Mi erősen bízunk benne, hogy igy lesz. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, február hó 8-án, délelőtt 10 órakor a város közháza nagytermében rendes közgyűlést tart, melynek napirendjéből kiemeljük a következő közérdekű ügyeket: Az Osztrák-magyar Bank egri fiókintézetének ajánlata a tisztilak épületének megvételére vonatkozóan. Szokolay Lajos, Szabó Miklós, Simonyi Károly és Sir Lajos városi tisztviselők részére utalványozott korpótlék. A tanács előterjesztése az alapok s a gyámpénztári tartalékalap és bírságpénzek elhelyezésére vonatkozóan. A városi orvosok szolgálati teendőire vonatkozó szabályrendelet-tervezet. A miskolci kereskedelmi és iparkamara értesítése egy uj vonatpár beállításáról. zán egészen mindegy neki, hogy ebbe, vagy abba a sajtba esik-e . . . Természetesen óriási derültség tört ki és az érdemes elnököt innéttúl nem zavarták a beszédében. Megevett gyár. Az egyik nagy magyar városban erősen fejlesztették az ipart. Amikor már a hozzávaló állami segítséget, a nagyot, szintén biztosították, tőke után mentek Berlinbe. A német tőke pedig szívesen jön, hacsak bizonyos a nyereség. (Ezt különben minden tőke igy csinálja.) Egy kiváló berlini bankház érdeklődését nyerték meg a dolog iránt és az meg is bizta egyik főnőkét a személyes nyomozással. Textiliparról volt szó, a legfontosabbról. Helyet, körülményeket, embereket és dolgokat meg kell nézni jól, mielőtt a nagy tőke befekszik valamibe. A német bankár pontosan megtelegrafálta, hogy ezen és ezen a napon délelőtt tiz órakor érkezik meg.
